A Haladás a magyar kiesőrekorder
Nem számoltuk ki pontosan, de tizenhárom élvonalbeli kiesésével biztosan csúcstartó Magyarországon a Haladás. A szombathelyi klubot kilencven éve alapították és eddigi története során leginkább az első két osztály között liftezett. Az előző szezonban azonban története legjobb helyezésével harmadik lett, csütörtökön pedig játszik az Európa-ligában. A Haladás történetét a klub honlapjának segítségével állítottuk össze.
Adatlap
Név: Szombathelyi Haladás (korábban: Haladás VSE, Szombathelyi Lokomotív, Szombathelyi Törekvés, Haladás VFC, Lomdard FC-Haladás)
Alapítva: 1919
Becenév: Hali
Stadion: Rohonci út (12 ezer, UEFA-szabályok szerint 5500), Szombathely
Tulajdonos: Szombathely önkormányzata (51 százalék), Hallmill Team Tanácsadó Kft. (44 százalék), Haladás Marketing Kft. (4 százalék)
Sikerei: bajnoki 3. (2009), kupadöntős (1975, 1993, 2002) Honlap: http://haladasfc.nyugat.hu/
Most már Szombathely egyedüli meghatározó futballcsapatának számít a Haladás, de kezdetben nem volt ez így. Az 1919-ben alapított vasutasklub első éveit természetesen a vidéki bajnokságban töltötte, a nyugati kerület első osztályában.
A húszas évek közepén a Haladás VSE mellett még hat egylet, a Szombathelyi AK, a Szombathelyi SE, a Szombathelyi KE, a Szombathelyi Vasas, a Szombathelyi Törekvés és a Szombathelyi TE képviselte a város futballját. 1926-ban sem a Haladás, hanem a Sabaria néven induló Szombathelyi AK lett a profivá váló magyar élvonal első vidéki tagja a Szegeddel együtt.
A Haladás maradt az amatőrök között, a neve Szombathelyi MÁV-ra változott. A csapat a következő időszakban nemcsak a nyugati bajnokság egyik legjobbja, hanem 1928-ban és 1931-ben is vidéki amatőr bajnok lett. (Az országos döntőt mindkétszer elbukta a budapesti elsővel szemben.)
Aztán 1935 újabb változást hozott a magyar futballban: az MLSZ eltörölte a profi bajnokságot és az amatőrök előtt is megnyitotta az első két osztályt. Az 1935/36-os szabályok szerint a két amatőr bajnok (a vidéki és a fővárosi) a következő idénytől az ekkor megalkotott Nemzeti Bajnokság első osztályában indulhatott. A szombathelyiek Nyugaton gólaránnyal megelőzték a Soproni FAC-ot, majd az amatőr bajnokok kieséses döntőjében először a Diósgyőrrel játszhattak - újra Haladás VSE néven. Az egymeccses párharc azonban botrányba fulladt Diósgyőrben, ezért újrajátszást rendeltek el, ezt azonban az éppen akkor tartott dalosünnepély miatt a rendőrség nem engedte Szombathelyen lejátszani. Így alig néhány százan látthatták Győrben a Haladás 3-2-es győzelmét. A vidéki amatőr döntőt azonban már a városban rendezhették és a zöld-fehérek történetük során először az élvonalba jutottak a Szolnok 2-0-s legyőzésével.
Az első NB I.-es szezon előtt még nem sejthették a Haladásnál, hogy az akkori szereplés még sokszor meg fog ismétlődni: a csapat a tizennégy csapatos bajnokságban 12. lett és kiesett. A világháború végéig a szombathelyiek még kétszer jutottak fel az élvonalba (1939 és 1942), de csak az 1939/40-es szezon végén sikerült bentmaradniuk és akkor is csak egy évvel hosszabbították meg NB I.-es tagságukat.
A háború után megkapta az első Haladás-futballista a lehetőséget a válogatottban: Szabó Imre pályára léphetett Ausztria ellen. Az 1945/46-os "hosszú" bajnokságban a szombathelyiek a legjobb tíz közé jutottak, itt azonban egy furcsa óvási ügy miatt hét meccsüket nem játszották le, tizedikek lettek, ez azonban nem jelentett kiesést. Az ellenük valló Dózsa Madisz-játékosokról pedig kiderült, kényszerből mondták azt, hogy a Haladás bundázott.
