Ne ölj! A kétnapos őrület legfőbb szabálya több száz éve változatlan, színtere pedig egy egész város

A normál esetben nyugodt és csendes – csupán nyolcezres – Ashbourne-ben általában a túrázók és turisták jelentik az egyetlen izgalmat, azonban van két nap az évben, amikor minden a feje tetejére áll.

A Royal Shrovetide-ot hagyományszerűen húshagyókedden (angolul Shrove Tuesday) és hamvazószerdán játsszák a felek a derbyshire-i városkában. Az egész különlegessége? Egyszerre több száz ember játszhatja, és nem egy pályán, hanem az egész városban folynak a küzdelmek. 

A legfőbb szabályok:

• Tilos az emberölés vagy a gyilkosság, a szükségtelen erőszakosság elítélendő.
• A labdát nem szabad motoros járművön szállítani.
• A labdát nem szabad táskába, kabátba, hátizsákba stb. rejteni.
• A temetők, templomkertek és a városi emlékművek területein a játék szigorúan tilos.
• Este 22 óra után tilos játszani.
• A gólszerzéshez a labdát háromszor kell hozzáérinteni a kapu területéhez.

Az egész műsor a labda bedobásával (turning up) kezdődik, amit mindig a főtéren ejt meg egy előre kijelölt személy (turner up). Mindig két csapat várja a labdát, tagjaikat az alapján osztják fel, hogy ki melyik oldalán született a várost keresztbeszelő Henmore-folyónak. Az északiak az Up’Ards (jelentése: Fentiek), a déliek a Down’Ards (Lentiek) csapatába kerülnek.

Miután megbirkóztak a csapatok a labdáért (lehet rúgni, dobni, kézbe fogni, de ez sokszor nem hatásos), a labdát az úgynevezett futókhoz adják, akik megpróbálnak minél hosszabb távot megtenni a saját kapujuk felé, hiszen ott lehet csak gólt szerezni, nem az ellenfél kapujánál (miért is lenne fordítva?!). Hogy erre mikor kerül sor, az csakis a tömegen múlik, bár okkal tart a játék délután 2-től este 10-ig, két napon keresztül.

Végül a gólszerzés már viszonylag egyszerű, ahogy a szabályok is írják, háromszor hozzá kell érinteni a labdát a kapukövekhez, amelyek sokáig két lebontott malomnak a romjai voltak. A „Fentiek” a Sturston-malomnál tudnak gólt szerezni, míg a „Lentiek” a Clifton-malom egykori helyén. Csak viszonyításképp, a két „kapu” egymástól közel 5 kilométerre van.

11

Galéria: A derbyshire-i Royal ShrovetideFotó: David Jones - PA Images / Getty Images Hungary

Az idei meccs nyertesei a „Lentiek” voltak, egygólos győzelmet arattak, amivel egy ötéves nyeretlenségi sorozatot törtek meg. Íratlan szabály, hogy

a helyi erők tehát kiemelt figyelmet és előnyt élveznek, főként akkor, ha dicsőségről van szó. Márpedig utóbbiból bőven kijut a gólszerzőknek.

A „royal”, vagyis királyi jelzőt egyébként nem véletlenül helyezték az esemény neve mellé, hiszen 1928-ban Eduárd herceg (később VIII. Eduárd néven király) volt a labda bedobója, amivel megadta királyi felszentelését a tradicionális sporteseménynek. De nem egyszeri alkalom volt az uralkodói család kilátogatása, 2003-ban Károly herceg (jelenleg III. Károly néven király) is bedobta a játékra éhes tömeg közé a labdát.

Maga a mérkőzés hagyománya már II. Henrik király (1154–1189) idejében jelen volt, bár pontosan nem lehet belőni, mikor is kezdték el játszani a városlakók. Az azonban már biztosabb, hogy maga a derbi (angolul derby) szó is innen származhat, hiszen az esemény egy derbyshire-i városban lelt hagyományra, és ma bármilyen csapatjátékban a városi riválisok közötti mérkőzésre használja a világon a sportzsargon. Bár mások szerint a Derby grófja által szponzorált Epsom Derby lóverseny is méltán pályázhat a szó eredetére, az igazságot vélhetően már sosem tudjuk meg.

