Akik Godzilla elé álltak

A boksz, mint a szórakoztatóipar egyik jelképe, korántsem mindig a sportértékről szól. Ahogy az atlétikában sem születnek a kezdeti tempót diktáló, irammenő nyulak nélkül világcsúcsok, a bokszban is szükség van szolgákra, hogy nagy sztárok szülessenek. Az ő esetükben nem igaz a mondás: nem az a legény, aki a pofont adja, hanem aki állja.

A ronggyá vert bokszolók közül páran csak néhány száz eurót akartak, mások egy szerencsés ütésben bízva vállalták a harcot egy sokkal erősebb ökölvívóval szemben. Megint mások címmeccsen szembesültek azzal, milyen az, ha nagy ütést kapnak. Közös bennük: mindannyian fizikai fájdalmat éreztek a végén. Szombat éjszaka Vlagyimir Klicsko Francesco Pianetával bokszolt, a hatodikban KO-zta az olaszt.

A magyar boksz mint segéderő

A nagy bajnokok felépítésében a magyar profi boksz szereplői nagy lelkesedéssel segédkeztek, rendre a pofozógép szerepkörében.

Erdei Zsolt is szorítóba lépett legutóbb azon a gálán, amelyen a kazah Gennagyij Golovkin középsúlyú világbajnoki címét kockára tette. A meccs brutális KO-val ért véget. A japán Ishida a kötelek alá esett, a feje pedig majdnem a zsűriasztalra.

Golovkin első ellenfele 2006 májusában Düsseldorfban Balogh Gábor volt, aki tökéletes választásnak bizonyult, mert rögtön az első menetben kapitulált. Balogh csak azért nem örök vesztes, mert 100 veresége és öt döntetlenje mellett van két győzelme is. Még ma is aktív, várja a kihívásokat. Amatőr múltja elenyésző, általában pár száz eurós fellépti díj miatt vállalta, hogy megvereti magát. És persze vannak még illúziói: rendíthetetlenül hisz benne, hogy heti pár edzéssel elérhet még valamit.

Ugyancsak Németországban, szintén az első menetben ért véget Szakály Sándor meccse. 1997-ben mindenki Kovács István hamburgi bemutatkozójára figyelt, csak Szakály nem, mert ő a cirkálósúlyban kapott lehetőséget. A paksi pincér a munka mellett készült ellenfelére: Alexander Petkoviccsal szemben aztán egy menetet bírt. Petkovic végül nem futotta be a neki jövendölt hatalmas karriert, de azért a cirkálósúlyban eljutott címmeccsig, amit aztán el is bukott Firat Arslannal szemben.

A szintén athéni olimpiai ezüstérmes Amir Khannak is jól jött, hogy 2006-ban Komjáthy László egy felhozó meccset vállalt ellene. Khan hetedik meccsére kapta a magyart. Nem ütötte ki, végigment mind a hat menet. Aztán Khan 2011-ben begyűjtötte a vb-címet, amit azóta elveszített. Komjáthy tavaly még négyszer bokszolt, idén nem volt meccse, 43-41-es a győzelmi mutatója.

Erős Lajos csak egy szerencsés ütésben bízhatott, amikor az 1996-ban olimpiai bajnok ukrán Vlagyimir Klicsko elé vetette a sors. A német Universum - még sikerei csúcsán - egyébként is szívesen számított a bokszzsáknak jól használható, olcsó, de erőtlen magyarokra.

Klicsko 2000-es profi világbajnoki címe előtt egy évvel meg is kapta az esélyt az elfogadható amatőr múlttal – olimpiai ötödik hely, 1988-ból - rendelkező, de igazából veszélytelen Erős Lajost. (Az angol átírás miatt Erosnak nevezték, ami már önmagában elég figyelemfelkeltő volt).

A második menetben azonban véget ért a paksi öklöző álma, Klicsko túl erős volt neki. Az ukrán mérlegében ugyanakkor kitűnően mutatott, hírnevének jót tett. Erős második padlózása után még folytatni akarta, de a mérkőzésvezető nem engedte. Veresége után a magyar abba is hagyta.

Az ukrán utána a profik között is agyonverte a tongai Wolfgrammot, aki egy győztes meccsel kerülhetett eléje az atlantai olimpia döntőjében. Az ifjabbik Klicsko következő meccsén már világbajnok lett.