A klub egyik legsikeresebb korszaka kezdődött, tizenöt éven keresztül az első osztályban szerepelt. 1947/48-ban nemcsak a vidék legjobbja lett hetedik helyével, hanem az utolsó fordulóban a Vasas elleni győzelemmel elütötte a bajnoki címétől a piros-kékeket. Ekkor már a későbbi szövetségi kapitány, Sós Károly volt az edző. (Vele kapott ki a válogatott 1969-ben Marseille-ben a csehszlovákoktól.) A hetedik helyet 1952-ben és 1953-ban is sikerült megismételni, ekkor már Szombathelyi Lokomotív néven. 1955-ben jött az újabb névváltás - Szombathelyi Törekvés -, majd néhány gynegébb szezon. 1957-től ismét Haladásnak hívták a csapatot. A következő évben mutatkozott be a csapatban a később szintén kapitányságig jutó Komora Imre. Abban a szezonban történt egy furcsa eset is: a Honvéd elleni meccsen a vendégek játékosát, Dudást egy almával megdobták, ebből egy kicsit jutott a játékvezetőnek is, aki azonnal beszüntette a meccset.
A Haladás a háború után először 1960-ban esett ki az élvonalból annak ellenére, hogy újabb játékosa, a később kétszeres olimpiai bajnok Novák Dezső is válogatott lett, és úgy is, hogy 13 ezres volt az átlagnézőszáma. Következett két év a másodosztályban, a visszajutás pedig már Novák és Komora nélkül is sikerült. Azonban megint csak egy szezonra és újabb négy idény következett a másodosztályban, 1965-ben pédául csak gólaránnyal maradtak el a szombathelyiek a feljutástól.
A visszajutás egészen valószerűtlenül sikerült: az 1966-os NB I/B-s szezon felén túl még utolsó előtti, kieső volt a Haladás. Albert József lett az edző, beépítette a csapatba többek között Halmosi Zoltánt, az utolsó kilenc meccsből nyolcat megnyertek. A Haladás odaért a negyedik, osztályozós helyre, a négycsapatos osztályozótornát pedig megnyerte a Komló, a Dorog és az Ózd előtt. Hat szezont töltött az NB I.-ben a klub, a legjobb helyezése tizedik volt. A Haladás úgy esett ki 1972/73-ban, hogy első tavaszi meccsét még megnyerte, majd a hátralévő tizennégyet elveszítette.
1974/75-ben nemcsak újra az élvonalban szerepelhetett a csapat, hanem az Újpesti Dózsa ellen a Magyar Népköztársasági Kupa (MNK) döntőjében is játszhatott. Ott ugyan 3-2-re kikapott a Haladás, de a lilák bajnokok is lettek, így a szombathelyiek történetük során először európai kupában indulhattak. A KEK-ben a máltai Vallettán könnyen átléptek (7-0, 1-1), a szomszédos Sturm Graz-cal azonban már nem bírtak (0-2, 1-1). A következő két évben egyre jobb lett a csapat, 1977-ben addigi legjobb helyezését érte el, ötödik lett, 1979-ben kiesett.
A nyolcvanas éveket aztán stabilan az élvonalban töltötte a klub (a nyolcadik helynél nem ért el jobbat), majd 1990-ben kiesett. Ezzel egy újabb liftezős korszak következett, 1991/92-ben, majd 1993/94-ben is egy szezon jutott csak a Halinak az első osztályban, ekkoriban mutatkozott be az NB I.-ben Illés Béla, illetve a Király Gábor is. Igaz, közben még másodosztályúként Magyar Kupa-döntőt játszhatott 1993-ban a Ferencvárossal és a két 1-1-es meccs után csak tizenegyesekkel kapott ki. A kilencvenes évek második fele megint az NB I.-ben érte a klubot, öt szezonra sikerült megragadni. Amikor 2000/2001-ben átalakították a bajnokságot (ekkor lett 18 csapatosból 16, illetve 12 csapatos az NB I.), a szombathelyiek fél szezonra kiestek, hogy visszajussanak és a következő évben megint kiessenek.
Szinte már megszokott, hogy egy év másodosztály után egy év NB I. jött és az eddigi utolsó kiesés 2004-ben. Ekkor Bíró Péter és a Lombard volt a szombathelyi klub tulajdonosa, szezon végi kiszállásával azonban veszélybe került a futball Szombathelyen. Az önkormányzat beszállásával, a celldömölki NB II.-es csapat jogának megvásárlásával sikerült újraéleszteni a klubot. 2006/07-ben a pályán feljutott az első osztályba a Haladás, azonban egy elrontott igazolás miatt 11 pontot levontak a csapattól és így a Siófok került fel. Ezt követően érkezett a klubhoz Illés Béla és Halmai Gábor cége, illetve edzőként Csertői Aurél és összejött a feljutás.
A Haladás nemhogy az újabb kiesést elkerülte, hanem története legjobb helyezéseként hamadik lett a Soproni Ligában és másodszor indulhat nemzetközi kupában, az Európa-ligában.