Egy másik érdekes történet a Royal Shrovetide labdája körül kering. Egyes elméletek szerint ugyanis a kivégzések utáni „szabadon boklászó” fej/fejek szolgált/ak labdaként. Bár ezt ugyancsak nehéz ennyi idő elteltével bizonyítani, azt viszont tudni, hogy a manapság használt labda az átlag futball-labdánál nagyobb bőrgolyó, amit parafával töltenek ki, hogy a folyószakasznál a felszínen maradjon a játékszer.

A mérkőzések történelmére természetesen figyelnek a szervezők, 1891 óta számontartják a tiszteletbeli névsort, ahol a gólszerzők és a labdát bedobó emberek nevét jegyzik le, ezzel hősöket kreálva számos helyi emberből, akik minden bizonnyal életük végéig büszkék lehetnek „hőstetteikre”.

Császárok, pápák és katonák kedvenc sportja

A futball a mai ismert formájában ugyan Angliában született, az elképzelés – talán sokak meglepetésére – az ókori Kínában fogant meg. A cu-csü (jelentése: labdát rúgni) első írásos megjelenését körülbelül az időszámításunk előtti harmadik és második évszázad közé teszik a szakértők, pontosabban a Han-dinasztia uralmának kezdetére, bár maga a játék megszületése akár egy évezreddel korábban is lehetett.

A sportág elsősorban az uralkodói udvarban és a katonai táborokban volt népszerű, a tollakkal kitömött játékszert a csapatoknak egy – a pálya közepén álló – kör alakú lyukon kellett átpasszolniuk. Fontos része a szabályzatnak, hogy a labda nem érhetett talajt, illetve a két csapat játékosai nem érintkeztek egymással, hiszen csak a saját térfelükön mozoghattak. Kicsit röplabda, kicsit kosárlabda, de mégiscsak a FIFA által is elismert első formája volt a futballnak.

A cu-csü közel egy évezreddel később már a kínai társadalom minden szegletébe eljutott, sőt még külön csapatok alakultak, ahol már profi játékosok is szerepeltek. Ezek az emberek vagy ebből megélő civilek voltak, vagy a császári udvar szolgálatában álló játékosok. A Szung-dinasztia megalapítója, Taj-cu (960–976) császár annyira kedvelte a játékot, hogy még külön festmény is készült róla. A cu-csü végül a Ming-dinasztia (1368–1644) idejében kezdett el kikopni a társadalom mindennapjaiból, és a sportág rendkívül népszerű ugyan ott is manapság, mint a világ legtöbb pontján, hiába vágynak vezető szerep közelébe, kihasználva az ország páratlan gazdaságát, ami a rendelkezésre álló anyagiakat és az ország létszámát illeti, a receptet évek óta nem találják.

Taj-cu császár cu-csüt játszik minisztereivel

Fotó: Shun Ju (1235-1305

Természetesen a világ más részein is maradtak feljegyzések labdás játékokról. Japánban az úgynevezett keramit éppenséggel a kínai szomszéd sportja inspirálta, de a Római Birodalomnak is megvolt a saját játéka, a harpastum, ami sokkal inkább emlékeztet a mai rögbire.

A 17. században ugyan elhalt az érdeklődés felé, de 1930-ban feléledt a hagyomány, és újra játszani kezdték Firenzében. Manapság is megrendezik minden év júniusában a hárommeccses tornát, a várost négy csapat képviseli (pirosak, kékek, fehérek és zöldek), a 2024-es tornát a pirosak nyerték.

(Borítókép:  A rivális csapatok, a „Up'ards” és a „Down'ards” harcolnak a labdáért 2010. február 16-án Ashbourne-ban, Angliában. Fotó: Peter Macdiarmid / Getty Images)

Kövesse az Indexet Facebookon is!

Követem!