Az ázsiai hokivébé hozhat-e megint csodát?

A magyar jégkorong-válogatott 2008-ban, Szapporóban csoportelső lett és feljutott a legjobbak közé. Azóta viszont alaposan megváltozott a világbajnokság rendszere. Akkor még 12 csapat alkotta a második vonalat, mára már csak hat, amiből következik, hogy lényegesen emelkedett a színvonal, és talán nem is túlzás azt mondani, hogy ugyanakkora esély van a feljutásra, mint a kiesésre.

Mit várhatunk a magyar hokitól?

A valós erőviszonyokat figyelembe véve az idei divízió I-es világbajnokságon a harmadik-negyedik hely elérése tűnik valószínűnek. Ahogy az elmúlt években, ezúttal is az A csoportból kiesett két válogatottal – amelyek nem mellesleg olimpiai résztvevők is voltak Szocsiban –, két ázsiaival, köztük a házigazdával, valamint egy mindig rettentő erős posztszovjet csapattal kell felvenni a versenyt. Ráadásul Dél-Korea 2018-ban téli olimpiát rendez, így őket házigazdaként az eredményes felkészülés is motiválja.

Magyarország vs.	mérkőzések	győzelem	döntetlen	vereség	gólarány
Koreai Köztársaság	11	9	1	1	87:32
Ukrajna	17	3	-	14	24:74
Szlovénia	24	4	2	18	57-97
Ausztria	40	7	2	31	94:180
Japán	23	9	-	14	66:91

Nem csak az erőviszonyok, a magyar válogatott is átalakult az elmúlt hat évben. 

Az A csoportból való kiesés után kétszer éppen csak lemaradtunk a feljutásról, míg a legutóbbi két esztendőben a harmadik helyen végeztünk.

A Ladányi-affér

A magyar csapatban kilenc olyan játékos maradt, aki Szapporóban kiharcolta a feljutást, de már nem lesz ott köztük Ladányi Balázs, akit Rick Chernomaz, a magyar csapat kapitánya általános megdöbbenésre nem nevezett a világbajnokságra.

A kanadai szakember korábban elmondta, hogy egy alapvetően jól védekező és fiatal válogatottat szeretne látni, amely bírja a sorozatterhelést. Kimondatlanul is ennek eshetett áldozatul a 38 éves hokis, aki 19 év után nem lesz ott a világbajnokságon.

A szövetségi kapitány felelőssége eldönteni, kikkel akarja megvívni a világbajnokságot, néhány tényt azért Ladányi kapcsán illik megjegyezni. A Dunaújvárosból induló hokis megjárta Franciaországot is, 2009-től volt a Székesfehérvár EBEL-s csapatának a tagja. Két nagyszerű idénnyel kezdett, előbb 52 meccsen 48, majd 54 meccsen 60 pontot hozott össze. A dolgok körülötte 2013 januárjában változtak meg.

A Znojmo ellen elveszített hazai meccs utáni nyilatkozatában a vezetőséget kritizálta, amiért nem tudták megerősíteni a Fehérvár keretét. Tény, abban az idényben sem a Sapa Fehérvár, sem pedig Ladányi Balázs teljesítménye nem volt kiegyensúlyozott, de ezzel együtt csapata egyik legjobbja volt. Az akkori szerződése a szezon végén járt volna le, de ezt felbontották, és nem sokkal később a magyar csatár az olasz Bolzanóban talált magának új csapatot.

Idén hazatért és a Dab.Docler játékosa lett, ahonnan 2005-ben a rendezetlen anyagi körülmények miatt távozott. Egy biztos, egészen más az (osztrák–magyar–szlovén–cseh–horvát közös bajnokság az országok legjobbjaival) EBEL-ben játszani, mint a Mol Ligában (ez a legtöbb magyar klub, román és szlovák közös bajnokság), de Ladányi újra megtalálta régi önmagát, 47 meccsen ütött 19 góljával és 43 gólpasszával a kanadai táblázat legjobbja lett az alapszakaszban. Aztán a címvédő dunaújvárosiak elbukták a Brassó elleni elődöntőt, Ladányi négy meccsen mindössze egyetlen pontot hozott össze.

