Végre elkezdődött a világbajnokság

Egyáltalán nem lenne hülyeség eltörölni a csoportmeccseket, és rögtön egyenes kiesés szakasszal indítani a vébét. Óvatoskodás, tartalékolás, jó nekünk az iksz is hozzáállás és taktikázás helyett nagyon belekezdett az első igazi vébénap mind a négy csapata. (Jó, lehet, hogy a spanyolok most nem lennének itt, de úgysem nyert még soha olyan csapat világbajnokságot, amelyik az első meccsét bukta.)

Az eddig gólt sem kapó Uruguaynak például kiváló csatárkettőse is van a pazar védelme mellé, amelyik rendkívül ritka kombináció ezen a világbajnokságon. A torna elején gólerős Forlan mellé szombaton végképp felzárkózott Luis Suarez, végképp bizonyítva, hogy kinőtte már a gyenge holland bajnokságot (klubcsapatában, az Ajaxban idén mindent összevetve 48 tétmeccsen 49 gólt lőtt). Dél-Korea ellen duplázott, a második gólja különösen szép volt, és nagyon fontos pillanatban szerezte, megállítva a lendületbe jött Dél-Koreát, és megmentve a csapatát a hosszabbítástól.

Igaz, eldönthette volna a meccset korábban is, mert számos helyzete volt már addig. Az első gólja pont nem volt az, ott az amúgy precíz koreai gyártósor hibásodott meg, vagyis kapitális kapusbaki volt. A koreai kapus azt még jól látta, hogy Forlan hosszú keresztpassza nem veszélyes a kapura, ezért hagyta elszállni, nem vette észre viszont a berobbanó Suarezt, aki könnyedén lőtt a hálóba. És az sem Suarezen múlt, hogy 1-0-nál, még a kezdeti hatalmas uruguayi fölényben tévesen lesen állította meg a bíró, amikor egyedül lépett ki a labdával. Viszont majdnem a vébé legnagyobb ökörségét követte el Tabarez edző, amikor éppen Suarezt hozta le a hajrában, hogy középpályást állítson a helyére. Ha az utolsó percben Pérez nem csípi el a gólvonal előtt Li Dong Guk lövését, akkor lehet, hogy nem úszna most örömmámorban a hárommiliós Uruguay.

Nagyon jó meccs volt, amihez kellett az is, hogy a remekül kezdő, bár az elején egy kapufára vágódó koreai szabadrúgást megúszó (jaj, szegény dánok) dél-amerikaiak kissé érthetetlen módon a meccs közepétől átadják a területet. A kezdeti zavarodottságuk után egészen kreatív támadójátékkal előrukkoló Dél-Korea talán megérdemelte volna a hosszabbítást, de az uruguayi csapat azért kétségtelenül jobb, és több klasszis játékosa is van. (Uruguay-Dél-Korea 2-1)

A másik meccsen pedig olyan első félidőt produkált Ghána, amit talán egyetlen csapat sem a világbajnokságon. Gyorsak, hihetetlenül magabiztosak voltak, ötletesek elől és rettentően határozottak hátul.

Az amerikaiak szokás szerint a pályán szembesültek azzal, hogy már elkezdődött a meccs (az első meccsükön Gerrard már a 4. percben, Boateng most az ötödikben rúgott nekik gólt, utóbbi egy félpályás szóló volt, ami hamarabb fog beugrani a szerzőjéről, minthogy ő rúgta agyon Ballackot a vébé előtt. Ez volt a ghánaiak első akciógólja, a csoportkörben csak két 11-esből találtak be) A második félidőben viszont úgy tűnt, hogy az amerikaiak felőrlik a fáradni látszó ghánaiakat, Bradley jól nyúlt bele a meccsbe két cserével, egyenlítettek is, és esélyük volt arra, hogy megfordítsák a meccset. Nem tették, jött a vébé első hosszabíbtása, aminek a legelején a torna eddig tán legnagyobb felfedezettje, Gyan pedig nagyon nagy gólt lőtt, majd a ghániak magabiztosan őrizték az előnyüket. (Ghána-Egyesül Államok 2-1)

Egy szimpatikus amerika csapat búcsúzott, ezúttal nem sújtotta őket meccset eldöntő bírói hiba (Kassai vezette a mérkőzést, egy-két tévedéssel, de nem róla szólt a meccs. Ez volt a harmadik vébészereplése).

Rajevac pedig megtette azt, ami eddig keveseknek sikerült európai edzőként Afrikában, Ghána taktikusan és fegyelmezetten futballozik, de nem ölte ki a csapatból a játékosságot sem. A meccset végigrohanó Ayew a hosszabbítás 109. percében, támadás közben is bemutatott például egy amúgy teljesen felesleges, de nagyon szép trükköt. Az 56 éves szerb tréner (aki csak szerb csapatoknál volt vezetőedző, mielőtt átvette két éve a ghánai válogatottat) véget vetett a játékosok uralmának, Appiah és Muntari is a kispadon találta magát, utóbbi be is próbálkozott Anelka-módra, de kénytelen volt bocsánatot kérni, és elfogadni, hogy hiába az Inter játékosa, ebben a válogatottban ő csak 10-15 perceket kap. És elviselték azt is, hogy sérülése miatt nincs ott a keretben legjobbjuk, Essien sem.

Volt már néhány ígéretes afrikai csapat, de ez most minden korábbinál többre viheti, akár már ezen a vébén. Az Afrika-kupán második lettek (a győztes Egyiptom nem jutott ki), az U-20-as vébén pedig már láttuk őket játszani, minket is verve lettek világbajnokok, Ayew volt annak a csapatnak a kapitánya.

Nagyon jó meccs lesz az Uruguay-Ghána. Vasárnap pedig négytől Németország-Anglia, este Argentina-Mexikó, élőben az Indexen.