Lábbal is lehet kötelet mászni? Kussolj!

Meztelen férfisegg fogad a murvás parkolóban, sokan itt, a kocsiajtó mögé bújva, fél lábon ugrálva öltöznek át. Pedig a szervezés profi, a faluban végig táblák, hogy merre kell menni, a parkolóban a sárgamellényesek mutatják, hová tegyük le a kocsit.

Elcsigázott, fülig sáros, néha sántikáló futók jönnek szembe, a rajtszám filccel a homlokukra, vádlijukra, alkarjukra van írva. Szlovák, cseh, román, német, angol, szerb, lengyel, olasz, spanyol szó is hallatszik, az eredményhirdetés, a felkonferálás is néha több nyelven megy.

a sár ebben a sportágban nélkülözhetetlen, erre a szemerkélő eső is rásegít.

9

Galéria: Spartan RaceFotó: Nagy Lajos / MTI

A pálya brutális: a rajt után szinte függőlegesen felfelé futnak a hegyre, aztán eltűnnek az erdőben, ahol falakat kell mászni, homokzsákkal a nyakban futni hegynek fel és aztán vissza, láncra kötött súlyt húzni egy nagyjából 100 méteres körön, traktorgumit döntögetni, függeszkedve mászni.

Ha valami nem sikerül, jön a büntetőfeladat, a négyütemű fekvőtámasz. Ebből legtöbbet egyértelműen a dárdavetésnél csinálnak, hiszen a dárdának benne kellene maradnia a szalmabábuban.

Többen gopro-kamerával a fejükön, mellkasukon futnak,

érthető, ezt tényleg meg kell örökíteni. Senki nem csal le semmit, ez is érthető: miért tenné? Mindenki önként van itt, csak magát csapna be, ha ellógna egy feladatot, ez nem tornaóra a suliban, ahol buli volt lecsalni egy kör futást. A csapattagok bevárják, segítik egymást, egy félmeztelenül versenyző csoport tagjai kiabálva húzzák a hervadtakat: gyerünk, futás van!

A hegy után, az erdőből kiérve beterelik őket a tóba, vezetőkötél mentén kelnek át a 6-8 fokos vizen. Egy srác műanyag szalaggal átköti a barátnője cipőjét, hogy a sár le ne húzza a lábáról. Ezután kevesen folytatják futva, általában gyaloglás van a következő akadályig.

Itt tűzoltók locsolják őket, mikor ismerős jön, különlegesen sok vizet kap a tömlőből, „köcsögök”, kiabálja vigyorogva a haveroknak. Szurkolók, ismerősök, már célba ért futók állnak a szemetelő esőben a patak mellett, ami maga a pálya, hiszen benne futnak hegynek felfelé. Fülig sáros kamasz kiabál, aki láthatóan már túlvan a saját versenyén: gyerünk, apa! Apának annyi ereje már nincs, hogy válaszoljon, egyet inteni még tud.

9

Galéria: Spartan RaceFotó: Nagy Lajos / MTI

Jön a deszkavár, felfelé kötéllel húzod magad, lefelé létra van, de méterenként vannak a fokok. Minden sáros és vizes, durva visszacsúszások vannak. Jön a négy sárdomb, közte három vizesárok, jönnek a betoncsövek, amiken át kell kúszni. Kamasz lány kiabál ki a pályáról a családjának, hogy

ez jobb, mint egy velneszhétvége,

jövőre mindannyian elindulnak, ugye?

Két, feltűnően atletikus srác együtt gyűri a távot, az első átszuszogja magát az akadályon, röhögve visszaszól a haverjának, aki addig tőle nem fért hozzá, hogy „hát ne kelljen már rád várni egész nap!"

Aztán a kötélmászás, ami az itt összegyűlt tömeget elnézve a legnagyobb produkció, ugyanis egy vízzel teli gödörből, egy mocsárból, derékig érő vízből indul, ahonnan kimászni sem könnyű, ha a feladat megvolt. Sok a lány,

ez egy komplett vizespóló-verseny,

nedves kézzel a vizes kötélre mászni egyébként is vicces. Persze csak akkor, ha csak nézi az ember. Ideérnek a feltűnően atletikusok is, még van erejük tréfálkozni: „Itt lehet lábbal is mászni, nem csak kézzel kell felhúznom magam?" „Kussolj!"

A céltól 200 méterre szögesdrót úgy 50 méter hosszan, térdmagasságban, vagy inkább alatta: van, aki hemperegve, és nem laposkúszásban csinálja meg, nézni is hányinger. A cél előtt 10 méterrel az utolsó tréfa a pályaépítőktől, itt kell átugrani a tüzet, hegynek felfelé, csak futva lehet, különben nincs elég lendület az ugráshoz.

A célban mindenkinek jár egy doboz sör, egy banán és egy fekete póló, hogy megcsinálta a Spartant. Aztán lehet a csapnál, slagból mosakodni, utána jöhet a sör, hamburger, forró tea, most kevesen számolgatják a kalóriákat. A 19 éves Andor reggel negyed hétkor indult a családdal Pestről, hogy időben itt legyenek, hiszen az első futam kilenckor rajtolt. Eredetileg ketten jöttek volna a haverjával, aztán a fél osztály itt volt, még tanárok is.

„Homokzsákot cipelni volt a legnehezebb,

de az egész megérte. Annak örülök, hogy nem volt jobb idő." Komoly baleset nem volt, a rendezők néhány bokaficamról és horzsolásról tudnak.

A reggel még lezárt parkoló kezd kiürülni, a sok szlovák kocsi konvojokban indul haza a Bakonyból, a bécsi rendszámú buszba is pakolnak már, öltöznek mellette. Megint többet látunk az egyik futóból, mint akartunk volna.

Úgy látszik, ez egy ilyen nap, hogy kiderül a meztelen igazság.

Kövesse az Indexet Facebookon is!

Követem!