Roy Jones JR az isten

Az este a Vonda Ward- Marta Salazar, női nehézsúlyú meccsel kezdődött, melyen a vitathatatlan női világbajnok (Ward) - aki kinézetre inkább férfi -, mozgásra a Vitalij Klicsko-féle esetlen robotgép-figurát hozza. Ellenfele, a beugró mexikói-amerikai Marta Salazar kétgyermekes családanya, alacsonyabb egy fejjel, viszont nehezebb, jó kövér tehát. Viszont férfiasan laza stílusban bokszol, nők között ritka az ilyen. Látványos, nagy ütéseket visz be, Ward pedig darál. Salazar nagyobb és tisztább ütéseket visz be, de tulajdonképpen Wardnak id oda lehet adni a meccset. Oda is adják, megosztott pontozással.

Ronald "Winky" Wright - Juan Carlos Candelo

Wright nem egy Vargas-De La Hoya- Mosley-Forrest színvonal, de ott van közvetlenül mögöttük. Wright mélyütésekben, a kolumbiai Candelo fejelésben utazott. Wright végig fölényben bokszol, de tekintve, hogy ez Kótai Mihály súlycsoportja, és hogy Kótai legutóbbi formája, és Candelo jelenlegi bunyója alapján Candelo rövid úton elintézné Kótait, és általában véve is más kategóriának látszik, nem túl megnyugtató.

Candelo szépen mozog, meg jól is üt, a balkezes Wright viszont pazar dupla-tripla jobbegyeneseket üt. Az első 6-7 menet egész szoros, de Wright fölénye végig egyértelmű, nagy pontkülönbséggel győz. Ezzel együtt nem biztos, hogy Wright annyira érdekes volna, hogy összejöjjön neki egy De La Hoya elleni meccs.

A puerto rico-i Fres "Latin Assassin" Oquendo és Maurice Harris küzdelme annyira szar volt, hogy elaludtam rajta, valamivel azután, hogy Harris a negyedikben padlózott. Nem tudom, ki győzött, de nem is nagyon érdekel.

A Meccs

És végre jött Jones és Ruiz. A Dávid és Góliát hasonlat kettejük kapcsán oly csúfosan elkopott, hogy mondjunk inkább Zoro és Huru-t.

Első menet: Ruiz ijesztően nagyobb. Több testütést bevisz, Jones benyom egy szép jobbcsapottat. Láthatóan hatszázszor erősebb Ruiz. (A menet X (?)).

Második menet: Akár vicces is lehetne, de inkább rémisztő, ahogy Jones Ruizt ijesztgeti. Jones szép nagy tiszta ütésekkel talál, de persze nem úgy néz ki, hogy kárt tehetne Ruizban. (A menet Jones-é).

Harmadik menet: Ruiz gyors, és néhányszor veszélyesnek tűnik, de Jones demoralizáló balegyenesekkel üti a fejét, felütésekkel a testét. Mikor kezd Jones break-elni? (Jones menete)

Negyedik menet: Jones néha a kötelekhez szorul, de azt ő szereti. Jones kezd hülyéskedni, aztán az utolsó percben megrendíti Ruizt, aki fogással ússza meg. Jones elkezdi nyomni a hármas kombinációkat. Ruiznak vérzik az orra. Jones fittebb, de Ruiz is gyors (Jones menete)

Ötödik menet: Jétzus ereje! Jones már nagyon tanárkodik. Bekap néhány ütést, de egyből olyan hülyülést vág le, hogy egyértelmű legyen: jól van. És változatlanul sokkal többet talál. De Ruiz még mindig ugyanakkora. (Jones)

Hatodik menet: Jones leeresztett karral breakelget, és ha úgy gondolja, bever kettőt Ruiznak. Aztán Jones kap egy nagy állast, de nem esik baja. (Jones)

Hetedik menet: Ruiz arca egyre véresebb. Jones fantasztikusan lép ki-be az ütőtávból, és mintha dulakodásban is jobb lenne, ami azért már abszurdum. Döbbenetes, ahogy a kötelekhez szorulva védekezik. És most is többet talál. (Jones)

Nyolcadik menet: Jones mintha előbb tudná, mikor fog ütni Ruiz, mint maga a Quiet Man. Ruiz azért változatlanul veszélyes benyomást kelt, nem véletlenül ez az utóbbi időszak egérdekesebb meccse. (Jones)

Kilencedik menet: Ruiz ugyanúgy nem tud izomból mit kezdeni Jones ellen, mint nemrég Julio Gonzalez. De nyugtával a napot.

Tizedik menet: Nahát, nahát! Jones még az összekapaszkodós, karfeszegetős közelharcban is jobb. Egyszer-egyszer elneveti magát, hogy mi minden be nem jön neki. Kap két ütést, de sokkal többet ad. (Jones)

Tizenegyedik menet: A Ceasar's Palace-ben a helyzet változatlan. (Jones)

Tizenkettedik menet: Jones végig boldogan vigyorogva táncol, Ruiz nem tud hajrázni, mert ha megindul, Jones vagy eltáncol, vagy lefogja, vagy állon vágja.(Jones)

Kész, csókolom, Roy Jones JR minden idők legjobbja. Vagy legalábbis benne van az első háromban. Szegény Michalczewski.

Egyértelmű, fölényes pontozásos Jones-győzelem. Az isteni Roy karcolás nélkül átvészelt egy nem is rossz, brutálisan kemény, jó munkásember nehézsúlyút, a kettes számú világbajnokot. A "Roy Jones az isten" mától nem blaszfémia, én legalábbis, ha isten lennék, büszkén fogadnám az összehasonlítást.