Kifütyülték a győztest az évszázad bokszmeccsén
További Boksz cikkek
- Csaltak a pontozók, meglopták volna Tyson Furyt?
- Uszik ismét megverte a Cigánykirályt, már csak Dubois áll közte és a halhatatlanság között
- Tyson Fury negyedmázsával nehezebb Olekszandr Usziknál
- Tizenegy percig bámulták egymást, Uszik és Fury már a meccs előtt rekordot döntött
- Tyson Fury az első sportoló, aki őszintén bevallja, miért pofoztatja magát
Azoknak lett igazuk, akik fanyalogtak már jóval az évszázad bokszmeccsének beharangozott Floyd Mayweather-Manny Pacquiao összecsapás előtt. Sokan azt gondolták ugyanis, hogy öt évvel ezelőtt tényleg tökéletes lett volna a jelző, míg most már csak egyszerű átverés, hiszen a fülöp-szigeteki sokat veszített a sebességéből, ez pedig visszafordíthatatlan és kárpótolhatatlan hátrány lesz a veretlen amerikaival szemben.
Az ellentétpárokat (jó-rossz és ördög-angyal) rendre kiemelték a meccs felvezetésében, Winkler is a tahó és a szentfazék párt használta. A meccset élőben így kommentáltuk, és már a jövőt is kerestük.
A meccsen is megvolt az ellentét, hiszen két különböző stílus csapott ösze. Pontosabban csapott volna, mert a balkezes és fordított alapállású Pacmanből nem jött ki az, ami régebben olyannyira jellemezte őt: a dinamika és az agilitás.
Ha meg is iramodott, és megsorozta Mayweathert, az amerikai többször látványosan jelezte, nem találta el, csak a kettős fedezékét csépelte nagy erővel és nagy energiával.
De inkább az volt a jellemző, hogy meg sem iramodott, kevésszer tudott hatásosan ritmust váltani. Ilyen kevés ütéssel, dominancia nélkül képtelenség legyőzni, de egyáltalán megszorítani is a veretlen Mayweathert.
Aki ezúttal sem csinált látványos dolgokat, de ha a sarokba került, akkor két lépéssel - magától értetődően - kijött onnan, a megelőző balkezes ütései általában pontosak voltak, semmi sem veszélyeztette a komfortérzetét. A tempó az első pillanattól megfelelt neki, nem volt nyomás alatt, így maximálisan végrehajthatta azt, amire felkészült.
Aki csak ezt a meccset látta Pacquiaótól, nem értette, miért gondolnak rá a sportág legendájaként, aki liftezett a súlycsoportok között, és imponáló teljesítménnyel hét kategóriában is a világ legjobbja lett az elmúlt jó tíz évben.
Hiányzott belőle a hihetetlen tempójú és váratlan beugrás, úgy látszik, rég eltűnt az a képessége, amit még Ricky Hatton emelt ki: azért nem tudott elhajolni az ütése elől, mert nem is látta azt.
A kiszámíthatóság, és Mayweather hideg racionalitása uralta a meccset. Akik imádják az amerikait, felállva tapsolhattak, mennyire jól kezelte a még mindig veszélyes fülöp-szigetekit.
Egy pontozó úgy látta, mindössze két menetet veszített Mayweather, a másik kettő úgy gondolta, négyet. Vagyis egyhangú pontozással (118:110, 116:112, 116:112) nyert Mayweather.
A valósághoz egyébként inkább az előző áll közelebb, mert a negyedik és a hatodik menet volt az, amit oda lehetett adni Pacmannek. Azt sem azért, mert elsöprő lendülettel nekirontott ellenfelének, hanem azért, mert lényegesen többet hozott ki magából, mint annak előtte vagy éppen utána. A meccs jelentős részében ettől még nem találta az ütőtávot, általában túlságosan és esélytelenül távol volt ellenfelétől. Ahogy teltek a menetek, úgy lett egyre szembetűnőbb, ezen nem lesz változás, nem tartalékol, hanem csupán ennyi van benne.
Nem is lehetett tehát szorosabb a meccs, mert mindegyik menet ugyanarra a sémára volt felfűzve, Mayweather lefékezte a lendületet - volt, hogy nem is kellett -, ő pedig néhány tiszta találatot könyörtelenül bevitt. A kontrabunyót oktatta ezúttal is.
Mindez nem volt látványos, különösen nem volt szórakoztató, ezért semmiképp sem vonul a klasszikusok közé ez a meccs, csak annak örülhetünk, hogy a sportágat az elmúlt tíz évben meghatározó két klasszis egymásnak feszült.
Pacquiao, ha már a meccsen nem húzott semmilyen váratlant, megtette a meccs utáni nyilatkozatban. Azt mondta ugyanis, szerinte ő nyert. és hogy szernte nem okozott neki gondot a magasabb, erősebb és nehezebb rivális. (Margarito ütései például keményebbek voltak.)
Mayweather nem kapott elismerő és elsöprő vastapsot a Las Vegas-i publikumtól, de nyilván nem is számított rá, mert az ő bunyója ilyen. Ez a tökélyre fejlesztve sem varázslatos, mert deffenzív. De nyilván ilyen füttyszóra sem számított élete egyik fontos és vitathatatlanul megnyert meccse után.
Más kérdés, meddig látjuk még, hiszen ezúttal is nyomatékosította, még egy meccset vállal, szeptember után viszont visszavonul, és nem érdekli az ötvenedik veretlen meccs. Mindenesetre az látszott rajta, alig vette igénybe ez a meccs, így szinte biztosan nagyobb kihívás lesz neki a következő találkozója.
A promóter állítja, sérült volt Pacman
Bob Arum, a fülöp-szigeteki versenyző promótere azt nyilatkozta a Telegraphnak, hogy az egyik vállának ízülete sérült volt, de a nevadai orvos nem hagyta, hogy fájdalomcsillapítót adjanak neki.
"Nagyon elkeseredettek vagyunk, hogy nem hagyták a kezelését. Úgy tűnik, műteni kell. Csak az egyik karjára számíthatott a meccs alatt. Az is benne volt, hogy nem állunk ki, de javult valamelyest a helyzet."