Vince
3 °C
19 °C
Index - In English In English Eng

Löw 2, Sabella 4 embert dobott el a vb-döntőig

2014.07.13. 19:01
A világbajnoki döntőbe kerülő Németország ugyanazzal a kezdőcsapattal kétszer egymás után állt fel, Argentínánál nagyobb volt a jövés-menés, ők csak egyszer nem változtattak a győztes kezdőn. Végignéztük, hogyan formálódtak egy hónap alatt, min változtattak a kapitányok, min kellett kényszerűségből változtatniuk, mire jöttek rá menet közben.

A német Joachim Löwnek az első meccs a szokottnál fontosabb volt, mert Portugáliát jó játékkal kellett legyőznie, hogy tekintélyt és erőt mutassanak – leginkább hazafelé.

Az eredeti terve az volt, ha már Guardiola Lahmot a Bayernben a középpályán játszatta, ő is odatette. A formáció, ha egyszerűen akarjuk leírni, akkor 4-3-3, ha körülményesebben, akkor 4-1-2-2-1. Vagyis az egyik középpályás hátrahúzódik, ez volt Lahm posztja.

Az első meccsen így álltak fel: Neuer – Boateng, Mertesacker, Hummels, Höwedes – Lahm – Khedira, Kroos – Götze, Özil – Müller.

Ghánával szemben ugyanez volt a névsor, utoljára. Az Egyesült Államok elleni utolsó csoportmeccsen annyit módosított Löw, az időközben felépülő Schweinsteiger Khedira helyére lépett, utóbbinak egyébként is igen gyenge meccse volt az afrikaiak ellen. (Bár Lahmot is szétszedték, mert igen rosszul passzol épp Khedirához, pár másodperc múlva gólt kaptak belőle.)

Podolski az USA ellen kezdett a bal oldalon, egy félidőt kapott csak, azóta kisebb sérülés hátráltatta, és nem szerezte vissza a helyét. Őt amúgy ezen a meccsen Klose váltotta, akkor Müller az ék pozíciójából a szélre ment ki, hogy a Lazio csatára klasszikus center lehessen.

Algéria volt a következő ellenfél a nyolcaddöntőben, és nagyon nehezen tudták megbontani a jól védekező csapatot. Miközben Hummels sérülése miatt Boateng középre került a védelemben, Mustafi pedig a szélre, jobbhátvédnek. A 70. percig, sérüléséig ott is volt, akkor a kényszer vitte rá a német kapitányt, hogy Lahm visszamenjen a helyére.

Nem volt olyan nap, hogy Löwöt ne támadják Lahm pozíciója miatt, és ameddig lehetett, ragaszkodott hozzá középen, így viszont az elvei nem sérültek, visszatette oda, ahová mindenki más kívánta.

Bierhoff csapatmenedzser ugyan már a legkeményebb kritikák közepette is megjegyezte, hogy mindegyik játékrendszer megvan a kapitány fejében, egyáltalán nem makacs ember, a csapat sikerességnek pedig semmiképpen sem ártana.

Jött a franciák elleni meccs, az algériai csatárokkal szemben nehézkesen és mulatságosan mozgó Mertesacker kikerült a védelem közepéből, miután Hummels újra egészséges volt, és már nem volt láza, ő foglalta a pozíciót.

A Boateng-Hummels kettős telitalálat volt, pláne, hogy Lahm jobbhátvédként segítette őket. A francia középpályát a Schweinsteiger-Khedira-Kroos trió fojtogathatta, ez az alakzat először állt össze a vb-n.

Klose bekerülésével a nagyon keveset mutató Götze lett kispados.

Ez a csapat ment tehát neki a franciáknak és a braziloknak is: Neuer – Lahm, Boateng, Hummels, Höwedes – Schweinsteiger – Khedira, Kroos – Özil, Müller - Klose

Löwnek semmi oka, hogy ezen változtasson a döntőre. Ha visszatekintünk, két embert dobott el: Götzét és Mertesackert, de hárman játszanak más poszton és más felfogásban, Lahm, Boateng és Müller. Mindez csak sokoldalúságukat mutatja.

A középpályások új dimenzióját nevelték fel Németországban

Ha az angol kifejezést használjuk, és a box-to-box midfieldert értelmezzük – a két tizenhatos közötti középpályás -, akkor nyilvánvaló: a németek ezen a poszton a legerősebbek az egész vb-n. (Sőt, csak a belgák és a franciák rendelkeznek ilyen régi értelemben vett hatos játékossal. Igaz Witsel, Fellaini vagy Matuidi és Pogba messze nem játszanak olyan szinten, mint a németek. A németeket szinte tiszteletlenség lenne szűrőnek nevezni.)

Ami egyúttal igazolja: jól nevelnek, és a spanyolok játékfelfogását a saját szemléletükre szabták, nemcsak jól passzolnak, hanem jól ütköznek, természetesen jól lőnek, pontosan indítanak, és a védekezésben is maximálisan használhatóak.

A kritikákat, a meg-megújuló támadásokat egyébként is jól bírta Löw, hiszen Felix Magath Höwedes miatt bírálta, Breitner pedig egyértelműen kijelentette, hogy Özil csak árnyéka önmagának, vele csak többen vannak a pályán, sétálgat, amíg a többiek küzdenek. Így pedig nem lehet, mondta az elődöntő előtt.

