Gólja után lement kutyába, és jelölt

Ha egy focista gólt szerez, hatalmas feszültségtől szabadul meg, különösen igaz ez, ha egy világbajnokságon talál be. Van, aki csendesen ünnepel, de ez a ritkább, a gólszerző általában extázisban őrjöng, az 1994-es Egyesült Államok-beli torna óta pedig egyre tőbb előre begyakorolt figurát lehet látni.

Milla divatba hozta a táncot, az afrikaiak egyébként is különösen ügyesek az ünneplésben, nigériát hárman is képviselik összeállításunkban.

A brazil Bebeto örömét rengetegen átvették egy az egyben. A spanyolok sírtak, pedig hatot lőttek. 2006-ig olyan sem volt, hogy valaki a gatyájába rejtett álarcot húzzon fel.

1970-ben Brazília és Olaszország játszotta a döntőt. A braziloknak egy gól kellett, hogy meglegyen a 100. a világbajnokságok történetében.

A negyedik tornáján játszó Pelé ugrott, fejelt és Jairzinho nyakába ugorva úgy ünnepelt, olyan arccal, mint egy gyerek. A brazilok harmadszorra nyertek, a kissé már leírt Pelé azt üvöltözte: "Látjátok, nem vagyok halott!"

Az 1982-es döntőn az ösztönös, felszabadult ünneplés tökéletes példáját láthattuk: Tardelli növelte tovább az olaszok előnyét az NSZK ellen 2-0-ra, lövése után önkívületi állapotban rohant a pályán. 2006-ban Grosso is hasonló volt.

Kamerun nem csak Argentína legyőzésével és a negyeddöntőbe jutással hívta fel magára a figyelmet 1990-ben, hanem az öt gólig jutó, azokat igen eredeti tánccal ünneplő Roger Millával is (2:30-tól).

Rashidi Yekini, a nigériaiak játékosa nem csapattársaihoz, hanem a kapuba futott, miután a bolgárok elleni csoportmeccsen vezetést szerzett. Azt hittük, szétszedi a hálót. Ez volt a nigériai válogatott első világbajnoki gólja (0:50-nél).

Nigéria, illetve Finidi George még ugyanezen a tornán összehozta az egyik legemlékezetesebb mutatványt: négykézlábra ereszkedett, jobb lábát felemelve kutyaként jelölte meg területét.

A brazil Bebetonak nem sokkal a hollandok elleni negyeddöntő előtt született gyermeke, góljánál ezt találó kézmozdulattal a közönségnek is jelezte. Iskolát teremtett, azóta is sokan használják.

Ugyancsak 1994-ben a bolgárok Mexikót ejtették ki a nyolcaddöntőben, Sztojcskov hatalmas góllal egyenlített, aztán szokásos felugrása után mindenkire haragudott.

1998-ban, Franciaországban a spanyolok csak akkor juthattak volna tovább a csoportjukból, ha Paraguay nem veri meg Nigériát. Mivel az a meccs 3:1 lett, Raulék hiába rúgtak hatot a bolgároknak, kiestek.

Gólszerző annyira még sosem volt szomorú, mint Kiko, a felvételen nem látszik tisztán, de aki látta a meccset, emlékszik rá, hogy sírva ment vissza a középkezdéshez (1:25-től).

A negyeddöntőben a dán Brian Laudrup egyenlített Brazília ellen, aztán a füvön fekve olyan pózt mutatott be, mintha modellfotózáson lenne. (Az eredeti Michel Platinitől származik, az 1985-ös, Argentino Juniors elleni Világkupa-döntőn szabályos gólt lőtt, de a bíró nem adta meg. A francia így akadt ki rá.)

Nem mondhatni, hogy az újonc Szenegál megijedt volna az előző világbajnok franciáktól a 2002-es vb-n. Bouba Diop góljával nyertek, aztán afrikai örömtáncot jártak.

A nigériaiak itt is maradandót alkottak, legalábbis ami a gólörömöt illeti. A svédek elleni csoportmeccsen Aghahowa szerezte meg a vezetést, és ha több helye van, ki tudja, meddig szaltózik tovább.

Beckham argentinok elleni öröme nem tartozik az extrémek közé, de tudva azt, hogy 1998-ban egész Anglia őt hibáztatta az Argentína elleni kiesés miatt, hatalmas elégtétel lehetett neki. A videón látni, hogy könnyezett is.

Világbajnokságon játékos még sosem ünnepelt álarcban, 2006-ban Németországban ez is megtörtént. Az ecuadori Kaviedes úgy készült, hogy gólt fog rúgni Costa Rica ellen, összejött neki, a gatyájába dugott Pókember-maszkot felhúzta a fejére.

A nyolcaddöntőben Olaszország Ausztráliával játszott, Totti jutott tizenegyeshez, belőtte, aztán hüvelykujját szopogatta. A Roma támadója ezt a mozdulatot kisgyermeke születésekor kezdte el, azóta is gyakran látni tőle. Sokan átvették.