A magyar himnuszt a hangárban siratta

2009-ben még nem lehetett igazán sejteni, hogy igen komoly jelentősége lesz annak a lánykérésnek, ami a kanadai világbajnokság előtt, a dartmouth-i tó vizén történt. Benedek Dalma igent mondott a szerb-kanadai színekben versenyző Dusan Ruzicicnek, de akkor még a magyar négyes negyedik beülőjében biztos helye volt.

Annyira, hogy nemcsak abban az évben, hanem 2010-ben és 2011-ben is megnyerte a világbajnokságot az egységgel. A négyes összetétele folyamatosan változott, de ő volt a fix pont, a hátsó, a toló ember. Tavaly azonban kiszorult, így nem lehetett olimpiai bajnok.

És mivel sorrendben harmadik olimpiájáról maradt le, eldöntötte, hogy 2016-ot már szerb színekben célozza meg, amire férje miatt lehetősége van.

A sikerekre azonban nem kellett 2016-ig várni, nem kell ennyire előreszaladnunk. A portugáliai Montemorban rendezett Európa-bajnokságon két aranyat nyert a hétvégén, egyet előbb ezer méteren, a másodikat, a sokkal értékesebbet az olimpiai számban, ötszázon. Ráadásul ezen a távon Kozák Danutát, az olimpiai bajnoki cím védőjét előzte meg.

Dober dan, hvala, satöbbi

„Ízlelgetem még én is, hogy ismét kajakkirálynő lettem. 2006-ban és egy évvel korábban ezt írták rólam Magyarországon, de most valószínűleg szerbül írják, én pedig bármennyire is szégyellem, a legfontosabb tíz szerb szót használom, amire legtöbbször szükségem lehet. Dober dan, hvala, satöbbi. Ígérem, mostantól ráfekszem a nyelvre, bár nem lesz könnyű, mert Dusival otthon angolul beszélünk, és egyszerűen nincs rá szükségem” – mondta a beszélgetésünkkor épp a frankfurti reptéren lévő, belgrádi csatlakozást váró Benedek.

Hogy körbe fogják-e hordozni Belgrádban, arra nem hiszemmel felelt. „Két interjút biztosan adni fogok, egyébként nincs nagy érdeklődés. Biztosan foglalkoztak az aranyaimmal a lapok, de ahogy említettem, nem értem, mit írtak, inkább csak a magyarokat néztem. Szerencsére a magyarok is írtak rólam.”

A szerbek az utóbbi évek legjobb szereplését produkálták, hiszen a 18 éves Marko Dragosavljevic ezüstöt visz haza, 200 méteren egyesben lett második.

„Ha így jobban belegondolok, előfordulhat, hogy mégis nagy felhajtás lesz. De azt gyanítom, nem olyan, mintha a pólósok nyernének. Arról már meggyőződhettem, hogyan lelkesednek, és hogyan tudnak letargiába esni, mert Djokovics épp kikapott Nadaltól a Roland Garroson, amikor Szerbiában voltunk. Elképesztő volt az érzelmi hullámzás, de olyat csak egy világklasszis teniszező tud kiváltani.”

Benedek első Európa-bajnoki címe volt a hétvégi, amit nem szülőhazája színeiben szerzett, ennek megfelelően először hallhatta a dobogón tetején állva a neki játszott szerb himnuszt.

„Mivel egy sportoló ezért gürcöl, és viseli el a fájdalmat, ahogy én is tettem az inhüvelygyulladásom miatt a felkészülés alatt, és a verseny helyszínén is, ez egy igen pátosszal teli pillanat. És most saját bőrömön megtapasztalhattam, teljesen mindegy, hogy nem ismerem a szövegét, a dallamát, ez egy magasztos beteljesülés.”

