Bombafejes a láncdohányos rajzfilmhőstől

Az 1994-es világbajnokságon több meglepetéscsapat is megmutatta magát, a románok bementek a nyolc közé, Svédország és Bulgária egészen az elődöntőig jutott. A bronzérmet a skandinávok szerezték meg, de az igazi meglepetést a furcsa kinézetű, egzotikumnak számító balkániak hozták.

Már a kijutásuk sem volt mindennapi. A mindent eldöntő, franciaországi selejtező előtt derült ki, hogy a két sztárcsatárnak, Penevnek és Kosztadinovnak nincs vízuma. Georgiev kapus szállította a megoldást, aki akkoriban a kelet-franciaországi Mulhouse játékosa volt, ismert egy kis határátkelőt, ahol a bolgár haverok átlógtak, amikor meglátogatták, itt csempészték be az országba a két játékost.

A párizsi meccsből már csak 16 mp volt hátra, amikor 1-1-es állásnál az országba illegális úton bejutott két játékos játszott össze, Kosztadinov tökéletes lövéssel repítette Amerikába a bolgár válogatottat. A kijutás magában még nem volt elég, a játékosok fellázadtak, mert a szövetség nem fizette ki a prémiumukat (nem sokan számítottak rá, hogy a csapat kijut a vébére), a csapat érdes modorú sztárja, Hriszto Sztojcskov pedig a hivatalos szponzor cipőjét nem akarta felvenni, mert egy másik sportszergyártóval volt szerződése.

Az első meccsükön Nigéria 3-0-ra alázta meg őket, a találkozó után Sztojcskov és Balakov kis híján összeverekedtek az öltözőben, Penev pedig arról dohogott a sajtóban, hogy a nagyképű sztárjainak hiába magyarázta, hogy az afrikaiak erősek és technikásak. Görögországot szétverték a következő körben, majd Argentína következett, ahol egy döntetlen is elég lett volna a továbbjutáshoz, de semmit nem bíztak a véletlenre: 2-0-s győzelemmel 2. helyen mentek a nyolcaddöntőbe.

A Mexikó elleni meccsen már az amerikai közönség is nekik szurkolt, amit elsősorban annak köszönhettek, hogy egy bulvárlap elkísérte őket Jordan Lecskov szülinapi bulijára, és képeket közölt a részegen medencébe ugráló, láncban dohányzó játékosokról. A Giants stadion 72 ezer őrjöngő nézője előtt a bolgárok büntetőkkel legyőzték Mexikót, és a negyeddöntőben Németországgal találkoztak.

A meccs nem indult jól, a németek fölényben játszottak (Sztojcskov: „a szünetben az edző hiába próbált a taktikáról beszélni, úgy üvöltöttünk egymással, hogy a végén csak egy perce maradt, így csak ennyit mondott: nyerjük meg ezt a meccset!”). A szünet után megszerezte a vezetést Németország, de Sztojcskov a 75. percben egyenlített, három perccel később pedig érkezett Máris szomszéd emberi képmása, Jordan Lecskov, és az elődöntőbe fejelte Bulgáriát.

A torna további része már nem sikerült ilyen jól, az elődöntőben Olaszország győzte le őket (2-1), a bronzmeccsen pedig Svédország döngölte a földbe a leeresztő bolgárokat (4-0). Ennek ellenére a vébékampány csodálatos sikerrel zárult, 30 ezer szurkoló várta Szófiában a játékosokat, akik két évvel később csúnyán leégtek az Eb-n, sem előtte, sem azóta hasonló siker közelébe sem tudtak kerülni.

A bolgár csapat hatását az amerikaiakra Lecskov foglalta össze a legbeszédesebben, (aki egyébként szülővárosa polgármestere lett a németek elleni gólja után): „A világbajnokság alatt az FBI ügynökei vigyáztak a biztonságunkra. Mindenhova velünk jöttek, ott voltak, amikor buliztunk, látták, hogy cigizünk, iszunk, és jól érezzük magunkat. Amikor a vébé végén elutaztunk, a repülőtéren úgy búcsúztak tőlünk, hogy hiányozni fogunk nekik. És nem vicceltek.”