A magyar kapitány indokként a fiatalítást hozta fel, illetve azt, hogy a csatár a korábbi felkészülési meccseken nem nyújtott olyan teljesítményt, amellyel meggyőzte volna. Feltételezhető, hogy ha Ladányi nem a Mol Ligában szerepel, hanem még mindig Fehérváron hokizik, biztos helye lett volna a csapatban. Chernomaz azzal zárta le a Ladányi-kérdést, hogy mint a juniorválogatott kapitánya tapasztalja, sok a tehetséges fiatal, akiket minél előbb a keretbe kell építeni. Ladányi 1995-ben mutatkozott be a válogatottban, 19 vb-n szerepelt, 277-szeres válogatott.

A magyar csapat körüli problémákat tetézi, hogy Ladányi mellett Nagy Gergő sem lesz ott a vb-n, nélkülük kell megvívni öt roppant nehéz meccset. Nagy az Érsekújvárból szerződött az Egyesült Államokba, az ottani negyedik vonalnak megfelelő CHL-ben szerepel. A Quad City Mallards hokisa az alapszakaszban 64 meccsen 20 góllal és 34 gólpasszal csapata második legeredményesebb játékosa lett. A rájátszásban hét meccsen 2+1-nél tart, és mivel csapata 3-1-es győzelemmel bejutott a liga elődöntőjébe, biztosan nem lesz ott Szöulban.

Ha csak egyet nyerünk, japánt verjünk

Az öt ellenfél közül egyedül a házigazda dél-koreai válogatottal szemben pozitív a mérlegünk. Ahogy a hétvégi, budapesti tornán, ismét ellenfelünk lesz a szocsi olimpián is szerepelt, a feljutásra legesélyesebb Ausztria és Szlovénia. A mezőny Japánnal és a most felkerült Ukrajnával egészül ki.

Már az első meccsünkön komoly kihívással néznek szembe a magyar hokisok, vasárnap 12.30-kor a házigazdákkal játszunk (a mérkőzést online követheti az Indexen).

Dél-Koreában töretlenül fejlődik a sportág, és most nemcsak a hazai pálya miatt, de a négy év múlva rendezendő téli olimpia miatt is érdekük az erős hokiválogatott. Ennek első lépéseként három kanadait honosítottak. Brock Radunske már a tavalyi, budapesti vb-n is itt volt. A csatár Michael Swift három éve megszakítás nélkül az Ázsia Liga legponterősebb játékosa, a védő Bryan Young most fog bemutatkozni. Mindhárom hokis hazájában az AHL-ig, azaz az észak-amerikai liga második vonaláig jutott, így nyugodtan kijelenthető, komoly játékerőt képviselnek. Radunskét és Youngot is az Edmonton Oilers draftolta, de az NHL-ben sosem játszottak. Dél-Korea legutóbb két helyet javított és 23. a világranglistán, a tavalyi vb-n háromgólos előnyről buktuk el ellenük a meccset, végül 5-4-re kaptunk ki büntetőkkel.

A másik ázsiai ellenfél Japán lesz. Talán ők lógnak ki legjobban a csoportból, tavaly 7-0-ra, majd a vb-n, ha csak nehézségek árán is, de 1-0-ra legyőztük őket. Ha csak egy győzelmünk lesz, és az bennmaradást érne, azt mindenféleképp Japánnal szemben kell megszerezni.

Az emlékezetes szapporói vb-n is nyertünk, igaz – szerencsénkre –, azon a tornán nem volt videóbíró: 2-2-nél egy góljukat nem látták bent a bírók, rossz döntés volt, a végén 4-2-re nyertünk a japánok ellen. Az akkori négy gólt szerző játékosaink közül a duplázó Palkovics Krisztián már visszavonult, Ladányi Balázs az ismert okok miatt nem lesz ott, Ocskay Gábor pedig 2009. március 25-e óta nincs közöttünk.

