Kiss Péter túlélhette volna

„A Péterrel együtt mászó olasz és spanyol mászók nem hitték el, hogy visszamegy, azt hitték megbolondult. – elevenítette fel Erőss Zsolt és Kiss Péter tragikus csúcsmászásának történetét az expedíció vezetője kedden. - Nem ez történt, csak nem volt ideje magyarázkodásra. Nem találta a Zsoltot és visszament segíteni. Ebben sajnos tapasztalatlan volt, ezt nem tudta, hogy itt nem lehet emberségesnek lenni, mert akkor a végén két halottal nézünk szembe, és nem eggyel.”

Kollár Lajos kedden érkezett Magyarországra, és a repülőtéren részletesen beszámolt a tragédia feltételezett okairól az Indexnek. „Az expedícióra készülve nem beszéltünk Péternek arról, hogy ha baj van, ne menjen vissza Zsoltért. Ez egy nonszensz. De nem gondoltuk volna, hogy Péter a csúcsmászás után egyáltalán képes erre. A szíve vitte vissza. Ha Peti bekapcsolja akkor a rádiót, lebeszélem róla. Tudni kell túllépnie, még Zsolton is.”

Kollár szerint ha Péter nem fordul vissza társáért, ma valószínűleg életben volna, hiszen azok a mászók, akikkel együtt ereszkedett, épségben elérték az alaptábort.

A csúcson még jó állapotban voltak

Az expedíció hazaérkező tagja azt is elmondta, hogy a tragédia kiváltó oka valószínűleg nem az volt, hogy a két mászó túl hosszan ment a csúcsra, hanem hogy kevés folyadékot vittek magukkal.

„Ilyen jól működő expedíciónk nem nagyon volt, meg is beszéltük Zsolttal.” – vélte Kollár. - Péter talán az egész táborrendszerből a legjobban teljesített. Még egyszer Petivel mennék, ha lehetne választani. Az, hogy még nem volt ilyen magasan, nem számított. Persze el lehetett volna menni vele az Aconcaguára (6962 méteres dél-amerikai hegy, amelyet edzőcsúcsként használnak expedíciók előtt. a szerk.) de arra hátratett kézzel felment volna.” – válaszolta a kérdésre, hogy mennyiben járult hozzá a tragédiához Kiss Péter gyakorlatlansága.

Kollár Lajos a Ferihegyi repülőtéren

Fotó: Földes András / Index

Kollár szerint nem az volt a probléma, hogy a két mászó 350 méterrel a legfölső tábor alatt éjszakázott, és onnan indult a csúcsra. „Volt vita az alacsony indulásról, de azt mondták, olyan meleg van, hogy nem fárasztják le magukat a puha hóban, hanem másnap korábban indulnak, és ledolgozzák a hátrányt. És így is volt, simán beérték az élbolyt. A koreaiak ugyanezt csinálták, 80 méterrel volt csak feljebb a táboruk.”

A vezető nem látta döntő hibának azt sem, hogy Erőss és Kis szokatlanul hosszan, teljes 24 órát mászott a csúcsig. „Zsolték 8100 körül egy órát vitatkoztak, amikor a spanyolok serpái már nem feszítették ki tovább a köteleket, hogy menjenek-e tovább. Zsolt azt mondta, hogy fáradunk, de amúgy jól vagyunk, szó nincs, hogy visszaforduljunk. Összeálltak a spanyol Oscarral, az olasz Marióval, és két serpával, és együtt másztak. Raktak be néhány helyen kötelet, el is töltöttek ezzel vagy négy órát, ott ment el egy csomó idő.”

„A csúcson mindkét mászó kiváló állapotban volt - hangsúlyozta Kollár Lajos. Vidámak voltak a rádióban, és szerinte a fotók is erről tanúskodnak. „Oscar megerősítette, hogy Peti tökéletes állapotban volt a csúcson. Zsolttal 8300 és 8400 közt történt a probléma. Éjszaka, 24 órás csúcsmenet után jött az a mondta: Nem tudok mozdulni, teljesen legyengültem, vészesen gyorsul a pulzusom, ha megmozdulok. Javasoltam neki, hogy húzza magára a hátizsákját, de arra csak azt mondta, hogy most ejtettem le. Ilyet Zsolttól nem hallottam még hegyen.”

Víz nélkül maradtak

„Valószínűleg a kevés folyadék lehetett a probléma oka. És ezt megerősítették a csúcsról lejövők is. Nem nagyon ittak, étel elég volt náluk, ettek is, de folyadék nem. De Zsolt mindig ennyi folyadékot vitt magával. Ez most nem jött be. Kiszáradtak, besűrűsödött a vérük. Emiatt lehetett, hogy Zsolt végig arról panaszkodott, hogy alig lát. De hogy ezen kívül adódhatott-e valami más, azt nem tudjuk.”

Kollár felidézte az ereszkedés nehéz pillanatait. „Rádióztam vele, alig tudott beszélni. Kérdeztem, Peti hol van, és kiderült, hogy valahol már messzebb, lenn, a többi mászóval. Jó volt az idő, csak mínusz 30 fok volt, nem mínusz 40 és szél. De ezt sem bírja ki akárki. Zsolt túlélte. Reggel fél négy körül úgy összeszedte magát, hogy lement 8100 méterre. Ott találkozott Petivel, és innentől úgy gondoltuk, hogy megoldódik a helyzet. Lassan felkel a nap, melegebb lesz. Reménykedtem, hogy le fognak jönni a hegyről.”

Kollár szerint Kiss Péter tapasztalatlansága csak önfeláldozó magatartásában volt tetten érhető. „Utólag hallottam, hogy Peti 8000 méter körül megfordult és elindult fölfelé. A többi mászó azt hitte, hogy megőrült. Ezt, hogy visszafordulunk ilyen magasságban, egy csúcsmászás után nem lehet megcsinálni. Ezt Peti nem tudta, de álmunkban nem gondoltuk volna, hogy lesz egy ilyen szituációnk. Hogy ilyenre is fel kell őt készítenünk.”

Az expedíció akkor fordult tragédiába, amikor az alaptáborban már azt hitték, hogy van remény. Reggelre Kiss Péter elindult lefelé, és Erőss szintén összeszedte magát: „21-én délután kettőkor beszéltem Zsolttal. Mondtam, pihenjen egy órát. Zsolt egész normális hangon válaszolt. Mondtam neki, hogy el kell érnie a négyes tábort, és hogy óránként rádiózzunk. Soha többet nem beszéltünk.”

Kollár elmondta, hogy a Magyarok a Világ Nyolcezresein expedíciósorozat ezzel véget ért. „Nincs kivel folytatni Magyarországon. Magyarországon nincsenek olyan hadra fogható mászók, akivel folytathatnánk. Volt egy szép tervünk, a 14 nyolcezresből megvan 12, és most meg fogunk állni.”

Erőss Zsolt és Kiss Péter végzetes hegymászásáról, és Erőss egyedülálló mászókarrierjéről itt olvashat bővebben.

Kövesse az Indexet Facebookon is!

Követem!