Pekingben Koló, itt az apám fogta a kezem

Vajda Attila féltávnál több mint egy hajónyi hátrányban volt a címvédő üzbég Vagyim Menkovval szemben, de ettől nem esett szét a mozgása, a második ötszáz méter elején egy pillanat alatt eltüntette a különbséget, és a hajrában már nem hagyta, hogy a spanyol Cal megközelítse.

„Öt évvel ezelőtt volt itt egy mexikói srác, aki nem hagyta, hogy nyerjek. Nem szerettem volna, ha még egyszer elviszik előlem az aranyat” – kezdte Vajda Attila célbaérkezése után.

„Lehet, furcsának tűnik, a nagyképűség látszatát sem szeretném kelteni, de nem aggódtam, amikor nagyon vezettek előttem, mert aki nagyon belekezd, általában nem bírja a végét. Most is ez történt. A vb-t nem 750 méternél kell megnyerni, hanem a végén, a célban. Annak azért örültem, hogy 750-nél már mellette vagyok, mert azt pontosan tudtam, hogy az utolsó kétszáz méteren engem ezen a pályán, ilyen közönség előtt senki sem tud megfogni. Plusz ilyen szembeszélben kijön a technika, és nekem nincsenek technikai gondjaim. Vártam is, hogy robbantson valaki a hajrában, Cal meg is tette, de egyszerűen nem veszíthettem. Végig kontrolláltam a versenyt. Olyan érzés volt rajtam, hogy jó, jó, szép, szép, hogy itt vagytok srácok, de ez az én aranyam, ezt nem vehetitek el tőlem, ezt semmiképp nem fogom kiengedni a kezemből” – magyarázta a győztes, akit a meleg csak a futam után viselt meg.

Vajdától azt kérdeztük, mit jut eszébe az 57 másodpercről. „Először is az, hogy az igen jó idő. Hogy annyit mentem az utolsó résztávon? Ezt nem tudtam. De mindez csak alátámasztja, engem elég nehéz megfogni az utolsó 250 méteren.”

Segítsége is volt. „Pekingben, amikor olimpiai bajnok lettem, akkor Koló fogta a kezem. Most pedig édesapám, akinek két napja lett volna a születésnapja, de ezt már nem élhette meg. Nagyon hiányzik nekem, ezt az aranyat természetesen neki ajánlom.”

Meg is fürdött sikere után. "Arccal érkeztem a vízbe, de ilyen melegben még így is jólesett." Elismerte, nagyon kellett a lelkének ez az arany, mert az olimpia óta nem nyert világbajnokságot. „Most megmutattam a kétkedőknek, lehet rám számítani, ahogy az edzőmre is.” (Tavalyi vb-ezüstje után mérsékelték edzőjének állami ösztöndíját.)

„Azt gyakoroltuk egész évben, hogy kell ezen a pályán versenyezni. Nem volt vészes, amikor elmentek előle, mert szembeszélben elég hosszú tud lenni ez a pálya, Attila pedig utolérhetetlen. Három év alatt nem változott a mezőny, ami az olimpia előtt biztató. Nem estünk kétségbe, amikor a belgrádi Eb-n csak nyolcadik lett, mert tudtuk, az csak egy állomás. Mint ahogy a szegedi is, mert értelemszerűen London a fő cél. Ez viszont egy igen fontos állomás. Pekingben négy 57 másodperces szakasza volt, most csak egy, a legfontosabb, az utolsó. Ilyen hosszú pályán, ilyen szélben ez nagy eredmény” – értékelt Vécsi Viktor, a versenyző edzője.