Lukács
5 °C
20 °C

Néha úgy érzed, mintha két valóság létezne?

Több infó

Támogasd a független újságírást, támogasd az Indexet!

Nincs másik olyan, nagy elérésű online közéleti médiatermék, mint az Index, amely független, kiegyensúlyozott hírszolgáltatásra és a valóság minél sokoldalúbb bemutatására törekszik. Ha azt szeretnéd, hogy még sokáig veled legyünk, akkor támogass minket!

Milyen rendszerességgel szeretnél támogatni minket?

Mekkora összeget tudsz erre szánni?

Mekkora összeget tudsz erre szánni?

A sok hegy megy? Fuss 167 km-t a Mont Blanc körül!

000 S21VE
2017.09.04. 12:37
A férfiak mezőnyében francia, a nőknél spanyol győzelem született az Ultra-Trail du Mont-Blanc klasszikus, idén 167 km-es távján. Ezen a versenyen azonban tényleg mindenki győztes – így a célba érkező nyolc magyar terepfutó is –, akin nem fogtak ki a hegyek és a szélsőséges időjárási körülmények.

Még meg sem érkeztem Chamonix-ba, máris lett egy hősöm. Feszülten várakozott a transzferbuszunkra a genfi reptér várócsarnokában, és hüvelyk-, illetve mutatóujjaival a mellkasára mutogatva egyre gyakrabban érdeklődött az indulás időpontjáról. Idegessége a buszban, az ablakon kifelé tekintve sem csillapodott, sőt. Egyre jobban esett.  (Talán nem túlzás országos esőről beszélni: pár száz kilométerrel arrébb, Sankt-Gallenben ugyanis az égi áldás miatt félbe kellett szakítani a Svájc–Andorra vb-selejtezőt.)

Az már a svájci–francia határt átlépve derült ki: Antoni – így hívták a mokány spanyol férfit – azért érkezett, hogy másnap elinduljon egy 101 km-es terepfutóversenyen, és még aznap szerette volna átvenni a rajtszámát – ezt mutogatta két-két ujjával a dzsekijén. Fogadatlan mentális trénerként próbáltam megnyugtatni, hogy minden rendben lesz, és bár biztosat nem tudtam neki mondani, igyekeztem meggyőzően érvelni amellett, hogy ilyenkor bizonyára sokáig nyitva van a versenyközpont, ahol megkaphatja a 4593-as rajtszámot. Meg hogy majd szurkolok neki, és hajrá.

Chamonix, a sportváros

Chamonix-ban, az első, 1924-ben megrendezett téli olimpia helyszínén ilyenkor augusztus végén, szeptember elején minden a terepfutásról szól. Ekkor rendezik ugyanis a három országot érintő Ultra-Trail du Mont-Blanc-t (UTMB), amely a világ egyik legkeményebb hegyi ultramaratonja. A klasszikus, általában 171 km-es táv mellett több hosszabb-rövidebb futam (CCC, TDS, OCC, PTL) is szerepel a programban, így összességében sok ezer terepfutó fordul meg a városban.

Bár nem beszéltük meg előre, Németh Csabával, az UTMB-k történetének legeredményesebb, 2006-ban másodikként végző magyar versenyzőjével – aki idén a legrövidebb távon, az 56 km-es OCC futamban indult – a rajtzóna környékén futok össze. Pár percnyi beszélgetés után

csak úgy röpködnek a „kilik” és a „szintek”

– egészen pontosan: a tíz kilométerek és a több száz méteres szintemelkedések –, és csaknem mindenkiről van egy sztorija. Az egyik előttünk elhaladó férfiról – Xavier Thévenard-ról – például közli: 29 éves kora ellenére a sportág egyik legendája, akinek a Columbia által főszponzorált rendezvény 2003 óta íródó történetében először sikerült az a bravúr, hogy négy különböző távon is nyerni tudott.

