Keressük a jövő dél-amerikai futballsztárját
További Átigazolások cikkek
Véget ért a dél-amerikai Bajnokok Ligája, aki látta, nem feledi az LDU Quito-Fluminense Copa Libertadores-kupa-döntőt, bár valamilyen furcsa oknál fogva az európai ember nem kedveli annyira az ottani focit. Talán a bonyolult bajnoki kiírások, vagy a távoli csapatokkal nehezen azonosuló európai kultúrsznob-attitűd az oka, de az ottani játékosokkal akkor kezdünk ismerkedni, amikor valamelyik nagycsapat elkezd kacérkodni a leigazolásukkal. Vagy akkor, amikor már meg is érkeztek Európai klubjukhoz.
Az ottani játékosok első számú célja sem más, mint minél hamarabb Európába igazolni (a milanos Luis Pato esete klasszikus példa, hiszen még kiskorúként került a klub alkalmazásába), ha pedig mindkét fél részéről megvan a szándék a megegyezésre, akkor máris sokkal érdekesebb leülni akár a Copa América, akár a Copa Libertadores elé, hogy megtekintsük, kik lesznek azok a játékosok, akiket egy éven belül valamelyik nagy európai bajnokság csapataiban fogunk látni. Első nekifutásra összeszedtünk hat, azaz nyolc nevet, biztosan van köztük, akikkel nagy meccseken is fogunk találkozni.
Vannak persze, akiknek nem jön össze. Az argentin Riquelme és Palermo például sokakhoz hasonlóan megfordult az öreg kontinensen, de míg előbbi egy kihagyott büntetővel, utóbbi pedig ugyanebben a kategóriában világrekordot felállítva egy meccsen mindjárt hárommal hagyott nyomot a szurkolókban. Roque Junior olasz kalandja is csúf véget ért, és az interista Adriano is megszenvedett az átállással. Pablo Aimart is sokkal többre taksálták, mint amire végül jutott, hogy Denilsont már meg se említsük. Ezzel együtt nyilván sokkal hosszabb lenne azok listája - Ronaldótól Ronaldinhón át Kakáig -, akik alaposan hozzájárultak az európai klubfutball színvonalának radikális emelkedéséhez.
Az idei Libertadores-sorozat még véget sem ért, néhány játékosra máris lecsaptak (a nyolcaddöntőig jutó Cruzeiróból Marcelo Moreno már a Sahtar Donyeck játékosa, a quitói Guerront meg a Getafe igazolta le), és akad olyan is, akit már a télen magához édesgetett néhány európai klub. Most azonban elsősorban olyanokról ejtünk szót, akik remek szezont produkálva valószínűleg a nagyobb klubok elképzeléseiben is szerepelnek.
Thiago Neves (Fluminense)
A szélsőként és csatárként is bevethető, tavaly csapatát brazil kupagyőzelemre vezető támadót az év játékosának választották, így nem meglepő módon a csatárokból hagyományosan jól álló brazil válogatottba is meghívót kapott. Hátrányaként emlegetik, hogy nem különösebben gyors, viszont ezt ágyúlövésszerű bombáival és remek passzaival ellensúlyozza. Több spanyol csapat érdeklődik iránta, a befutó mégis a Porto lesz, főleg, ha Quaresma valóban távozik.
Salvador Cabanas (Club América)
Az idei Copa Libertadores társgólkirálya nyolc találattal, amelyeknek köszönhetően csapata az elődöntőig menetelt, ahol a későbbi győztessel szemben idegenben lőtt góllal maradt alul. Bár mindössze 170 cm alacsony, a tizenhatoson belül életveszélyes, az összes bajnokságban, ahol megfordult, gólkirályi címet szerzett, Paraguay válogatottjával pedig rendszeres résztvevője a különböző tornáknak. Elsősorban Angliába csábítják, a Wigan és a Manchester United érdeklődéséről hallani.
Rodrigo Palacio (Boca Juniors)
Kész csoda, hogy egy argentin válogatott otthon játsszon. Márpedig Palacio otthon játszik, és nem is akárhogyan: a tavalyi Libertadores-győztes Boca Juniors ugyan idén az elődöntőben elvérzett a Fluminense ellenében, de a csatárként és szélsőként is bevethető támadó ismét csapata legjobbja volt. Nem véletlen, hogy rá igazi nagyvadak vadásznak. A Barcelona és a Chelsea érdeklődése nem újdonság, de a piac megnyitásával minden bizonnyal további gigászok csatlakoznak hozzájuk, pedig hogy komoly ára lesz, az egészen biztos.
Radamel Falcao (River Plate)
Nem az első kolumbiai játékos, aki Argentínában készül fel az európai túrára, aminek el is jött az ideje, hiszen a River hatalmas csalódást keltve a nyolcaddöntőben búcsúzott a hazai rivális San Lorenzo ellenében. Falcaóra viszont szava nem lehetett senkinek, csapata egyetlen játékosa volt, akit nem cincált szét a sajtó, így minden bizonnyal a magát gólszerző középpályásnak valló játékossal hamarosan valamelyik európai nagycsapat keretében találkozhatunk. A Benfica kitartóan érdeklődik.
Damian Manso (LDU Quito)
Az egész torna egyik legjobbjaként nagy kérdés, hogy vajon visszatér-e valaha Európába, ahol már két borzasztóan sikerült szezont is lehúzott (egyet a francia Bastiában, egyet a görög Xanthiban). Mivel szinte megszólalásig emlékeztet Camoranesire, gyakran hasonlítják az olasszá lett argentinhoz a játékát – azzal a különbséggel, hogy ő ballábas, és sokkal több gólt lő, mint a Juve szélsője. Könnyen lehet, hogy egyike lesz a fent említett játékosoknak, akik hiába bírnak rendkívüli képességekkel, az átállás nem megy nekik.
Dario Conca (Fluminense)
Igen ritka, hogy egy argentin kedvenccé váljon Brazíliában, a Fluminense árnyékéke mégis jó úton jár, hogy az legyen. A játékjoga a River birtokában van, és könnyen lehet, hogy a Bocának lőtt góljai miatt vissza is rendelik – hogy aztán ők adják el valamelyik európai csapatnak. Bár nem különösebben magas, feltétlenül érdemesnek és képesnek tartják arra, hogy egy más közegben is a pályára tegye, amit tud. Ráadásul még mindig csak 25 éves.