Az osztrák és a szlovén válogatott is NHL-s legjobbjaik nélkül érkezik. Ellenük a napokban tesztelhettünk. Az osztrákokkal kifejezetten jól ment, csak 5-4, büntetőkkel elszenvedett vereség lett a vége, de az is igaz, hogy 13 meccse képtelenek vagyunk legyőzni őket.

A szlovénoktól a múlt heti, budapesti tornán elszenvedett 4-0-s vereség nem feltétlenül mérvadó, hiszen a találkozót megelőző felkészülés utáni fáradság ezen a meccsen ütközött ki leginkább. Ez utóbbi két válogatott esett ki tavaly a legjobbak közül, és a papírforma alapján ez a kettő is juthat fel a legjobbak közé. A budapesti tornán hosszabbításban dőlt el a kettejük meccse, 3-2-re Szlovénia nyert.

Ukrajna keserű emlékeket őriz az ázsiai vb-ről, amikor mi feljutottunk, ők akkor estek ki, és azóta sem sikerült visszajutniuk. Ugyanakkor hihetetlen erős válogatottal vágnak neki a vb-nek. Sokáig úgy nézett ki, hogy a 817 NHL-meccses Ruszlan Fedotenko is eljön, de az edzőtáborban megsérült, ezért nem utazott a csapattal. A keretben így is van jó néhány honosított orosz, és tíz olyan hokis, aki a világ második legerősebb bajnokságában, az orosz központú KHL-ben játszik hétről hétre, kilencen a Donbassz Donyeck játékosai.

Legutóbb tavaly novemberben, Budapesten találkoztunk velük,1-0-ra kikaptunk a Jégpalotában. Bár egy hete már Dél-Koreában készül a csapat, nagy kérdés, hogy az Ukrajnában dúló polgárháborús helyzet milyen lelki terhet jelent a játékosoknak.

Fő a védekezés és a letámadás!

Rich Chernomaz elmondta, a legfontosabb a védekezés, valamint a kapus teljesítménye, és emberhátrányban is kell még fejlődnünk. Az idei évben többnyire nálunk erősebb csapatokkal játszottunk, az A csoportban szereplő kazah és olasz válogatottat is megszorongattuk, ahogy az oda vágyó osztrákokat is. Legyőzni csak a lengyelt sikerült, a mérlegünk: 1 győzelem, 4 vereség.

Könnyen megeshet, hogy Szöulban is valami hasonló mérleggel zárunk, de a kapitány a hat évvel ezelőtti bravúr megismétlését sem zárja ki, ami most – ha lehet még fokozni – óriási meglepetés lenne. Szlovénia a 14., Ausztria a 16., Magyarország a 19. a világranglistán, az erősorrend – amely a csapatsportok közül talán a legjobban mutatja meg az erőviszonyokat is – alapján hárman vannak mögöttünk: Ukrajna (20.), Japán (22.), Dél-Korea (23.). Az alap megragadni a második vonalban, de játékosaink elszántak, állítják, hogy a feljutásért utaztak Szöulba.

Ha mégsem sikerülne, akkor sincs nagy baj. Van a magyar hokiban most már annyi tartalék, hogy a következő években eredményesen vívjuk meg a világversenyeket. A mostani keretben 12 olyan játékos van, aki még csak 26 éves vagy annál fiatalabb. Az U20-as válogatott úgy jutott vissza a világ harmadik vonalába, hogy Miskolcon szó szerint elporolta a mezőnyt, öt meccsen öt győzelem és 34-7-es gólkülönbség. A 18 éven aluliak pedig Székesfehérváron nyerték meg nagyon simán a divízió 1/B-s világbajnokságot. Azt a bravúrt hajtották végre, hogy két év alatt két osztályt léptek feljebb. Osztrákot, szlovént, japánt, lengyelt gyalultak most a jégbe, és a világ legjobb tizenhat csapata közé jutottak. Tehát van muníció a sportág utánpótlásában, lehet bízni abban, hogy a magyar jégkorong eléri az elitszintet, és meg is ragad ott. 

Az első két helyezett jut fel a 2015-ös csehországi elit vb-re, az utolsó pedig jövőre a divízió I/B-ben szerepel. A vb-t a 3400 férőhelyes, 2005-ben átadott gojangi arénában rendezik.