Az élet a Man. United nélkül

Teljesen máshogyan is alakulhatott volna a Manchester United sorsa, ha a 20-as évek végén alakult Manchester Central FC-t beengedik a futball-ligába. De nem engedték, mert a gyenge éveket élő MU-nak komoly gondot okozhatott volna a rivális.

Néhány éve szenzációt keltett, hogy a Manchester United új tulajdonosaival elégedetlen szurkolók új klubot alapítottak, az FC United of Manchestert. Egy tavaly megejelent könyvből - Gary James: Manchester - A Football History - kiderül, nyolcvan évvel ezelőtt ugyanez történt a városban, csak akkor a Manchester City egyes vezetői, játékosai voltak elégedtlenek a klub költözésével. A City 1923-ban tette át a székhelyét a város keleti feléből, a Hyde Roadról a délen található Maine Roadra, ahol 2003-ig játszotta a meccseit.

Ellen-Citynek indult

A költözés miatt csalódottak alapították meg 1928-ban a Manchester Central Football Clubot, amelynek azért lett éppen ez a neve, mert rövidítése - MCFC - így azonos volt a Cityével. (Ugyanez a név egyébként felmerült a MU és az FC United alapításánál is.) Az alapítók úgy vélték, a város keleti felében, ahol két mérföldes körzetben 440 ezer ember élt, szükség van egy futballklubra. A City elhagyott stadionjától néhány száz méterre, a Hyde Road-i Belle Vue motoros pályára költözött a klub, ahol negyvenezren fértek el. Egyes források szerint - ahogyan például az Everton esetében - itt is főszerepe volt a klub létrejöttében a pályatulajdonosnak, John Ilesnek.

A Central a futball nagynevű szereplőit vonzotta, az egyik alapító John Ayrton, a City igazgatósági tagja volt, a menedzser pedig a brit futball egyik első szupersztárja, a másik két manchesteri klubban már megfordult walesi Billy Meredith. De csatlakozott a City akkori csapatkapitánya, Charlie Pringle - mellékesen Meredith veje -, illetve a United egykori csékája, a MU-val a század elején kétszeres bajnok Charlie Roberts, a klub első válogatottja,.

Egy újonnan alapított klub Angliában annyit tehet, hogy elindul a Football League-en (vagyis a profi első négy osztály) kívüli struktúrában vagyis az egymástól függetlenül szerveződő amatőr-, félprofi ligák közül a területileg számára legmegfelelőbben. Ez a Central esetében a ma már nem létező Lancashire Combination volt, ahol az 1928-1929-es szezonban hetedik lett. Rögtön kérte a felvételét a profiligába, azon belül is a harmadosztályba, de ezt elutasították. A következő szezonban már másodikként végzett az MCFC, és ismét sikertelenül kísérletezett a ligánál. A harmadik, gyengébb szezon után ismét elutasították a kérelmét, és egy másik amatőrligában, a Chesire League-ben indult.

Összefogtak ellenük

1931 októberében azonban visszalépett a harmadosztályból a Wigan Borough, és a Central rögtön kapott az alkalmon. A Division Three klubjai szívesen látták volna a bajnokságban a minőségi játékosokat felvonultató egyletet, de a döntés nem a kezükben volt, hanem a ligáéban. Az első és másodosztály tagjainak ráadásul több joguk volt a ligán belül. A két városi rivális, a City és a United összefogott, panaszt nyújtottak be a kérés ellen, így ismét elutasították a Centralt.

A manchesteri sajtó mellett a riválisok szurkolói is csalódottak voltak, a sajtóban pedig azt lehetett olvasni, hogy az utóbbi időben hanyatló manchesteri futballban igen is lenne helye egy harmadik profi klubnak. Az is írták, hogy a Central nemhogy harmadosztályra, de a másod-, sőt első osztályra is jó lehetett volna.

A kifúrás mögött elsőre a Cityt lehetett sejteni, mert nyilván nem örült annak, hogy volt tagjai a rövidítését használva teremtsenek neki konkurenciát. A nagyobb fenyegetést azonban a Unitednek jelentette volna a jövevény. A Central elnöke, John Hardman például egyenesen figyelmen kívül hagyta a MU-t, amikor a döntés után arról beszélt, hogy van hely két proficsapatnak a városban. Az ekkor már kétszeres bajnok (1908-ben és 1911-ben) United már tíz éve hanyatlott, és éppen kiesett a másodosztályba. A nézőszámai alig közelítették meg a ligán kívüli Central közönségét - a legnagyobb tömeget ebben a szezonban a Notts County elleni 6694 szurkoló jelentette. Mindezt úgy, hogy a korábbi években rendszeresen 30 ezren jártak az Old Traffordra.

A vég

A MU későbbi sorsa is azt sugallja, hogy a Central felvétele nagyon nagy érvágás lehetett volna a számára. A United a 30-as években sem tudott megragadni az első osztályban, hol feljutott, hol kiesett, 1934-ben pedig története legrosszabb helyezéseként huszadik lett a másodosztályban. A klub sorsa csak akkor fordult jobbra, amikor a Liverpooltól eltanácsolt Matt Busby lett a menedzser.

A City számára viszont a 30-es évek sikereket hoztak: egymás utáni két FA-kupadöntője közül a másodikat 1934-ben meg is nyerte, 1937-ben pedig története során először bajnok lett.

A Central az újabb visszautasítás miatt bedobta a törülközőt, 1932-ben megszűnt, a két városi rivális összefogását látva ugyanis reménytelennek látták a jövőt.