Egy pofonra Tysontól

A szintén nehézsúlyú Petrányi Zoltán 2005-ben, Manchesterben kapta a nagy lehetőséget, Danny Williams kihívója lehetett. Williams egy évvel korábban, a negyedik menetben kiütötte Mike Tysont, majd három hónap múlva Vitalij Klicskótól a nyolcadik menetben kapott ki Las Vegasban. Ezek után jött neki Petrányi, akihez még csak különösebben fel sem kellett szívnia magát. A harmadik menetig már háromszor padlóra küldte a magyart, a harmadik menetben pedig ismét kétszer, és már véget is ért az egyoldalú küzdelem. Mozgásával ugyanakkor megnevettette a 15 ezres nézősereget.

Szükség van rájuk

Petrányi jelenleg is aktív (49-20-as győzelmi mutatója van). Amellett, hogy Balogh menedzsere például, a profi boksz erre a kétes megítélésű szegmensére állt rá. Ugyanakkor azt senki sem tagadja, hogy a boksziparnak igenis kellenek az olyan ellenfelek, akiket a nagy jövő előtt álló Góliátok kicsaphatnak. Ilyen típusú meccsek nélkül rosszul nézne ki egy ökölvívó statisztikája, hiszen hogy nézne ki egy várva várt, nagy nézettségű tévéközvetítésben például egy hárommeccses sztár.

De visszatérve Williamsre, akinek ezután nagy győzelme már nem volt, de jegyzett ellenfelei igen, elég csak Audley Harrisonra vagy Derek Chisorára gondolni. Tóth Lászlóval 2011-ben, egy menetig összemérte erejét. Tóth 43 másodpercig bírta.

A félnehézsúlyban olimpiai bronzérmes (1992) Béres Zoltán - nyilván veretes amatőr múltja miatt - többször is megkapta élete meccsét. A Babaarcú becenévvel illetett tökéletes felhozóember a lengyel Tomasz Adamekkel is bokszolt, és végigbírta mind a hat menetet. (Adamek Amerikában is befutott, még ha Dawsontól ki is kapott címmeccsen félnehézben, a nehézsúlyban pedig Vitalij Klicskóval szemben nem volt esélye.)

Előtte az akkor még hibátlan mérlegű Stipe Drews – később elveszített címmeccsek is a neve mellé kerültek - sem tudta kiütni, Silvio Branco azonban a negyedik menetben kiütötte. Branco 2009-ben a kanadai Jean Pascaltól kapott ki, akit nagy névnek illik nevezni.

Amin nevetni sem illik

Aki a magyar profi boksszal valaha is kapcsolatba került, úgy emlékszik vissza, hogy a legcikibb címmeccs Nagy Csonttörő Jánosé volt, miután a nagy dérrel-dúrral beharangozott amerikai meccsen egy testütés és 49 másodperc után már nem tudta folytatni.

Az argentin Barrios könnyedén nyert, utána viszont nem tudta hozni a súlyát, ezért elveszítette az övét, amit azóta sem szerzett vissza. A nagypehelysúlyú Csonttörő nem tért vissza, jelenleg edzősködik, a tizenkettedik kerületi küzdősport akadémia megbecsült tagja. Neki legalább biztosan megérte kikapni, mert 15 millió forintot keresett azalatt az egy perc alatt.

Bedák Zsolt Puerto Ricóba ment, hogy komoly címmeccset vívjon, szívós munkával, veretlenül jutott el odáig. Az állkapcsa bánta Vazquez pusztítását, a tizedik menetben lett vége a meccsnek. Vazquez nyert, és ki is kapott utána, legutóbb a Fülöp-szigetek-i Nonito Donaire verte. Bedák majdnem hároméves kihagyás után győzelemmel tért vissza márciusban, a csődbe ment Universum után Rácz Félix igyekszik egyengetni az útját.

A K1-es Karacs Attila a Vörös Skorpió becenévre elkeresztelt Ignasov ellen szenvedett el nyomasztó KO-t. „ A nagy érdeklődéssel várt különmérkőzésen a magyar fiú mindössze két percig volt partnere a szakág orosz klasszisának. Hiába készült fel alaposan, hiába kerülgette összpontosítva ellenfelét, két perc után Ignasov balja lesújtott, Karacs a padlón végezte. Nem ezt ígérte” – írta róla a Nemzeti Sport 2007-ben.