Meccsek
A csoport állása
FRA
GER
POR
HUN
Szövetségi kapitány
Hátvédek
Középpályások
Halálcsoportban a mieink
Nehéz lenne azt állítani, hogy könnyű csoportba került a magyar válogatott, hiszen a mieink négyesében helyezkedik el a legutóbbi két világbajnok (2018: Franciaország, 2014: Németország) és az Európa-bajnoki címvédő, valamint a Nemzetek Ligája-győztes (Portugália), és akkor említsük meg, hogy a 2016-os Eb-n a franciák voltak a másik döntősök...
Ezen túlmenően a keretek piaci értéke alapján felállított sorrend is árulkodó lehet, hiszen a Transfermarkt.de oldal összegzése szerint a világ legerősebb hét együttese közül kerül ki három ellenfelünk, a franciák 1,04 milliárd euróval a második helyen állnak (az első Anglia 1,47 milliárddal), a németek 964 millióval a harmadik, a portugálok pedig 829,5 millióval a hetedik helyezettek.
Viszonyításképpen: a magyar válogatott keretének piaci értékét 86,35 millió euróra teszik, amivel világviszonylatban a 48. helyen állunk, riválisaink közül pedig Kylian Mbappé (160), Joshua Kimmich (90) és Bruno Fernandes (90) egymaga többet ér a német portál kalkulációja szerint, mint Marco Rossi komplett csapata együtt...
Most, hogy pozicionáltuk a résztvevőket, térjünk ki mai főszereplőnkre, a francia gárdára.
Mi történt a francia válogatottal a 2018-as világbajnokság óta?
Rögvest a világbajnoki aranyérem után jöhetett a Nemzetek Ligája első felvonása, amelyben az utolsó meccsen bukták el az elsőséget a hollandokkal szemben. Persze ehhez az is kellett, hogy az ezt követő német–holland meccsen a vendégek a 85. perc után két gólt szerezve pontot tudtak menteni 0–2-ről.
Az Európa-bajnoki selejtezőket a vártnak megfelelően már behúzták a franciák, de minden elismerés a török csapatnak, amelyik négy pontot tudott szerezni ellenük (a többi nyolc meccset egyaránt megnyerték Deschamps-ék), így bejött a második helyre, Izlandot megelőzve – amelyet pedig pótselejtezőn a mieink búcsúztattak végül.
Az újabb Nemzetek Ligája-kiírásban már nem engedték ki a kezükből az első helyet, a portugálokat idegenben megverve húzták be a csoportot a horvát és a svéd csapat előtt, így készülhetnek az októberi négyes döntőre, amelyen Belgiummal csapnak össze a fináléba kerülésért, a másik ágon pedig olasz–spanyol elődöntőt rendeznek.
A csapat gyengeségei és erősségei
Mit lehet gyengeségnek felhozni egy olyan csapatnál, amely kis túlzással ahol elindul, ott elsőként zár?
Az erősségeknél sincs könnyű dolgunk, hiszen nehéz eldönteni, hogy a minden ellenfél támadását szétrombolni képes és emellett a támadójátékba is remekül besegítő Paul Pogba–N’Golo Kanté-kettős (Adrien Rabiot-val hármas) vagy a befejezésekért felelős részleg-e az erősebb.
Végül nem is ezekben kerestük a megoldást, hanem a minőségi játékosok mennyiségében. Az ugyanis elég sokat elmond egy keret erejéről, hogy a Serie A egyik legjobb teljesítményét nyújtó szélső védő (Theo Hernández), a Bayern München nyári nagy igazolása (Dayot Upamecano), a gigaklubok által űzött csodagyerek (Eduardo Camavinga) vagy az Arsenal-gólvágó (Alexandre Lacazette) be sem fért, és akkor ne feledkezzünk meg a sérülés után lábadozó Ferland Mendyről és Anthony Martialról se.
A francia válogatottnál a legnagyobb kérdésnek jelenleg talán az tűnik, hogy képes lesz-e újabb tornát olyan magas szinten lehozni, mint legutóbb, és végig fenntartani a koncentrációt a meccsek során, nem kényelmesednek-e bele a játékba.
Az biztos, hogy ha a gárda megszerzi a vezetést egy meccsen, az nem sok jóval kecsegtet az ellenfeleknek, mert ha még a területet is átadhatja az ellenfélnek, akkor egy Pogba–Kanté-labdaszerzés után indított kontrából sok sikert, hogy megállítsák az üres területbe érkező Mbappét.
Amiben még az ellenfelek bízhatnak, hogy erre nem adnak lehetőséget, és a betömörülő, masszív védelemmel szemben görcsössé válik a támadójáték. Persze nem mintha egy megmozdulással ne tudná valamelyik klasszis eldönteni akkor is a meccset.
