Zaire: akik tényleg az életükért játszottak

Az 1974-es világbajnokság legérdekesebb résztvevője már azzal történelmet írt, hogy kijutott az NSZK-ban rendezett tornára. A Kongói Demokratikus Köztársaság első fekete afrikai csapatként, még Zaire néven vett részt a vébén, miután megnyerte az Afrika-kupát. 36 évvel ezelőtt ez már jelentett némi rangot, de senki nem várta Zairétől, hogy meglepetést okoz a világ legjobbjai között.

Az országban uralkodó diktátor, Mobutu Sese Seko elnök is jelezte, meg tudja bocsátani, ha Zaire nem nyeri meg egyből a világbajnokságot, de arra nyomatékosan felhívta játékosai figyelmét, hogy ne merészeljenek szégyent hozni a büszke népre. A népirtó, több ezer ember haláláért felelős elnök egyébként 5 milliárd dolláros zsákmánnyal a harmadik legtöbbet sikkasztó államférfi a világ történetében.

A németországi meglepetés valóban elmaradt, Zaire az első meccsét Skócia ellen még egy tisztességesnek mondható 0-2-vel lehozta, de aztán a Jugoszlávok 9-0-ra gázolták le. A zaireiek ránézésre valóban nem sokat tudtak a futballról, a legalapvetőbb helyezkedési, taktikai szabályokkal sem voltak tisztában, még azt sem tudták, hogyan kell sorfalat állítani. Nem csoda, hogy első két csoportellenfelük megszórta őket.

A jugoszlávok ellen vereség után Mobutu megtudta, hogy ez a világbajnokságok történetének legsúlyosabb veresége, azaz a csapat tagjai semmibe vették a parancsát, és megalázó vereséget szenvedtek. Németországba utazott, hogy a harmadik mérkőzés előtt átvegye az irányítást a válogatott felett. Mobutu ezúttal egyszerű, könnyen számon kérhető elvárásokkal küldte pályára az övéit: ha 3 gólnál többel kikapnak az utolsó csoportmeccsükön, végük van.

A harmadik csoportmeccsen a világbajnoki címvédő Brazília következett, Jairzinhóval, Rivelinóval, Ademirrel. A gelsenkircheni Parkstadionban senkinek fogalma nem volt róla, mi történik valójában a pályán, csak azt látták, hogy a 12. percben bent volt az első. Még belefér, ráadásul egészen jól is védekezik Zaire. Aztán a 66. percben jön a második, 12 perccel a vége előtt pedig bent van a harmadik is.

A zairei játékosok hiába védekeztük úgy, ahogy illik, amikor a futball történetében először és utoljára valóban az életük múlt a mérkőzésen. Minden lövésbe hárman dobták magukat, a felszabadítások a stadion parkolójában kötöttek ki, mégis ott tartottak a 78. percben, hogy ha még egy gólt kapnak, a heroikus erőfeszítések semmibe vesznek – velük együtt.

Ekkor történt az a jelenet, amire biztosan nagyon sokan emlékeznek (a szurkolók a vébék történetének 14. legnagyszerűbb pillanatának választották): egy kapuval szemben megítélt brazil szabadrúgásnál az egyik zairei játékosból, Mwepu Ilungából kiszabadult a feszültség.

Akkor persze mindenki nevetett rajta, és arról beszélt, még a szabályokat sem ismerik az afrikaiak, pedig egyáltalán nem erről volt szó, hiszen Afrika bajnoka volt éppen Zaire.

A játékosok mindenesetre megőrizték a 3-0-s vereséget, és elkerülték az azonnali retorziókkal fenyegető negyedik gólt. Hogy mi lett velük a vébé után, arról semmit nem tudni, de ha létezik bravúr, ami egy 0-3-as meccshez köthető, az övék biztosan az.

A témát a nagy sikerű angol sorozat, a Dirty Rotten Scandals is feldolgozta.