A Kör

Barta László

„A szervezőket régebb óta ismerem, éppen egy közös kiránduláson említették meg nekem a Kört. Rögtön megragadott,  hogy sok a szint, egy ilyen komoly erőpróbán pedig meg kell mérettettnem magam” – mesélt Barta László a kezdetekről, akinek ez volt idén a 24. száz kilométer feletti túrája.

A Kör egyik kitalálója, a terepfutóversenyeket is szervező Csanya volt. „A világon számos olyan erőpróbát írnak ki futóknak, túrázóknak, amik ugyan nem versenyjellegűek, de nagyon nehéz teljesíteni. A mi példánk az amerikai Nolan 14 volt, a teljesítése teljesen önkéntes, de mégis nagy ranggal bír. A versenyeinket kimérő Don Razzinóval találtuk ki az útvonalat, jelentősen egymásra licitálva. Nem volt egyszerű, mert olyan útvonalat akartunk, ami nem keresztezi önmagát, kétszer mégse járjunk ugyanott."

Csanyáék először a Pilisben gondolkodtak, de a pályájuk túl sok lakott területen vezetett át, ezért úgy gondolták, a majdani próbálkozók  túl sokszor és könnyen vehetnének igénybe segítséget, ami ellenkezett a filozófiájukkal. A 152 kilométeres útvonal szinte az összes jelentős börzsönyi csúcsot érinti. Az összes szintemelkedés 7100 méter, ez pedig már az alpesi ultratrailekével vetekszik. Ezt legyőzni még úgy is nehéz, hogy nem négy-öt mászásból jön össze, hanem folyamatos le-felmenetekből.

Fotó: terepfutas.hu

Barta október 3-án csütörtök éjszaka indult el Királyrétről, jó taktikának is tűnt este kezdeni, mikor még frissebb az agy, könnyebb tájékozódni, de nem ezért választotta az este tízes rajtot. „Így tudtam összehozni, mert szombaton már egy olyan családi programom volt, amiről nem hiányozhattam. Csak így tudtam megoldani, hogy visszaérjek. A fárasztó munkanap után azonban éreztem, hogy nem vagyok elég friss.”

Nem tervezte meg percre pontosan, hogy mikor, hol kéne járnia, ahol megengedte a terep, ott futásra váltott a gyors gyaloglásból. Az elején szeretett volna többet is futni, de miután kétszer elesett a sötétben, nem kockáztatott.

Túrázáskor azért mindig jár az agyam, nemcsak a menésre koncentrálok. Szoktam élvezni a természet, az állatok közelségét, most az volt nagyon kellemes, hogy rengeteg szarvasbőgést hallottam.

Barta László a frissítést nem vitte túlzásba, vizet, ahol tudott, vett magához vizet, de elképesztő keveset evett. „A teljesítménytúráimon sem szoktam előre depózni, elrejteni ételeket, most is mindent vittem magammal. Szinte spártai körülmények között csináltam végig, három sajtos-párizsis szendvicset vittem magammal, de az egyiket haza is hoztam, ezen kívül még négy müzliszeletet ettem. De amúgy is jellemző, hogy keveset eszek a túráimon. Az hogy meddig jutsz, az attól függ, hogy fejben mennyire vagy ott." Bár a szabályok megengednék, ő segítő nélkül ment körbe, mivel nyomkövetőjét nem látták mindig a műholdak,  többször bejelentkezett a szervezőknél telefonon is.

Barta nem elégedett meg azzal, hogy elsőként teljesítette a Kört, szeretné eredeti elképzelését is megvalósítani, tavasszal újra támad, hogy 24 órán belül célba érjen.

Az ötletgazda szerint most 20-25 olyan futó vagy túrázó lehet Magyarországon, aki képes lehet teljesíteni a Kört, és még 20-25, aki pár év alatt képes lehet felkészülni rá. A teljesítésre a kora őszi vagy a tavaszi időszak lehet ideális. Csanya szerint azok lehetnek sikeresek, akiknek már jó pár száz kilométer feletti táv benne a lábukban. Érdemes előre bejárni a teljes útvonalat, az éjszakára tervezett szakaszokat külön is, mert az eltévedésekkel csak nőnek a kilométerek.

A nyomkövetőn látszott, hogy az eddigi két próbálkozó is tévelygett, ez pedig rengeteg energiába kerül, nem is annyira fizikaiba, mint inkább agyiba. Mentálisan kell bírni a Kört, teljesen magadra vagy utalva, nincs segítség és olyan versenyhelyzet sem, ami hajtana.

Bartának sem volt teljesen ismeretlen a Börzsöny, az útvonal nagy részét már bejárta. Néhányszor így is sikerült eltévednie, végül több mint 160 kilométerrel zárt. Pár helyen hiányoznak is jelzések, de reméli, hogy ez a kezdeményezés is segít abban, hogy kijavítsák a hibákat.

Kövesse az Indexet Facebookon is!

Követem!