Az első nap foci

A nagyfiúk színre lépése előtt, ebben a játékosok és nézők számára egyaránt szokatlan fél kettes időpontban, amikor a pályán még hülye árnyékok zavarják a meccsnézést, először is Dél-Korea és Görögország csapott össze. A vébé 64 meccséből legalább hatvan lesz, ami ennél érdekesebbnek ígérkezik, ám végül ez a kilencven perc is nagyon tanulságos volt.

A vébé előtt számos európai nyelven lehetett hallani gúnyos megjegyzéseket az afrikai csapatok bénaságáról, és hogy még az is megeshet, a csoportból sem fog kijutni egyik sem. A görög válogatott mai teljesítménye után érdemes lenne egy kicsit visszavenni a nyugati gőgből. Szinte kizárt, hogy ilyen, egyszerre lelketlen és tehetségtelen produkciót még egy csapat bemutasson ezen a vébén. A bénábbja legalább futni fog.

A 2004-ben Európa-bajnok görögök minden egyes játékosa kritikán aluli színvonalon játszott. Annyira rosszak voltak, hogy a meccs végére már reálisnak tűnt, sikerül eddigi egyetlen, 1994-es vébészereplésüket is alulmúlni, amikor pont és rúgott gól nélkül zúgtak ki. A világverőnek jóindulattal sem számító dél-koreaiak játszadoztak az európai csapattal, a két félidő elején, egyaránt görög védelmi hibából született góllal pedig el is intézzék a meccset. Rúghattak volna sokkal többet is.

A görögöknek pontosan kétszáz százalékkal kell a továbbiakban többet nyújtaniuk, hogy legalább minimális esélyük maradjon a továbbjutásra. A dél-koreaiaknak viszont most már reális esélyük van erre, különösen annak fényében, hogy a csoport másik meccsén mit láthattunk. Az ázsiaiaknak mind Nigéria, mind Argentína ellen van keresnivalójuk gyors, ügyes játékukkal.

Viszonylagos biztonsággal állítható, hogy a mai Argentína-Nigéria összecsapást sokan ugyanazért nézték meg, amiért szintén sokan a Forma-1-et szokták. A csúnya balesetek reményében. Előzetesen kevés izgalmasabb kérdése volt ennek a vébének, mint hogy vajon Maradona tényleg képes-e hülyét csinálni a világ egyik legjobb játékoskeretéből. Nos, ha brutális balesetet nem is láthattunk, igazi focit viszont először ezen a vébén igen, kétségek azért bőven maradtak az argentinokkal kapcsolatban.

Pedig amikor az ötödik percben Heinze gólt fejelt, majd a következő percekben a nigériaiak a tizenhatosukról alig tudtak kijönni, még úgy tűnt, irtózatos verés is lehet a dolog vége. De nem lett, elsősorban Higuaín, és még inkább Messi bénázásai miatt. A Barcelona játékosa simán mesterhármast érhetett volna el, ehhez képest képtelen volt átjátszani a remekül védő Enyeamát.

Messi ugyan azt bebizonyította, hogy a félelmekkel ellentétben nem holtfáradtan érkezett a vébére, ugyanakkor ha a nigériaiaknak számos helyzetük közül legalább egyet sikerült volna bepasszírozniuk, joggal lehetett volna okolni a Második Maradonát a három pont elfuserálásért. És persze az Eredeti Maradonát is.

Az argentin csapat leggyengébb láncszeme az a jobbhátvédet játszó Jonás Gutierrez volt, akinek a helyén akár Zanetti is szerepelhetne, ha a fafejű Maradona egyáltalán behívja a keretbe. Verón nem rossz játékos, de 35 évesen már nagyon kevésnek tűnt ahhoz, hogy a három csatárt hozzájuk méltó labdákkal szolgálja ki. A középpálya ötlettelensége még sokba kerülhet az argentinoknak ezen a tornán. Ugyanakkor voltak azért itt bíztató jelek is bőven, egyértelműen tőlük láttuk eddig a torna legszebb akcióit, és továbbra is világos, hogy az argentinokkal a végső győzelemre is esélyes csapatként kell számolni.

Az angolokról ezt a ma esti meccs után már jóval kevesebben mernék állítani. Pedig már a brit futballkultúrával amúgy nem szimpatizálók is épp kezdték beismerni, hogy ez az angol csapat bizony akármire képes lehet, és egyébként is, Capello nem tud béna csapatot összerakni. Az amerikaiak elleni 1–1 után viszont érdemes visszavenni az optimizmusból.

Természetesen nem a hihetetlen potyagól miatt. Ilyen mindenkivel megeshet, bár az azért már elgondolkodtató, hogy Greennek egy másik gólt is majdnem sikerült összehoznia, amikor Altidore lövését nem ki-, hanem hátrafelé ütötte, a kapufára. Az alapvető gond inkább az volt, hogy az angolok alig voltak jobbak a tisztes iparosokból álló amerikai válogatottnál, és bár a csoportból nyilván tovább fognak jutni, ilyen színvonalú játékkal még akkor sem lehet bármit elérni egy vébén, ha a szerencse is az ember mellé szegődik.

Az angolok problémáinak nagy része nem meglepetés. Az a vébé előtt is világos volt, hogy a játékoskeretükben nincs annyi és akkora zseni, mint az argentinoknál vagy a spanyoloknál, ám a közmegegyezés mégis az volt, hogy Capello van akkora edző, hogy ez a nyersanyag is bőven elég neki. A harmincadik percben lecserélt James Milner mai játékát elnézve ez már nem egyértelmű. Valóban sérült volt? Akkor minek rakta be Capello? A többieket még reménytelenebbnek tartja?

Capello sikereit mindenhol tökéletesen beidomított játékosokkal, smucig, a szükségesnél egy centivel sem többet nyújtó játékkal érte el. A mai meccs alapján viszont komolyan felmerül, hogy ez az angol keret egészen egyszerűen nem elég tehetséges és képzett ahhoz, hogy Capello elképzeléseit megvalósítsa. Ha az olasz a másik kispadon ül, talán az amerikaiakból is ki tud ennyit hozni.

Gerrard és Lampard ismét bebizonyították, hogy a válogatottban soha nem jók, együtt meg pláne nem. Rooney igyekezett, ám Messi játékával összehasonlítva különösen nyilvánvaló volt, hogy nagyon messze van a legjobb formájától. Sokat mond az is, hogy a két angol csatár közül ma Heskey volt a jobb. Carragher egészen tragikusan játszott, és örülhetett, hogy megúszta a második sárgáját. A jobbhátvéd Glen Johnsonon kívül senki nem teljesített ma az angoloknál világszínvonalon.

Volt egy olyan kontrája az angoloknak a második félidő végén, amikor négyen vitték a labdát két védő ellen. Még helyzetig sem sikerült eljutniuk. Egyszerűen nem elég jó játékosok, ráadásul ma még idegesek is voltak.

Capello Heskey helyére Peter Crouchot tudta berakni. Crouch-szintű játékosa Maradonának is volt ma a kispadon: Martin Palermo. Csak mellette ott ült Diego Milito és Kun Agüero is. Ha az angolok nem kapják össze magukat sürgősen, nem versenyezhetnek a legjobbakkal.

Végül pedig két rossz hír. A vuvuzelák zümmögésén a minden vébén leghangosabb angol szurkolók óbégatása is csak másodpercekre tudott áttörni.  És már öt meccs ment le a vébéből, de egyiken sem született több két gólnál. Több kell.