„Szegényebbek lettünk egy fogalommal. A Vitárral” – rengeteg poént tulajdonítanak a sportlegendának

Életének 90. évében meghalt a legendás sportriporter, Vitár Róbert. 1958-ban került a Magyar Televízióhoz, ahol több évtizedig dolgozott. Bár 1996-ban nyugdíjba vonult, 2002 elejéig az Eurosport munkatársa volt. A kommentátor 1960 és 1973 között Tárnoki László fedőnéven írt jelentéseket az állambiztonság részére.

A Vasárnap Reggel 2002 januárjában készített interjút Vitár Róberttel visszavonulásáról. „Szegényebbek lettünk egy fogalommal. A Vitárral” – írja Schiller Zsolt már az elején. A sportriporter akkor elmondta, hogy nem ülhet örökké a mikrofon mögött, és természetes, hogy 68 éves korára már kevesebbet vállal. Úgy fogalmazott, hogy nincs szenzáció ebben, a fiatalok veszik át a helyét, s hozzátette, egy bizonyos kor után már van, amit nem kell erőltetni. 1995-ben igazolt át az Eurosporthoz. 

Sportnyelven szólva levezető időszaknak, jutalomjátéknak szántam az Eurosportot, aztán hat év lett belőle. Lemondtam a képernyős szereplésről, mondván: jöjjenek a fiatalok…

– hangsúlyozta a sportriporter. 

A szurkolók is remekül szórakoztak az elszólásain, és évről évre több szösszenete kapott helyet az év végi aranyköpések között. Számos olyan akadt közte, ami szándékos poén volt, ugyanakkor voltak a pillanat szülte viccek is. Egy nagyon híres sztorijáról, a „Hogyan ismerjük fel a fekete-fehér tévén az ökölvívókat?” címen fogalommá vált ismertetőjéről is kiderült, hogy direkt eltervezte a poént.

„Valóban jó poén, ahogy a szpíker vadul elemzi a felsőt és a nadrágot, majd a zoknit, végül a cipő csíkozását, és mindannyiszor bosszankodva fedezi fel, hogy minden egyezik. S a rendező szól rá a fülére, hogy »Hé, az egyik néger!«” – mondta Vitár Róbert. A bökkenő azonban az volt elmondása szerint, hogy nem ő volt, mivel csak egyszer közvetített ökölvívást, még az 1970-es évek végén.

Ott pedig nem volt egyetlen fekete legény sem

– tette hozzá.

Kiemelte, hogy rengeteg poént tulajdonítanak neki, miközben jó részüket kitalálták, s nem egyet Komlósi Gábor kollégája terjesztett.

Irigységből jelenthetett Vitray Tamásról

A Blikk 2024 márciusában arról írt, hogy Vitár Róbert és Vitray Tamás, a sporttelevíziózás nagyágyúi lehettek barátok, de Vitár mégis jelentéseket készített Vitrayról. Mező Gábor A tévé megszállása című regényében pedig bővebben ír erről.

Mező Gábor úgy véli, hogy Vitár Róbertnek „csíphette a szemét, hogy a rutinos riporter sokat utazik, és nyugati autókra is volt pénze”. Állítólag részletes beszámolókat készített arról, hogy Vitray Tamás mikor, kikkel és hová utazik. 

A sportriportert nem csupán az zavarta, hogy kollégája már az 1960-as évektől elkezdett tudósítani, Londonba is eljutott – ami Vitár számára különösen fájdalmas pont volt –, hanem a nyugati autók, amikből Vitray Tamásnak több is jutott. 

A lap megkeresésére a legendás sportriporter tavaly nem akart nyilatkozni a régi időkről, csupán a következőket mondta: „Nem szeretnék nyilatkozni sem a múltról, sem személyekről, sem a televíziós pályafutásomról. Közeledem a kilencvenedik évemhez, harmincnyolc évig voltam a televízióban, de én magam mögött hagytam már mindezt.”