Neymar Jr. cseleit sokszor nehéz megérteni, miért nem adta már, miért kellett még ez is, ha hamarabb, gyorsabban teszi, helyzet lett volna, ellőhette volna - hallhatjuk folyamatosan a tévékben a szakértőktől is.
Látszólag ilyesmi történt szerda este, a 6-1-es Barca-PSG utolsó másodperceiben, amikor Neymarhoz került a labda a mindent eldöntő gól előtt. Pont visszapattant hozzá, a jobbik lábára, nem is volt rossz helyen, a védő messze volt tőle, az ötperces hosszabbítás utolsó perce ketyegett, hát akkor miért nem adta be egyből?
"A futballisták 99 százaléka itt egyből felívelte volna, pánikol, alig volt már idő" - állapította meg Steven Gerrard, a Pool korábbi klasszisa, a BT Sport jelenlegi szakértője a meccs utáni elemzésben.
Neymar újra húzott egy látszólag feleslegeset, amivel ugyan a védőjét teljesen beetette, de a kevésbé ügyes, bal lábára került a labda, azzal kellett ívelnie.
Nézzük csak meg jobban, hány védőt is etetett meg azzal a visszacsellel? A teljes PSG-védősort, akik a tizenhatos vonalán helyezkedve vették fel az embereiket.
Szinte az összes francia befutott, azt hitték, jön a labda, csakhogy a brazil még nem adta. Ők viszont bent álltak a tizenegyespontnál, és bekapcsolt náluk a futballistaösztön, amit a gyerekekbe már 8 évesen is súlykolnak az edzők: ki kell szaladni, mert akkor les lesz. Ez általában be is válik, bár kockázatos.
Azzal, hogy a franciák védői bemozdultak, majd gyorsan ki, viszont a legtöbb barcás nem, vagy csak épphogy, a Neymar-ívelés pillantában egymással ellentétesen mozogtak a védők és a támadók.
Amivel két legyet ütött egy csapásra a Barca és a gólt szerző Sergi Roberto:
- nem volt lesen
- nem tudták lekövetni a védők, hiszen ő befelé lépett, azok meg kifelé
Ha megnézzük, a legtöbb hátvéd állva nézte, ahogy leválnak róluk, képtelenek voltak követni Messit és Piquét is, akik szintén rámozdultak a labdára. Ha nincs ott Sergi Roberto, Piqué befuthatta volna a labdát, és abból is helyzet van, persze közel sem ekkora.
Hogy lehetett volna kivédeni?
A PSG-seknek meg kellett volna erőszakolniuk magukat, úgy értve, hogy amikor látták, hogy Neymar mégsem adta még be, maradniuk kellett volna a már bemozdult helyükön, vagy csak lassan visszamozogni, és nem kirohanni, most az egyszer elfelejteni a lestaktikát. Így simán a bemozgók elé állhattak volna, biztosan szembe kerülhettek volna Sergi Robertóval is. Ez viszont nagyon nehéz dolog, mert többévtizedes ösztönt kellett volna többüknek egyszerre legyőzni, úgymond természetellenes lépésként.
Vagyis az a plusz egy Neymar-csel irtó fontos, ha az nincs, szinte biztosan lefognak mindenkit a franciák, kifejelik a labdát vagy khúzzák, de még Kevin Trapp kapusnak is lett volna esélye elérni, kiöklözni.
Neymar zseniális, nehéz követni
Neymar ismét egy "olyat" húzott, aztán a vége sokkal nagyobb gólszerzési lehetőség, sőt, gól lett. Nem könnyű az ő futballját megérteni, mert szinte mindenki másnál jobban érti ezt a játékot, és mindig a legtutibb helyzetet akarja összehozni, amiből a legegyszerűbben lehet gólt szerezni. Sokszor ez az utolsó lépésen elakad, de ha végigviszi, az szinte biztosan gól.
Magyarul: okosabb, mint mi, nem értjük, csak szajkózzuk, hogy ezt meg minek kellett?
Kövesse az Indexet Facebookon is!
Követem!
