Hugó
-4 °C
10 °C
Index - In English In English Eng

Esélyük sem volt a franciáknak

2012.06.24. 14:21 Módosítva: 2012.06.24. 14:22
A franciák kitalálták, hogy állítsák meg a spanyolokat, ám arra már nem volt tervük, hogy akkor mi legyen, ha ez nem sikerül. Szakedzői elemzés a 2-0-ról.

Laurent Blanc megpróbálta a csapatát a spanyolok játékához igazítani. Két jobbhátvéddel kezdett, hátha így meg tudják fékezni a tornán eddig szinte csak a bal oldalon játszó címvédőt. Tehát Debuchy és Reveillere feladata volt Iniesta és Jordi Alba megállítása. Malouda is visszakerült a nyitókör után újra a csapatba, Nasri viszont csak a padon kezdett.

Vicente Del Bosque Torres helyére ismét Fabregast nevezte a kezdőbe, így az olaszok elleni első meccs után ismét megcsodálhattuk a csatár nélküli játékrendszert.

Érdekes volt látni, hogy mennyire fegyelmezetten zárták a franciák a spanyolok bal oldalát, ugyanakkor a jobb oldalon egyáltalán nem vették komolyan Arbeloát. Ribery nem ment hátra vele, de nem is volt rá szükség, mert Xaviék sem szokták bevenni Arbeloát a játékba, csak ha már tényleg nem lehet máshova adni a labdát.

Francia támadójátékról nem beszélhetünk. A spanyolok pressingje nem engedi a kényelmes labdakihozatalt senkinek, többnyire nem marad más lehetőségük az ellenfeleknek, mint előrevágni a labdát, amit meg Piqué és Ramos begyűjt. Most is ezt láthattuk.

Busquets vagy Xabi Alonso egyik szemét mindig Riberyn tartotta, ha eljutott hozzá a labda, akkor azonnal besegítettek Arbeloának. Benzema pedig teljességgel megjátszhatatlan volt. Akkor tudtak némi területet és egy-két tempóelőnyt nyerni, amikor Ribery bravúrral kiszabadult két-három védő gyűrűjéből, de kapura lövésekig ekkor sem jutottak el.

Bár Laurent Blanc úgy érezhette, hogy kitalálta a tutit, mégis a spanyol bal oldalról jött a gól, ráadásul korai gól, ami teljesen a feje tetejére állította a francia terveket, ugyanis az ellenfélnek most már nem volt sürgős, de a labdát továbbra is elrejtették.

Del Bosque is lereagálta, hogy a franciák telepakolták védővel a spanyolok bal oldalát, ezért Iniesta egyre gyakrabban portyázott a jobb oldalon Silva társaságát keresve, áttették ide a hangsúlyt.

A sok tili-tolival azonban gyakran átesnek a ló másik oldalára, és egyszerűen gól helyett passzra kezdik játszani a játékot. Fabregas is még eggyel tovább tolja, a tizenhatoson belülről kihozzák, hogy inkább előtte tegyék-vegyék, és meg se próbálnak beindulni a védők mögé, megelégednek azzal, hogy előttük játszadoznak.

A csatár nélküli játéknak is megvan természetesen a hátránya. Egy Torrest mágnesként vonz az ellenfél kapuja, megpróbál minél közelebb helyezkedni hozzá, amiben nyilván a lesvonal szab határt. Mivel nem volt csatár a spanyoloknál, nem volt olyan ember, akinek a vérében lett volna a gólra törekvés, a kezdőcsapatból mindenkinek inkább a helyzetkialakítás a specialitása. Viszont ha nincs, aki helyzetbe kerüljön, akkor helyzetet kialakítani is nehéz.

A második félidő elején átadták a labdát és a területet a spanyolok. Ám hiába húzódtak előrébb a francia középpályások és szélsőhátvédek, a labda felhozatala továbbra is komoly problémákat okozott, mert a spanyolok a pressingjükből nem vettek vissza.

Viszont a franciák is feljebb tolták a védekezésüket, már nem engedhették meg maguknak, hogy a spanyolok komótosan hátul adogassanak. Hiába azonban az elszántság, a támadójátékuk nem lett hatékonyabb: kapura lövési kísérletük se volt sok, de kaput eltaláló próbálkozás egy sem! Igaz, a mérkőzés utolsó negyedére ismét az első félidős forgatókönyv volt érvényben. A franciák pressingje messze nem volt olyan hatékony, mint a spanyoloké, így mindig volt megjátszható piros mezes játékos, nem okozott gondot a labda kihozatala a védekező harmadból. Cabeye-ék viszont továbbra sem tudták előrejuttatni a labdát a támadóknak, nem találták a spanyol védekezés ellenszerét.

Összegzés

Eddig is sokan mondták, hogy unalmas a spanyolok játéka, sok passz és más semmi. No, nem ez a mérkőzés győzte meg őket az ellenkezőjéről. Valóban, nagyon gyakran öncélúnak és indokolatlannak tűnik ez a rengeteg sehova sem mutató passz. De!

Egyrészt ez rettenetesen demoralizálja az ellenfeleket. Hiába fociznának, egyszerűen nem tudják megszerezni a labdát, ha pedig megszerzik, akkor nincs más választásuk, mivel nincs megjátszható társ a közelben, hát visszarúgják megint a spanyoloknak, és kezdődik minden elölről. Viszont a passzolgatásukat sem lehet nyugodtan végignézni, állandóan követni kell a labdát, és koncentrálni kell, mert bármikor ritmust válthatnak és beindulhatnak.

Másrészt, ismerik ők is a régi mondást: legjobb védekezés a támadás. Amíg nincs az ellenfélnél a labda, addig gólt lőni sem fognak.

Nagyon hatékony és profi Del Bosque csapata, akiknek csak a végső győzelem számít. Ezért nem foglalkoznak a kritikákkal, mindig csak annyit futballoznak, amennyi a győzelemhez kell, de ami a legijesztőbb, hogy úgy tűnik, mindig pontosan tudják az mennyi. Lehet mondani, hogy ezek az egygólos előnyök nem életbiztosítások, de az eredmények már a 2010-es vb-n is őket igazolták, és egyelőre most is.