Kicsit később Wermescher Ildikóval találkozunk, aki 3. lett a 119 km-es TDS futamban, és éppen az eredményhirdetésre vár, hogy a pódiumon átvehesse az 1–5. helyen végzőknek járó kolompot és egy különleges bronzplasztikát. A kétszeres Zugspitz Ultratrail-győztes futónő elmondja, hogy tudatosan kezdett lassabban – sokáig az első tízben sem volt benne –, majd jött fel fokozatosan az élen haladókra. Amúgy szűk másfél nappal a célba érkezése után a bal combjában érez némi izomlázat, de csak azért, mert a rosszabbik lábát szerette volna kímélni.

A síparadicsom meghódítása

Késő délután, egy órával az UTMB futam rajtja előtt szinte már mozdulni sem lehet a tömegtől az utcákon, de zsúfolásig megtelnek a környező szállodák erkélyei is. A közönségben itt-ott felszerelésüket igazgató futók készülődnek, fogadják az utolsó bátorító szavakat a rokonoktól, ismerősöktől. Tapintani lehet a feszültséget, a műsorközlők három nyelven – franciául, spanyolul és angolul – csinálják a show-t, buzdítják közös tapsolásra, ütemes skandálásra az embereket. Az érdeklődők nagy része nem is fér oda a rajtzónához, sokan kivetítőn nézik, hogy mi történik a start előtti percekben.

Végül a 2537 versenyző – ez hagyomány itt – Vangelis 1492 című szerzeményének zenéjére vág neki a több mint négymaratonnyi távolságnak és az első nagyobb csúcs, az 1777 méteres Le Délevre megmászásának. Hosszú percekig tart, amíg a futók a sok élethelyzetben és eseményen talán közhelyes, zavaróan patetikus, a Mont Blanc lábánál azonban mégis hitelesen hangzó dallam kíséretében eltűnnek a francia kisváros utcáin.

Bő másfél órával később aztán ugyanilyen karneváli hangulat fogadja őket Saint Gervais-ben is, ahová elsőként az egyes rajtszámmal induló Jim Walmsley érkezik. Az amerikai futó nagy sikert arat, amikor franciául válaszol a hogyléte felől érdeklődő kérdésre. Hamarosan befut a háromszoros UTMB-győztes, katalán Kilian Jornet is – a verseny egyik nagy esélyese, aki különösen a Mount Everest kétszeri megmászása óta a legszélesebb körben ismert, ikonikus alakja a sportágnak –, és együtt folytatják a futást. Kisvártatva követi őket a franciák kedvence, François D'Haene, aki kétszer már nyert itt, azaz újabb sikerével befoghatná Jornetet.

A sok hegy megy?

Az UTMB brutális erőpróba. A versenykiírás szerint a terepfutóknak öt 2400 méteres feletti, illetve több 2000-es csúcsot kell megmászniuk. És hiába van nyár vége, az időjárási körülmények kiszámíthatatlanok: odafent eshet, havazhat, süvíthet a szél, a ködben alig látni. Ez olyannyira így van, hogy a jócskán fagypont alá süllyedő hőmérséklet miatt idén két csúcsot (Pyramides Calcaires, Tête aux Vents) is ki kellett iktatni az útvonalból. Ilyen viszonyok között még inkább igaznak tűnik, hogy a legfontosabb faktoron, azaz az egyéni akaraterőn, a kitartáson túl a siker számos további tényezőtől is függ:

  • A futóknak a hátizsákjukban vízhatlan nadrágot, kifelé párologtató felsőt, kesztyűt, hőtároló fóliát kell magukkal vinni. Hegynek fölfelé hamar előkerülnek a haladást segítő speciális botok is, amelyek használatára szigorú szabály vonatkozik. Ha egy versenyző úgy dönt, hogy nem visz magával ilyen eszközt, később már nincs lehetősége beszerezni. Szintén nélkülözhetetlen a tájékozódást segítő fejlámpa. Ahogy leszáll az este, a lámpák fénye egybefüggő fényfüzért alkot az erdőben.
  • Óriási jelentősége van a frissítésnek, hiszen egyes számítások szerint egy ultrás akár 20-25 ezer kalóriát is eléget egy-egy ilyen versenyen. A megfelelő energia-utánpótlás érdekében több helyen – így az olasz területen fekvő Lac Combalnál felállított ellenőrző ponton – forró levest, élelmet kapnak a versenyzők, amire szükség is van a kimerítő éjszakai menetelés után.
  • Önkéntesek ezrei töltik a kulacsokat, porciózzák az ételt, és figyelik az atléták minden rezdülését. Szintén óriási szerep hárul a több száz fős egészségügyi személyzetre, mindenütt mentőautók várakoznak készenlétben.
  • A futókat segítők, féltő-aggódó rokonok és barátok kísérik. A pályán több olyan állomás is van – például Courmayeurben –, ahol egy-egy egy segítő bemehet egy előre elkerített zónába, és a frissítésen túl jó tanácsokkal is elláthatja a hozzá tartozó versenyzőt, segíthet az átöltözésben.
  • A közönség lelkesedése minden előzetes várakozást felülmúl. A lakott részeken és a hegyekben is nézők sokasága buzdítja a versenyzőket – lépten-nyomon „allez”-tól visszhangzik a táj. Sokan, ha csak pár méter erejéig is, együtt futnak kedvenceikkel. A hegyi utakon kocsisorok araszolnak, az érdeklődőket tömött buszok szállítják az állomások között. Semmiképpen sem túlzó tehát a párhuzam, amely a kerékpáros körversenyhez, a Tour de France-hoz hasonlítja az UTMB-t.

Győztesek és hősök mindenhol

Az első helyért folyó csatában sokáig a Saint Gervais-nél élen álló hármas – Walmsley, Jornet és D'Haene – dominált. Az amerikai kb. 100 km-ig vezetett, aztán viszont a francia állt élre, és fokozatosan 15 perc előnyre tett szert az őt üldöző katalán atlétával szemben, aki próbálkozott ugyan, és gyorsabb is volt a lejtőkön, de már nem tudta ledolgozni a hátrányt. A harmadik helyre az amerikai Tim Tollefson jött be mögöttük. Németh Csaba utólag D'Haene sikerét az egyedi technikájával magyarázta: 

magas termetű, lassan lép, ám ezekkel a kimért lépésekkel nagyon gyorsan halad fölfelé menet, és az emelkedőkön könnyen leszakítja a riválisokat.

A tapasztalt magyar terepfutó azt is megjegyezte, hogy a jelek szerint túl sokat kivett Jornetből a két Everest-mászás. A francia és a katalán ultrás mindenesetre egymást ünnepelte a célban, körbementek, pacsiztak a nézőkkel, és hiába volt a lábukban 167 kilométer és 9500 méternyi szintemelkedés, készségesen és kedélyesen nyilatkoztak az őket faggató műsorvezetőknek.

A nőknél, akárcsak tavaly, idén is rendkívül szoros volt a befutó. A győzelmet a spanyol Núria Picas szerezte meg, de tőle csupán két és fél perccel maradt el a svájci Andrea Huser. Harmadik a francia Christelle Bard lett.

Bár a legjobbaknak 19-20 óra kellett a táv teljesítéséhez – a győztes D'Haene ideje elképesztően erős, 19:01:54 –, a legtöbb futó a második éjszakát is a terepen töltötte, ami a már említett, fagypont alatti hőmérséklet és a folyamatos ébrenlét miatt mind komolyabb fizikai és mentális kihívás. Idén 1686 atlétának sikerült célba érnie a 46 óra 20 perces szintidő alatt – köztük nyolc magyar futónak. E cikk végén álljon itt az ő nevük és időeredményük: Lőrincz Olivér (28:59:14), Zétényi András (30:42:05), Horváth Bálint (37:53:47), Ábrahám Pál (38:18:34), Olcsák József (40:20:24), Pócza László (40:55:32), Nagy Csaba (43:10:10), Laczkó István (44:39:08).

Szintén befejezte a versenyét Antoni, a Genfből Chamonix-ba jövet megismert mokány spanyol. Bár a talán túl erős kezdés után a táv felénél kicsit visszaesett, összességében jól osztotta be az erejét, sőt a 101 km-es CCC utolsó szakaszán még javítani is tudott a pozícióján, és végül az 1109. helyen zárt. Nem jött hiába, nem fogtak ki rajta a hegyek, nem gyűrték le a váratlan nehézségek. Itt volt, győzött.