Olimpiai bajnokunk távozásával ismét családi ügy lett reményteljes atlétánk felkészítése

Közrejátszhatott a szakításban a felkért neves segítőtárs és az öt hét múlva a 20. születésnapjához érkező magyar csúcstartó gerelyhajító közötti több mint félévszázados korkülönbség. Az igazán nyomós ok viszont inkább ott volt tetten érthető, hogy Németh nem volt kibékülve a ferencvárosi atléta egyetemi tanulmányainak halasztás nélküli menetével.

Egy szónak is száz a vége, az olimpiai bajnok már nem segítőtárs, a párizsi szereplés lehetőségét pedig az elmúlt vasárnap elszalasztó gerelyhajító reménység felkészítése mostantól újra apai feladattá változik, más szóval családon belüli üggyé. Bármi is történt, idősebb Herczeg György szemében Németh Miklós továbbra is az atlétika nagysága, akinek az eddigi segítségét nagyra értékeli.

Vissza a múltba

A „kis-Herczegként” is emlegetett gerelyhajítót másfél évvel ezelőtt vette pártfogásába a magyar atlétika veteránkorú szakembere. Akkor minden szépnek és jónak tűnt, ígéretes összefogásnak, mivel a kéttagú szakmai stáb ideálisnak látszó együttműködési modellt alakított ki. Erről akkoriban idősebb Herczeg György, a végtelenül optimista edző apuka így nyilatkozott.

„Áldom az eszemet, hogy az 1976-os olimpiai bajnok Németh Miklós segítségét kértem, amikor úgy éreztem, hogy az én tudásom és lelkesedésem talán nem lesz elég a fiam tehetségének kibontakozásához. A magyar atlétika nagysága szerencsére igent mondott, így minden technikai jellegű kérdésben ő dönt, nekem pedig megmaradt Gyuri fiam futó- és erősítő edzéseinek az irányítása. Amikor meghatároztuk a célkitűzéseinket, Miki ragaszkodott ahhoz, hogy a mércét a lehető legmagasabbra állítsuk. Számára már akkor is a budapesti világbajnoki részvétel jelentette a legnagyobb kihívást, én viszont beértem volna azzal, hogy az U20-as Európa-bajnokság legyen a legnagyobb próbatétele a párizsi olimpiai játékok előtti esztendőben.”

Azt állítani, hogy a Herczeg család büszkesége tavaly kilőtt és egy csapásra a jegyzett atléták elit társaságába került, korántsem túlzó minősítés. Nem sokkal a budapesti világbajnokság előtt minden idők legfiatalabb gerelyhajító bajnokaként 75,95-ről 79,89 méterre javította az egyéni rekordját, és ez csak az első bravúrja volt. Nem sokkal a bajnokság után az ausztriai Kismartonba látogatott, a széljárást és annak erejét „meglovagolva”

A tapasztalt szakmabéliek persze tudták, hogy ezt megismételni, netán túlszárnyalni záros határidőn belül aligha fogja a fiú, és már annak is örülni kell, ha „szórja” a 80 méter körüli dobásokat. Ahogy azt tette, amolyan világbajnoki elővizsgaként a Jeruzsálemben megrendezett U20-as Európa-bajnokságon is, amelyet 79,45 méterrel nyert meg. Hab a tortán, hogy megjavította a korosztályos Európa-rekordot.

Az örömbe sajnos üröm is vegyült. A fiatal atléta súlyosnak számító combizomszakadással feszült neki hősiesen a feladat megoldásának, nem tudni, hogyan enyhítettek a fájdalmain, de a kockázatos versenyzésnek az lett a vége, hogy

Dr. Szabó Zsolt traumatológus főorvos minden tőle telhetőt megtett, és ennek meg is volt az eredménye, de a fiatal gerelyhajító pályafutása első világbajnokságán „összedrótozva” sem került a döntőbe.

A „csodák világbajnokságán”, 2023-ban Budapesten így alakult a sorrend férfi gerelyhajításban: 1. Neeraj Chopra (indiai) 88,17 méter, 2. Arshad Nadeem (pakisztáni) 87,82 m, 3. Jakub Vadlejch (cseh) 86,67 m, […] 23. Herczeg György 76,18 m.

Mindent elveszített, de nem örökre

Ami aztán idén következett, ahhoz már semmiképpen sem illeszthető az elképesztő jelző, vagy ha mégis, az nem a fejlődés fokát fejezi ki. Az olimpiával kapcsolatban részvételi álmokat szővő dobóatléta február 28-án, a téli bajnokságon bemutatott egy remek 79,66 méteres antrét, de mint kiderült, a biztató kezdetet nem követte még nagyobbat szóló folytatás.