A kapitány és a matrózok
Didier Deschamps 2012 júliusa óta irányítja a francia nemzeti együttest, a torna végére tehát már túl lesz a kilencedik évén kapitányként, az eddig hatalmon töltött több mint 3200 napja és 112 mérkőzése is rekord. Irányításával az együttes a 2014-es világbajnokságon még kikapott a negyeddöntőben a végső győztes németektől, két évvel később a hazai Eb-n viszont az elődöntőben visszavágott a Nationalelfnek, más kérdés, hogy végül a portugálok nyerték a döntőt. A 2018-as világbajnokságon aztán már semmi sem jött közbe, az argentinokat szétfutva, Uruguayt és Belgiumot legyűrve jutottak döntőbe, ahol a horvátok ellen 4–2-re nyertek.
Az együttesből nagyon nehéz csak hármat kiemelni, pláne úgy, hogy két játékosról mindenképpen írni illenék.
Kylian Mbappé most már évek óta a világ legértékesebb futballistája, akit nem lehet eléggé csodálni. A PSG 22 éves támadója a világbajnokcsapat egyik kulcsszereplője volt – az argentin védők alighanem azóta is vele álmodnak... 2018-ban őt választották meg az Év futballistájának Franciaországban, négyszer nyert Ligue 1-aranyat és Francia Kupát, két Liga-kupája és három Francia Szuperkupája is van már, háromszoros gólkirály, U19-es Európa-bajnok. A PSG 2017-ben először kölcsönbe, egy évvel később 145 millió euróért végleg megszerezte a Monacóban berobbanó támadót, aki azóta 171 mérkőzésen 61 gólpassz mellett 132 gólt szerzett már, ennél többet a klub történetében csak Edinson Cavani (200) és Zlatan Ibrahimovic (156) tud felmutatni. Ha csak egy szót kellene mondani, miért is ő a legnagyobb veszély nyílt területen, alighanem a gyors lenne a válasz. Hogy mennyire gyors? Kérdezzük meg erről a barcelonai BL-meccsen őt őrizni igyekvő Gerard Piquét... (Mbappé a Barca kiejtéséből négy, a Bayernéből két góllal vette ki a részét, a City elleni BL-elődöntő visszavágóján pedig sérülés miatt nem játszhatott.)
Márciusban még arról írhattunk, hogy Deschamps Karim Benzema legjobb éveit adományozta a Real Madridnak, miután 2015 óta nem hívta be a keretbe. Akkor úgy tűnt, nem is lesz többé válogatott a Mathieu Valbuenát érintő botrány során játszott szerepe miatt, aztán mindenki meglepetésére bekerült a Real Madrid csatára az Eb-keretbe. Ha a pályán kívüli problémát valóban sikerült végérvényesen lezárni, akkor kétségtelen, hogy óriási erősítést jelent a válogatottnak, hiszen a világ egyik legjobb és egyik leginkább alulértékelt csatáráról van szó. Túlzás nélkül állítható, hogy az, hogy a Real Madridnak az utolsó meccsig volt esélye a bajnoki aranyra, neki köszönhető, az idényt 46 tétmeccsen 30 góllal és kilenc gólpasszal zárta – a királyi gárdában a második helyre a nagyot hajrázó Marco Asensio és Casemiro futott be, hét-hét találattal.
Harmadik opciónak pedig muszáj bedobni N’Golo Kantét. A Chelsea tripla tüdejű szűrője mindenhol ott van a pályán, az elfáradást hírből sem ismeri, és meccsenként több labdát gyűjt be egy kiskereskedelmi bolt heti mennyiségénél. Túl azon, hogy bármelyik ellenfél támadását képes kis túlzással egymaga semlegesíteni, a támadójátékban is mutat előrelépést, elég csak megnézni a madridi BL-ellenfelekkel szembeni megiramodásait.
Korábbi Európa-bajnoki szereplések – 1984-ben és 2000-ben is a csúcson, 2016-ban majdnem
Az első, 1960-as Európa-bajnokság négyes döntőjébe bejutott a görög és az osztrák válogatottat búcsúztató francia csapat, a hazai rendezésű végjátékban viszont hiába vezetett már 3:1-re és 4:2-re is, a jugoszlávok megfordították az elődöntőt (4:5), és a franciák végül a csehszlovákok elleni bronzmeccsen is alulmaradtak (0:2).
Mai szemmel meglepő lehet, hogy a következő részvételre 24 évet kellett várni, valamint az is, hogy 1960 és 1992 között csupán ez az 1984-es Eb volt az, amelyre kijutott a francia csapat. Rendezőként... Viszont ha már ott volt a lehetőség, hogy selejtező nélkül is bekerüljenek a nyolcas tornára, éltek is vele Michel Platiniék, és a csoportban Dániát, Belgiumot és Jugoszláviát is megverve lettek elsők, majd ráadásban búcsúztatták a portugálokat a négy között, végül pedig 2–0-ra megverték Spanyolországot. A Juventus háromszoros aranylabdás klasszisa kilenc találattal lett gólkirály, rajta kívül az egész tornán senki sem jutott három fölé...