A 7-1 után persze hatalmas lett az eufória, és vicces visszagondolni arra, hogy a franciák elleni negyeddöntő előtt a legnagyobb példányszámú bulvárlap már azon tanakodott, ha nem verik meg a franciákat, akkor ki válthatja Löwöt a kispadon. Három vagy négy nevet végigvettek (Klopp, Heynckes stb.), ki, és miért lenne alkalmas. Mindezt az egyik legfontosabb összecsapás előtt három-négy órával, ami nem barátságos lépés, de jellemző az ottani futballkultúrára, a legcsekélyebb balhé vagy sértődés sem lett belőle. Löw nyilatkozik az újságnak, nem ignorál.

Argentína

egyszer tudott vagy akart felállni ugyanazzal a kezdővel az eddigi hat meccsen. Ehhez hozzájárult az is, hogy Alejandro Sabella kapitány, már az első meccsen rájött, hogy Maxi Rodriguez már megöregedett, nem az a játékos, aki korábban az Atletico Madridban vagy a Liverpoolban volt.

Sabella a bosnyákok ellen úgy kalkulált, nem érdekli, hogy mit mondanak otthon, mindenképpen nyerni akar, és ezért az öt védős felállást sem tartotta eretnek gondolatnak.

Így kezdtek: Romero – Zabaleta, Campagnaro, Fernandez, Garay, Rojo – Rodriguez, Mascherano, di Maria – Messi, Agüero

Mivel egy öngóllal korán vezettek, Maxit és Campagnarót lekaphatta a félidőben, a kezdőbe nem is került egyik sem vissza. A második félidőben már 4-3-3-ra állt át, mert a Maxi helyére becserélt Higuain center lett, míg a Campagnarót váltó Gago a középpályán szűrt.

Az Irán elleni szenvedést pontosan az a játékrendszer eredményezte, amit a németek is favorizálnak, vagyis a 4-1-2-2-1. Nem is véletlen, hogy szakított vele.

Nigéria ellen már kvázi nem volt komoly tét, ezért Messi és nem utolsósorban Agüero – ő azonban az utolsó negyedórára lebicegett - még szabadabban mozoghatott, így 4-1-2-1-2-ben küldte ki csapatát az argentin szakember.

A nevekkel mindez így néz ki: Romero – Zabaleta, Fernandez, Garay, Rojo – Mascherano – Gago, di Maria – Messi – Agüero, Higuain.

Svájc ellen kiderült – a hosszabbítás végén nyertek 1-0-ra -, Agüero nem játszhat, így Lavezzi először kapta meg az esélyt. A PSG szélsőjének a sebességét vétek nem kihasználni, a hadrend és Messi szabadsága azonban nem változott.

Sabella azonban nem volt elégedett a középső védőpárossal, így Fernandezt kicserélte Demichelisre, Rojo eltiltása miatt pedig Basanta először kapta meg az esélyt. Di Maria gyorsan megsérült a belgák ellen, őt a benficás Perez váltotta. Gagót sem érezte biztos pontnak a kapitány, mert a svájciak könnyen jutottak át többször a középpályán, ezért Biglia is játszott a belgák ellen (1-0).

A játékrendszer most 4-2-3-1-re módosult, Higuian lett a center. Nemcsak a belgákat, a hollandokat is ezzel a véglegesnek látszó felállással tette enerválttá Argentína, és kioltotta a támadásaikat.

A következőképpen játszották a döntő előtti két meccset: Romero – Zabaleta, Demichelis, Garay, Rojo – Biglia, Mascherano – Perez, Messi, Lavezzi – Higuain.

Pereztől persze nem lehetett azt a sebességet várni, mint di Mariától, sokkal defenzívebb volt is emiatt a játékuk, de erre is volt szükség.

Ha di Maria visszatér a döntőre, valószínűleg akkor is marad ennél a 4-2-3-1-es szisztémánál Sabella, mert igen masszív lett a védekezésük. Illetve: az iszonyatos gyorsan passzoló német középpályások ellen Biglia és Mascherano sebessége üdvözítő lehet.

Ha viszont Sabella a biztonságra és a területek megfelelő lezárására törekszik, Perez kezd, így di Mariát csak csereként lehet bevetni húzódása után. Agüero sem teljesen egészséges, így ő sem valószínű, hogy kezd, de egy félidőt simán bírhat.

Látva a két csapatot, egy igen fontos kulcspárharc lehet: Höwedes nem tudni, hogyan boldogul Lavezzivel, illetve, hogy a szélső mennyire tud pontosan középre adni, mert ez eddig elvétve sikerült csak neki. Mindenkit lefutott, de a labdái nem jönnek be hatékonyan.

Az is nyilvánvalónak látszik, hogy Schweinsteiger és Khedira pár méterrel visszább lép, hogy Messit zavarja, és a nyakában loholjon, hogy semmiképp se tudjon felgyorsulni, lendületet venni és osztogatni.

Diego Simeone ugyanakkor abban látja a németeket gyenge pontját, hogy túl magasan, lényegében a felezővonalnál védekeznek, mögöttük viszont jelentős terület marad, ahová be lehet lőni a labdákat. És akár ki is lehet játszani a lestaktikájukat.

A vb-döntő vasárnap este, 21 órakor kezdődik.