Jolán
7 °C
13 °C
Index - In English In English Eng

Veszélyek sora fenyegeti a hegymászót a halálzónában

2013.05.22. 15:17 Módosítva: 2013.05.22. 15:51

A halálzóna a 7500-8000 méteres magasságtól kezdődő tartomány, ahol a levegő oxigénszintje a tengerszinten mértnek csupán a harmada. Ebben a régióban még a jól akklimatizálódott hegymászók sem tartózkodhatnak 36-72 óránál többet károsodás nélkül. A halálzónában veszélyt jelent az agy- és tüdőödéma kialakulása, amely még tapasztalt alpinistáknál is előfordulhat, akár a sokadik magashegyi mászás után is.

Az oxigénhiány hatása, hogy a szervezet lassul, a reakcióidő nő, amelynek eredménye lehet, hogy az alpinista nem megfelelően értékeli az adott szituációt, és hibás döntéseket hoz. Ezen veszélyek csökkenthetők, ha az alpinisták oxigénpalackot használnak. Így a mászó olyan körülmények közt mozoghat, mintha néhány száz méterrel lejjebb lenne. Éppen emiatt az oxigénpalackos csúcssikereket nem is fogadják el érvényes mászásnak. Erőss Zsolt és Kiss Péter is palackos segítség nélkül jutott fel a Kancsendzöngára.

Nagy magasságban gondot jelent a táplálkozás is. A szervezet nem pazarol energiát arra, hogy az emésztéssel is fogyassza tartalékait, így enni odafenn szinte lehetetlen. A hegymászók nem is kívánják az ételt, ez viszont kimerüléshez, kihűléshez is vezethet.

A magashegyi levegő jellegzetessége, hogy nagyon száraz, így hegymászás közben különösen sok vizet veszítenek az alpinisták. A víz pótlása azonban nem egyszerű, mivel ehhez havat kell olvasztani, a palackokban vitt tartalék pedig megfagyhat, ha nem gondoskodnak róla megfelelően. Az alpinista adott esetben nem is érzékeli a szomjúságot, a besűrűsödött vérű, kiszáradt szervezet azonban már csak alacsony hatásfokkal képes működni.

Nagy magasságban nem csak az oxigénhiány jelent gondot, hanem az alacsony hőmérséklet is, amely felhős időben vagy éjszaka akár mínusz 30-40 fokra is eshet. A hideg fagyásokat okoz, és fokozott energia leadásra készteti a szervezetet, amely végső soron kimerültséget okozhat.