Kinek fognak hiányozni a görögök?
További Cikkek cikkek
Mit adtak Európának?
Reményt, hogy súlyos gazdasági válságban és harminc felett is van élet. Négy gólszerzőjük közül három életkora már hármassal kezdődik. Karagunisz 35 éves, ő amúgy Európa-bajnok. Gekasz 32, Szalpingidisz 30. Csak Szamarasz van még harmincon innen, azért neki sem kell sok, 27 éves.
Miért lehetett nekik szurkolni?
Mert nem lehetett őket megtörni. A csoportmeccseken állítottak ki tőlük túlságosan szigorúan védőt, nem kaptak meg jogos 11-eseket, amikor meg igen, akkor azt kihagyták, nem adták meg az egyik góljukat, több kulcsjátékosuk is megsérült. Az oroszok lényegében egykapuztak ellenük, a görögök mégis megnyerték a meccset. Időnként annyira irreális volt a játékuk, mint egy rossz akciófilmben, amikor mindenki a főhősre lő, de a záporozó golyók közül egyetlen sem találja el őt. Aztán persze elintéz mindenkit. Ráadásul ők voltak az utolsó kiscsapat, akik még harcoltak az óriások ellen. De ez nem az az Európa-bajnokság, ahol csodák történnek (abból csak egy kisebb volt, az oroszok legyőzése). A németek végül szétszedték őket, mert messze nem annyira masszív csapat, mint a 2004-ben Európa-bajnokságot nyert. Ettől azért persze sokkal szerethetőbb is.
Mire fogunk emlékezni belőlük?
A küzdeni akarásukon kívül edzőjükre, a pókeracú Fernando Santosra, akinek a tekintetén legfeljebb az látszott, hogy kicsit mintha unná ezt az egészet, és mennyire túl szeretne lenni már az aktuális meccsen, hogy ne legyen végre szem előtt. Őt legfeljebb Columbo felesége látta mosolyogni.
Milyen bravúrt vittek véghez?
A németek ellen megpróbáltak kapus nélkül nyerni. Szifakisz Halkiasz sérülése miatt találta magát a kapuban, eleinte nem volt annyira feltűnő, hogy miért is lehet csak második számú kapus. Ha rajta múlt volna, a németek nem jutnak négyig, hanem meg sem állnak nyolcnál.
A görögök voltak az altatós kontrajáték királyai, de ők nem a spanyol iskolát követték. Nem a labdát járatták oda-vissza-oda-vissza, hanem könnyedén a saját 16-osukig engedték az ellenfelet, hagyták őket lőni, aztán amikor már teljesen komolytalanná vált a meccs, egy-egy megszerzett labdával ritkán, de igen hatékonyan megindulnak. Szamarasz óriásit játszott a németek ellen, gólt is lőtt. Szalpingidisz az első meccsen még nem volt kezdő, de a góljával bejátszotta magát a csapatba. Karagunisz hiányzott a németek ellen egy könnyű kézzel adott sárga miatt. A futball lényegét a stabil védekezésben megtaláló görögök minden meccsükön lőttek gólt.
Ki a legnagyobb csalódás?
Nehéz enne kiemelni bárki, hiszen ki várt nagy csodát tőlük? Niniszben azért talán több van, mint amit az Eb-n mutatott. Nade azért ne felejtsünk el néhány fontos mutatót, ami csapatként jellemezte őket: csak az Eb messze leggyengébbjei, az írek passzoltak náluk rosszabb hatékonysággal, és csak az íreknél volt kevesebbet a labda, dehát ők játszottak a spanyolokkal. A görögöknél senki nem találta el kevesebbszer a kaput meccsenként. Mégis a nyolc közé jutottak.