Az 1992-es viadalon a csoportkör jelentette a végállomást a házigazda svédek és a későbbi győztes dánok mögött, négy évvel később veretlenül estek ki az elődöntőben – büntetőpárbajban kerekedett felül Csehország, 2000-ben viszont jött az újabb arany, friss világbajnokként egy többrendezős tornán (khm...). A belga–holland viadalon utóbbitól a csoportelsőségről döntő csatában kikaptak ugyan 3–2-re, a negyeddöntőben a spanyolokat, a négy között ráadásban a portugálokat, a fináléban pedig ugyancsak hosszabbításban az olaszokat verték meg – pedig a 93. percben még 0–1 volt Marco Delvecchio góljával...
Négy évvel később drámai fordítást mutattak be az angolok elleni nyitányon (Zinédine Zidane a 91. és a 93. percben szerzett gólokkal változtatta 2–1-re a meccset), és bár a horvátok ellen csak ikszeltek, Svájc legyőzése első helyet ért. Balszerencsére ugyanakkor a betonvédelemmel bíró görög csapat érkezett a negyeddöntőben, amely elképesztő menetelést bemutatva végül megnyerte a tornát.
A következő két torna nem a franciák remekléséről szólt, 2008-ban Hollandia, Olaszország és Románia mögött egy pontot szerezve csoportutolsók lettek, 2012-ben pedig Anglia mögött a második hely meglett ugyan, a negyeddöntőben viszont a későbbi győztes spanyolok túl erősnek bizonyultak.
A 2016-os hazai viadalról már esett szó, de szaladjunk végig ezen is azért: 89. perces győztes gól a rajton Románia ellen (2–1), 90. és 96. perces gólok Albánia ellen (2–0), iksz Svájccal (0–0), így csoportelsőként továbbjutás a kieséses szakaszba. Ott a korai ír gólra Antoine Griezmann duplája volt a válasz (2–1), a kellemes színfoltként tündöklő Izland ellen ötöt vágtak Olivier Giroud-ék (5–2), a németek ellen ismét jött Grizi (2–0), de a döntőben ráadásban a portugálok örülhettek (0–1).
A várható kezdő tizenegy
Bár a francia válogatott legutóbb két szűrővel 4–4–2-ben állt fel, előtte pedig játszott 3–4–1–2-ben és 4–3–1–2-ben is, Didier Deschamps szövetségi kapitány jó eséllyel a 4–2–3–1-es felállást favorizálja majd, amelyben a védősor felett kis túlzással mindenki világklasszisnak mondható. A legnagyobb kérdésnek az tűnik, hogy a Pogba–Kanté belső középpályás páros előtt és Benzema mögött, Mbappé és Griezmann mellett még ki jusson szóhoz. Itt szóba jöhet Kingsley Coman, Ousmané Dembélé vagy egy védekezőbb felállásban Adrien Rabiot játszatása is (ez esetben inkább három belső középpályás szerepelne az Mbappé–Griezmann–Benzema-hármas mögött).
Az alábbiakban tehát egy támadóbb felfogású várható összeállítást mutatunk be, de egyáltalán nem lenne meglepő, ha végül Rabiot kerülne be a kezdőbe, és 4–3–1–2 vagy 4–3–3 lenne a végleges pályarajz.
Lloris – Pavard, Varane, Kimpembe, L. Hernandez – Kanté, Pogba – Mbappé, Griezmann, Coman – Benzema
Olvasóinknál is favorit
A bombaerős gárdát nem véletlenül tartják a fogadóirodák az első számú favoritnak, és olvasóink körében is a franciákra érkezett eddig a legtöbb szavazat.
A mieink menetrendje
EURÓPA-BAJNOKSÁG
F CSOPORT
1. FORDULÓ (június 15.)
18.00: Magyarország–Portugália (Budapest, Puskás Aréna)
21.00: Franciaország–Németország (München, Allianz Aréna)
2. FORDULÓ (június 19.)
15.00: Magyarország–Franciaország (Budapest, Puskás Aréna)
18.00: Portugália–Németország (München, Allianz Aréna)
3. FORDULÓ (június 23.)
21.00: Portugália–Franciaország (Budapest, Puskás Aréna)
21.00: Németország–Magyarország (München, Allianz Aréna)
(Borítókép: Kylian Mbappé a világbajnoki trófea megnyerése után 2018-ban – Matthias Hangst/Getty Images)
Kövesse az Indexet Facebookon is!
Követem!