Németh Miklós valószínűleg már akkor meghozta a döntését, amit zárt körben meg is osztott, amikor ifjabb Herczeg György a római Európa-bajnokságon szerénynek sem nevezhető 65 méteres eredménnyel zárta a rövidre sikerült szereplését.

Az Eb-sorrend ugyanis így alakult: 1. Jakub Vadlejch (cseh) 88,65 méter, 2. Julian Weber (német) 85,94 m, 3. Oliver Helander (finn) 85,75 m, […] 27. Herczeg 65 (közel 20 méterrel a 84,98 méteres országos csúcsa mögött).

Miután a kihomorítás az elmúlt vasárnap sem következett be – ahol a tavalyi, mindenkit meglepő első helye után most 68,16 méterrel csak harmadik lett a hazai bajnokságban –, minden elveszített, amit csak lehetett. A bajnoki címét, az olimpiai részvétel lehetőségét, következésképpen a szinte teljes szabadtéri idényét is, amiből már csak a július végi U23-as országos bajnokság, egy lengyelországi meghívásos verseny és a tét nélküli szeptemberi hazai „levezető” versenyek vannak hátra.

Nincs okunk az elégedettségre, de nem is magyarázkodunk, inkább belátjuk, hogy az olimpiai kvótaszerzés 365 napja nem úgy alakult, ahogy szerettük volna

– ismerte el az országos csúcstartó édesapja, aki elismerte: sok feladatot jól megoldottak, de közben hibákat is elkövettek.

„Megtanultuk, hogy mit is jelent felkészülni az olimpiára, hová kell helyezni a súlypontokat, mik a buktatók, mennyire fontos a fizikai és a technikai mellett a lélektani felkészülés is. Sportágunk egyik nagyja szerint a világversenyeken nem mindig az nyer, aki a legerősebb, a legbátrabb, a legjobb dobótechnikát tudja bemutatni, vagy éppen a legszerencsésebb, hanem az, aki a leginkább felkészült, aki a formáját tűpontosan tudja időzíteni. Mi a párizsi olimpiára nem voltunk kellőképpen felkészülve, ha ezt a jövőben egyszer majd meg tudjuk tenni, az legközelebb csak 2028-ban, a Los Angeles-i ötkarikás versenyek évében következhet be. Amikor Gyuri még mindig csak 24 esztendős lesz, és az egyetemi tanulmányainak a végénél járó fiatal sportoló. Amit most elveszítettünk, azt mindenképpen szeretnénk visszaszerezni.”

Idősebb Herczeg György hozzátette: ennek a lehetőségét kétéves, tudatos erősítő munkával alapozzák majd meg, de csupán azt követően, amikor a fia már „kellőképpen feltöltődött, ismét áthatja a sport szeretete, örömét leli a feladatok megoldásában”.

Ismét egyedül én vagyok az edzője, ahogy több mint tíz évig is az voltam. Új ismeretekkel felvértezve a feladat az, hogy az ifjúsági versenyzőből kiváló utánpótlás atlétát építsek fel, aki aztán a felnőtt mezőnyben is képes megállni a helyét. A hangsúly a türelmes munkán lesz, arról soha meg nem feledkezve, hogy Gyuri nem csak jó sportoló, hanem a Corvinus Egyetemen a legjobbak közé tartozó hallgató is szeretne lenni. Tudomásom szerint a gerelyhajítás top százas listáján ő az egyike azon keveseknek, akik a hazájukban csúcstartók, válogatott atléták, és emellett állják a sarat az egyetemen is.

Az édesapa/tréner kiemelte: a másfél éves közös munka során sokat kaptak Németh Miklóstól, sokat is tanultak tőle, amit soha nem felejtenek el.

„Kihívást jelent a családunk számára, hogy mostantól minden feladatot nekünk kell megoldani, de összetartunk, erősek vagyunk, nem fogunk senkitől sem segítséget kérni. Jó tudni, hogy az egyesületünkre és a szövetségre a jövőben is számíthatunk. Feladatokban nem lesz hiány, jövőre a norvégiai U23-as Európa-bajnokság kerül elsőként a középpontba, de ha a felkészülésünk a terveink szerint halad, a szeptemberi tokiói világbajnokság előtt a nevezési szint mielőbbi elérése lesz a következő nagy cél. Első olimpiai felkészülésünkből többek között azt a következtetést vontuk le, hogy el kell kerülni az utolsó percig tartó bizonytalanságot, a világranglista alakulásának folyamatos tanulmányozását, a megnyugtató és biztos megoldás a nevezési szint mielőbbi teljesítése, arra kell összpontosítani, az lehet később a biztos alap.”

(Borítókép: Herczeg György a férfi gerelyhajítás selejtezőjében a budapesti atlétikai világbajnokságon, a Nemzeti Atlétikai Központban 2023. augusztus 25-én. Fotó: Derencsényi István / MTI)