Miért buktak el a kapuban az oroszok?
További EB 2008 cikkek
Amit Hiddink csapata képviselt a tornán, arra sokáig emlékezni fogunk. Bár a nagyszerű spanyolokkal egyszer sem bírtak, a köztes időszakban mutatott teljesítménye miatt az orosz válogatottat fájó szívvel búcsúztatjuk.
Oroszország rondán kezdte és még rondábban fejezte be, de közben nemcsak megmutatta magát a kontinensnek, de szurkolók egész sorát állította maga mellé – akik aztán tegnap a fejüket fogva, hitetlenkedve nézték, amint az Armada ágyútűzében hullámsírba merül a rozoga lélekvesztővé silányult, rettegett flotta.
A spanyolok ellen ezek szerint nem megy, ám ha a nyitómeccset és a kiesést eredményező elődöntőt kivesszük a képből, a köztes időszakban látott orosz válogatottban olyan csapatot ismertünk meg, amelyre sokáig emlékezni fogunk. A görögök ötvédős játékától és az olaszok rendőrkordonhoz hasonlatos atomcatenacciójától kótyagosan, megbabonázva néztük a könnyed, elegáns támadójátékot, amit Hiddink fiai varázsoltak, ezért valóban nehéz szívvel búcsúzunk.
Hiddink – némileg kényszerből – tökéletes formációt talált ki a Pogrebnyak hiányát nyögő csapat számára, játékosai pedig fizikai és taktikai felkészültségük mellett példátlan fegyelmezettségről is tanúságot tettek. Vannak, akik a németek precíz fegyelmezettségét tartják sokra, mások a portugálok könnyed eleganciáját becsülik, az oroszok viszont azért lehettek mindenki kedvencei, mert látványosan kombinálták a kettőt.
Ok vagy következmény, hogy egy elsősorban támadások vezetésére kódolt csapatban a védelem kevésbé meghatározó? Legyen bármelyik, az orosz védelem a mozsárágyú Kologyinnal, a két szélen megszállottan felrohangáló Anjukovval és Zsirkovval kiválóan alkalmas a támadások segítésére, de nyomás alatt előbb-utóbb hibáznak, és ha egy ideig tartja is a frontot a remek Akinfejev, egy idő után nincs hova hátrálni.
Ennek tegnap tökéletes példáját láthattuk, az első félidőben még tartották magukat az oroszok, a másodikban azonban előbb megrendítették őket, majd feltörölték velük a ringet. A kevés orosz megindulás szinte kivétel nélkül Zsirkov nevéhez fűződik (pechjére a szenzációs Sergio Ramosszal találta szembe magát), középen védekező társai azonban nemhogy neki nem segítettek a loboncos spanyol megfékezésében, de egymásra licitálva maradtak le a saját embereikről is.
A középpálya, amelynek működését egyébiránt Hiddink addig olajozta, amíg szinte tökéletes nem lett, szintén szünnapot tartott Spanyolország ellen. Szemsov semmit nem mutatott egyébként rendkívüli képességeiből, középen Szemak fogta ki a torna legrosszabb napját, a két szélen pedig sem a kezdők, sem a cserék nem tudtak semmit hozzátenni az oroszok reménytelen játékához.
Oroszország emlékére
Pedig joggal várta volna tőlük Oroszország anyácska, hiszen már az Eb alatt is láttuk mindegyiküket remekül játszani, ám tegnap sem Zirjanov, sem Szajenko (vagy a helyére beálló Szicsov) nem tudott mit kezdeni a spanyolok zseniálisan kifundált játékával. Az oroszok hiába tudnak nagyon futni, labda nélkül, gyakran hátrafelé rohanni a világ legfárasztóbb dolga.
