Vb-esélyesek a brazilok, de sok munka kell

Az előzetesen vártakhoz képest Scolari bolygatta meg jobban a kezdőjét. Az előre borítékolt Hulk-
Oscar-Neymar (jobbról balra) támadó középpálya helyett Neymar került középre, a ballábas Hulk balra, a jobblábas Oscar pedig jobbra. Már itt sejteni lehetett, hogy Scolari nem befelé, hanem
alapvonal felé induló szélsőkkel, így nem betörésekkel és átlövésekkel, hanem beadásokkal próbálja majd megnyerni a meccset. A 18 beadásukból pedig 11 Alvestől és Oscartól – azaz a jobb oldalról – érkezett, aminek egyrészt Dani Alves támadó játékstílusa, másrészt a horvát baloldal sebezhetősége lehetett az oka.

A horvát csapatban a jobblábas Vrsaljko került a számára szokatlanabb balhátvéd-posztra, ráadásul mellette a két középhátvéd közül a rutintalanabb Lovren játszott, előtte pedig a már 35-höz közelítő Olic, így valóban a horvátok bal oldala tűnt a vékonyabbnak. Védekezésben. Azonban pont Dani Alves miatt, ugyanitt voltak sebezhetők a brazilok is.

Első félidő

Az első félidőben a brazilok birtokolták többet a labdát, uralták a játékot, a horvát csapat pedig zárt
védekezésre és kontratámadásokra épített. Aminek már a mérkőzés elején meglett a gyümölcse, igaz, ehhez kellett a brazilok kaotikus letámadása, amiből bizony volt még néhány a mérkőzésen.

A brazilok viszont nem tudtak mit kezdeni meddő mezőnyfölényükkel. Egyszer sikerült Vrsaljkot
pozíción kívül találni, Neymar be is tört a tizenhatoson belülre az alapvonalnál, ám centerezését
elkotorták, a kipattanó után pedig Pletikosa védett óriásit.

Leginkább rendezetlen védelem ellen tudtak helyzeteket, lehetőségeket kialakítani a brazilok. Ilyen
volt a góljuk is, de a horvátok fegyelmezetten zártak, nem igazán tették meg azt a szívességet, hogy kinyíljanak.

Második félidő

A második félidő elején az volt a szembetűnő, hogy a horvátok az eddigi gyors és direkt kontrák
helyett megpróbálták megtartani a labdát, ami a Modric-Rakitic-Kovacic középső háromszögnek
egyáltalán nem okozott komoly gondot, tekintve, hogy Neymar csak ímmel-ámmal védekezett, így
csak Paulinho és Gustavo kergette hármójukat.

A növekvő horvát labdabirtoklás valószínűleg egyik csapatnak sem volt ellenére. A horvátok
pihenhettek az első félidő nagy nyomása után, illetve keresgélhették a réseket az igencsak szellős
brazil középpálya között, a házigazdáknak pedig jobban fekszik a kontrajáték, mint azt az első félidő is igazolta.

A csökkenő brazil nyomást és az éledező horvát fölényt mutatja az is, hogy Rakitic passzainak az első félidőben csak a 81%-a volt sikeres, míg a másodikban 96%, illetve, míg az első játékrészben Modric nem alakított ki helyzetet, a másodikban négyet is.

Azonban amikor Olichoz került a bal oldalra a labda, ő ritkán cifrázta, meghúzta (ha meg tudta Alves mellett), és megpróbálta középen megtalálni Jelavicot, ami ritkán sikerült, nem igazán voltak
egy hullámhosszon. Látszott, hogy nem egy összeszokott páros, amikor Jelavic visszalépett, mélyen kapta, amikor a hosszúra indult, a rövidre jött a labda. Konkrétan egy sikeres beadása volt Olicnak. Abból lett a gól.

Kezdték átvenni az irányítást a horvátok, amikor egy erősen vitatható tizenegyessel óriási előnybe
kerültek a brazilok. Lélektanilag is nagy pofon volt ez a felbátorodó horvátoknak, de taktikailag is. A
döntetlen hazai pályán, a nyitómeccsen egyértelmű kudarc lett volna a braziloknak, az idő múlásával folyamatosan nőtt volna rajtuk a nyomás, a közönség is hajtotta volna őket előre. A váratlan előny birtokában azonban létjogosultságot nyert a visszahúzódásuk és a kivárásra játszó taktikájuk, míg a horvátoknak egyre jobban ki kellett nyílni.

Ám a fáradó horvátok ellen egyre könnyebben tartogatták a brazilok a labdát, sőt, az egyik oldalon
Kovacic le-, a másikon pedig Hernanes becserélésével a középpálya uralmát is kezdték visszanyerni. Igaz, így is voltak helyzeteik a horvátoknak, sőt, de a hazai pálya minden előnyével Brazília nyerte a nyitómeccset.

Összefoglalás

A fegyelmezetten, jól védekező és jól kontrázó horvát csapat hiába szerzett vezetést, a kevés védelmi hibájuk egyikét kihasználva egyenlítettek a brazilok. Akik hiába futballoztak fölényben az első félidőben, nem tudtak kapura veszélyesek lenni. A második félidőben pedig épp kezdték a horvátok átvenni a mérkőzés irányítását, amikor váratlanul előnyhöz jutottak a brazilok, amit a végén még növelniük is sikerült.

Lehet, hogy a végső győzelemre is esélyes ez a brazil csapat, azonban addig még sok munka
van előttük. A középpályás védekezésük kifejezetten szellősnek tűnt, a letámadásaikat sokszor
könnyedén kigurítgatták a horvátok, és a zárt védelem feltörésével is vannak még gondjaik, ám a
hátralévő két csoportmeccs tökéletes lehet ezek csiszolására.

A horvátokra más jellegű meccsek várnak, mint az első volt. Kamerun és Mexikó ellen is
valószínűleg uralni fogják a játékot, nekik kell majd feltörni az ellenfelek védelmét úgy, hogy közben
kontrából ne legyenek túl sebezhetők. A problémát az utóbbi jelentheti, mert a mezőnyfölényről és a
helyzetek kialakításairól a Rakitic-Modric-Kovacic hármas garantáltan gondoskodni fog.