Afrika Mourinhója légiirányító, bulizik, dalol

A Zöld-foki-szigetek futballválogatottja már sporttörténelmet biztosan írt az Afrika-kupán, de néhány kommentár szerint azzal, hogy a legjobb nyolc közé jutott, tündérmesét is. Egy mesében pedig nem is meglepő, hogy egy civilben légiirányító futballválogatottat is irányíthat.

Már eleve az csoda volt, hogy az ötszázezer lakosú Zöld-foki-szigetek kvalifikálta magát az Afrika-kupa 16-os döntőjébe. Az hogy oda-vissza megverte Madagaszkárt, még nem volt meglepetés, de hogy a 2010-es világbajnokságon is játszó, négyszeres Afrika-kupagyőztes Kamerunt is legyőzte, arra már sokan felkapták a fejüket. Nyugodtan nevezhetjük világszenzációnak Eto'óék kiütését.

Az is egyértelmű siker volt, hogy az Afrika-kupa nyitómeccsén 0-0-t játszott a házigazda Dél-Afrikával, a torna történetében nem ritka, hogy a kiscsapatok nulla ponttal zárnak, így egy pontért is jogos az ünneplés. A második csoportmeccsen a pont mellett már gólnak is örülhetett a debütáló válogatott. A jó nevet választó Luis Carlos Almada Soares, a pályán csak Platini, góljával vezetett is Marokkó ellen a 80. percig. Az 1-1-gyel is megmaradt az esélye a továbbjutásra, és a végletekig nyitott párharcból végül jól jött ki. A 91. percben 2-1-re verte Angolát, és kezdődhetett a fieszta. Míg a marokkói edző könnyeivel küszködve magyarázgatta a kiesést, addig a zöld-foki válogatott átírta az eddig a futball sajtótájékoztatókról bennünk élő képet. Az egész csapat bevonult az asztal mögé, és táncolva, énekelve ünnepelték a sikert.

A korábban portugál fennhatóságú szigetek még most is őrzi kapcsolatait az egykori anyaállammal, a válogatottból kilencen most is Portugáliában játszanak, és az is kézenfekvőnek tűnt, hogy a szövetségi kapitány a legjobb portugál edzőhoz fordult: Lúció Antunes a torna előtt José Mourinhótól kért taktikai tanácsokat. Azt nem tudni, hogy ezek hozzájárultak-e a sikerhez, de Antunest már a kupa előtt a közép-atlanti térség Mourinhójának nevezték. A legjobb nyolc közé jutással még inkább rászolgált a nevére a válogatottat 2010 óta irányító edző, aki fel is hívta a napokban az ötvenet betöltő Mourinhót.

Az biztos, ahogy Mourinho, Antunes is bátor nyilatkozatokkal védi a csapatát: “A csapatom nem olyan gyenge, mint gondolják. Otthon és idegenben is nyertünk már nagyon jó csapatok ellen, és néhány évvel ezelőtt Portugáliával is döntetleneztünk. Mindenhol erősek vagyunk, mert fantasztikus futballistáink vannak. Megmutattuk, hogy legalább olyan jók, mint Dél-Afrika, Marokkó, Nigéria, Elefántcsontpart vagy Ghána játékosai. A játékosaim akár a Chelsea-ben, a Manchester Unitedban, a Milanban, a Real Madridban vagy a Barcelonában is futballozhatnának.”

A Real Madrid edzőjével ellentétben Antunes nem profi, a kapitányságot részmunkaidőben vállalta, polgári foglalkozásához képest kikapcsolódást jelentenek neki a meccsek izgalmai. “Sokkal könnyebb futballedzőnek lenni, mint légiirányítónak, mert hatalmas a felelősséged akkor, amikor egy csomó repülő van a közelben” - mondta.

A csapatkapitány Fernando Neves nagyon jó edzőnek és a sikerek építőjének tartja Antunest, azt nyilatkozta róla, hogy mindenkit jól ismer, olyan, mintha a játékosok bátyja lenne. Ezt az ünnepléskor is megmutatta, a válogatottakkal együtt tombolt és énekelt, és egy kedves gesztussal az otthoniaknak is üzent. A sajtótájékoztatón néhány sort énekelt egy népszerű zöld-foki-szigeteki dalból, majd megköszönte a szurkolást.

Az Afrika nyugati partjainál lévő szigetcsoport 1975-ig Portugáliához tartozott, a futballszövetség azonban csak 1986-ben csatlakozott a FIFA-hoz, de 14 évnek kellett eltelnie, hogy az ország egyáltalán részt vegyen a világbajnoki selejtezőkön. Az utóbbi tíz évben azonban ugrásszerű a fejlődés, a FIFA-rangsor 180. helyéről 2012 októberére az  51.-re küzdötte fel magát Zöld-foki-szigetek.

A tündérmesét a négybe kerüléssel tovább írhatja a válogatott, ahhoz viszont szombaton Ghánát kellene vernie. “Az egyik célunkat már elértük azzal, hogy a negyeddöntőben vagyunk, bárki bármit is gondol erről, megcsináltuk. Miért állnánk meg most? Tovább akarunk jutni” - bizakodott az optimista kapitány.