Kiderült, hol sebezhetőek a spanyolok

Spanyolok

A spanyolok hat középpályással kezdtek. Xabi Alonso a védelem előtt, Busquets és Xavi előrébb. Iniesta a bal szélről indult befelé, Fabregas és Silva pedig állandóan változtatta a helyét. A jobb szélt hanyagolták, támadásaik többsége középen és a bal oldalon futott. Hol Fabregas lépett vissza, és Silva játszott előrébb, de volt, hogy utóbbi volt a támadó középpályás, ekkor pedig Cesc volt a legelső ember.

Lényegében, ahogy az várható volt, a spanyol támadók középen tömörültek, rövid, egyérintős passzokkal próbáltak helyzetbe kerülni. A széleket Jordi Alba és Arbeloa volt hivatott megnyitni, de ritkán jártak sikerrel, mert a vissszazáró olasz szélsők szemmel tartották őket és egy pillanat alatt ott termettek, ha kellett. Maradt a középső tili-toli a három középhátvéd és a három középpályás szorongatásában.

Olaszok

3-5-2 és 5-3-2. Ha náluk volt a labda, akkor előbbit, ha a spanyoloknál, akkor a szélsők visszalépésével utóbbit játszották. A három középpályás közel helyezkedett egymáshoz, ezzel leszűkítve azt a területet, ahol a spanyolok a legveszélyesebbek. Labdaszerzések után pedig a két csatár, Balotelli és Cassano is oldalra indult az Alba és Arbeloa felfutásai nyomán üresen maradt területekre, Pirlo és De Rossi pedig hajszálpontos mélységi indításokkal szolgálták ki őket.

Pressing

A spanyolok ugyan járatták a labdát az olasz védelem előtt, de kevés volt a beindulás, nem tudtak mögéjük kerülni, Silva és Iniesta helyzeténél is volt védő, aki blokkolni tudott. A pressingjük sem működött megfelelően, mert Alba és Arbeloa nem húzódott feljebb segíteni Fabregasékat, így hiába zártak jól középen, a két szélső, Maggio és Giaccherini mindig megjátszható volt, így könnyedén kipasszolták őket az olaszok.

Az olasz pressing viszont jól funkcionált. Meg tudták zavarni a spanyolok labdakihozatalát, annak dinamikáját és ritmusát megtörve, de néha hosszú indításra, előrevágott labdára is sikerült rákényszeríteni Ramosékat.

A gyors gólváltás után Navas személyében egy klasszikus jobbszélső állt be a spanyol csapatba, míg az olaszoknál Giovinco váltotta Cassanót, és áttértek az árnyékékes játékra: Di Natale előrébb, Giovinco mögötte. Del Bosque az utolsó 15 percre kipróbálta, milyen lehet csatárral játszani, és maga az ötlet be is vált, csak a csatár személye lett rosszul megválasztva. Fabregast Torres váltotta, aki a leshatárról indult be a védők mögé, és ezzel egy új elemmel gazdagította a spanyolok támadójátékát, de a gyenge szezont teljesítő támadó ezen a meccsen is kihagyta a helyzeteit.

Összegzés

Del Bosque telepakolta a pályát kreatív középpályásokkal, de ez nem volt elég hatékony. Iniesta és Silva ugyan nagyon agilisak voltak, az ő megindulásaikból, cselsorozataikból alakult ki a spanyol helyzetek nagy része, de úgy tűnik, kell egy csatár a lesvonalra, aki mindig kiugrásra kész, és lehetőleg belövi a helyzeteit.

Az olaszok megmutatták, hogy hol és hogy sebezhetők a spanyolok, Prandelli taktikája tökéletesen bevált. A védekező harmadban a pálya közepét és szélét is jól zárták, labdaszerzés után pedig azonnal támadták a szélsőhátvédek mögötti üres területeket.

A spanyoloknak még van mit csiszolni a játékukon, és az írek ellen erre remek alkalmuk lesz, az olaszok pedig az oroszok elleni pocsékul sikerült felkészülési mérkőzés után (03) megtalálták, mivel lehetnek sikeresek a tornán.