A csatárokról szólva elérkeztünk az oroszok kiesésének legfontosabb pontjához, miszerint emberhátrányban játszottak. Arsavin ugyanis a tizenötödik percben megjátszott egy labdát, majd úgy határozott, hogy nem fárasztja leendő csapattársait felesleges futkározással, és Marchena árnyékában tábort ütve végigalibizte a meccset. A szünet nagy kérdése volt, Hiddink le meri-e cserélni. Nem merte.
Pavljucsenko olyan egyedül maradt, hogy a hozzá legközelebb eső csapattárs alig volt hallótávolságon belül, ráadásul hiába ügyes a labdával és tüzel, amint a horizonton feltűnik a kapu, a helyzetkihasználása pocsék, passzolni pedig egyáltalán nem szeret. A vereség nem rajta múlt, hiszen Arsavin sok mozgásra épülő, esetenként két védőt lekötő, eszement rohangálása hiányzott mellőle, így viszont sem területe, sem lendülete, sem levegője nem maradt.
Idő kérdése volt, hogy megtalálják a rést
„Nem vagyunk hozzászokva, hogy az ellenfél csatárai egészen a félpályáig visszalépnek labdáért, így nekünk követnünk kellene őket, ez pedig hátul néha zavart okozott, nem tudtuk, kinek kit kellene őriznie” – világított rá Zsirkov a spanyol taktika egy zseniális húzására, amelyhez Akinfejev megkapó egyszerűséggel csak annyit tett hozzá, hogy „a spanyolok jobbak voltak, sajnos lejátszottak minket”.
Szemak saját játékuk gyengeségében kereste a vereség okait: „Megtettünk minden tőlünk telhetőt, de sajnos tegnap nem ment a játék. A mi erősségünk a frissesség és a jó erőnlét, ezekből viszont semmit nem mutattunk. Bár nagy siker számunkra az elődöntő, azért játszhattunk volna sokkal jobban, mert így csak annyit mondhatunk: a spanyolok teljesen megérdemelten jutottak a döntőbe.”
Hiddink értékelésében szintén a spanyolokat dicsérte, de kitért Arsavinra is. „Csak idő kérdése volt, hogy megtalálják a rést a védelmünkön. Villával és Torresszel még elég jól elbántunk, de Fabregas pályára lépésével a spanyolok átálltak öt középpályásra, és ezzel nem tudtunk mit kezdeni, folyamatosan lekéstünk az embereinkről, és a spanyolok taktikája, miszerint labda nélküli futtatással kifárasztanak minket, sikert ért – mondta a holland mester, majd védelmébe vette irányítóját: – Rettenetesen nagy nyomás volt rajta a közönség részéről, azon kívül a spanyol védelem is kitüntető figyelemmel kísérte végig. Hiszek benne, hogy hosszú távon javára válnak az ilyen meccsek, és sokat tanul az olyan helyzetekből, mikor egyénileg is kiváló képességű védők vigyázzák minden lépését.”
Teljesen felesleges a mi lett volna, ha itt van Pogrebnyak kezdetű okfejtés, mert akkor talán nem ismertük volna meg azoknak az orosz játékosoknak a nevét, akik többek között felelősek azért, hogy igazi közönségsiker az Európa-bajnokság. Hiszen a spanyolok és a hollandok mellett az orosz csapat játéka volt az, ami a jelenleg a labdarúgást uraló tendenciákkal szembeszállva nem irtotta tűzzel-vassal a nézőket a képernyő elől.
Nem lesznek sokan, akikben Hiddink csapata csak annyi nyomot hagy, hogy ők voltak azok, akik a későbbi győztes spanyoloktól kétszer is csúnyán kikaptak, sokkal inkább Van Basten döbbenettől megkövült arca, a svéd védők riadt tekintete és Arsavin közönséget csendre intő gólöröme marad majd meg a szurkolókban. Oroszország, ha sokan fanyalogtak is az Eb előtt (ne feledjük, az angolok helyett jöttek), mindannyiunk örömére megmutatta magát.
Kövesse az Indexet Facebookon is!
Követem!