Könnycsepp a hangárban

Azt mondja, a dobogó tetején visszagondolt arra, hányan bíztak benne Szerbiában, hányan segítették. „Én az iskolai ünnepségeken is küszködtem a meghatottságtól a könnyeimmel, nyilván itt sem volt másként. Mert tudtam, hogy az a csapat, amelyik segített nekem, a szerbek, a társak, nagyon büszkék rám. De azért akkor is ott volt a könnycsepp a szememben, amikor épp Kovács Katinak meg Janics Natasának szólt a Himnusz, miután a kétszázat megnyerték. Bent voltam épp a hangárban. Az a Himnusz egy kicsit nekem is szólt.”

Három korábbi magyar csapattársával együtt nézték a magyarok versenyeit, és arról beszéltek, igazából olyan a helyzete, mintha mi sem történt volna az elmúlt két évben.

„De persze történt, mert ugyan az év jelentős részét továbbra is Szolnokon töltöm, és ez nem is fog változni, most már egy másik melegítőben vagyok.”

Az érzelmi hullámok ezután jönnek

És hogy mik a távolabbi tervei? „Az olimpia még nagyon messze van, az érzelmi hullámok majd azt hiszem, akkor jönnek, de még három év Rióig. És nem szeretném előre tervezni, mert most a gépen hazafelé jövet végigfuttattam, mennyire kiegyenlítődött a mezőny. Volt ugye Dana Londonban, aki nagyon elment, és mindenkit biztosan megvert. Most beteg volt, alig hogy kijött a hajóból, fújta az orrát, amikor gratulált, akkor is látszott rajta, hogy nincs jól. Kilencen vagy tízen nagyon hasonló időkre vagyunk képesek.”

Ez persze nemcsak az olimpiára, hanem a világbajnokságra is igaz. „Arra sem tudok igazából semmi különöset mondani, mert a kilenc vagy tíz versenyzőből bárki nyerhet. Portugáliában nekem sikerült, mert egyáltalán nem stresszeltem túl az egészet. Azt szeretném, ha ilyen felfogással versenyeznék a jövőben is.”

De maradhat-e könnyed, stresszmentes a versenyezése ilyen eredmények után? „Biztosan más lesz, mert az elvárások megnőttek. De ha a mostani önmagam tudok lenni, és nem fogok ráfeszülni arra a versenyre sem, akkor biztosan meg tudom őrizni ezt a szellemiséget. Rio pedig még iszonyúan messze van.”

Nem jutalomút, kínszenvedés

„Fogadják el tőlem, kérem, hogy az egómmal törődtem, és meg akartam adni magamnak az esélyt, hogy egyszer ott lehessek egy olimpián. Mert ugyan tartalék voltam Pekingben, és azt egy jutalomútnak kiáltották ki, pontosan éreztem, és pontosan tudták ezt mások is, hogy az egy kínszenvedés volt. Végig azért imádkoztam, nehogy versenyeznem kelljen, mert nem voltam olyan állapotban, hogy pótolni tudtam volna Katit, Natasát, bárkit. És nemcsak az időeltolódás miatt, lelkileg sem ment volna” – mesélte.

Azt is elismerte, megváltozott az evezési stílusa is az elmúlt egy évben. „Jaj, csak nem kapok ki azért a mondatért, ha azt mondom, hogy egy kenus tanított meg kajakozni. Remélem, nem sértődik meg ezért senki otthon. Dusinak hihetetlenül jó szeme van. A megfigyelőképessége is átlag feletti, volt, hogy filmet néztünk, és visszanéztünk egy jelenetet, mert ő kiszúrt valamit, ami szerintem nem volt a képen. Hát nem nekem volt igazam, tényleg ott volt egy apróság.”

Nem fárad el

A kajakozásban így is messze érzi magát a tökélytől, „de úgy érzem, gazdaságosabban evezek. Mondtam is neki egyszer, hogy biztosan eleget edzünk, mert úgy érzem, nem fáradok el. Erre mondta, higgyem el, elég ez az adag, és azért nem fáradok el, mert máshogy érintkezem a vízzel. Most valahogy nem is vagyok annyira izmos, mint régebben.”

Azt is elmondta, teljesen más úgy készülni, hogy egyest fog menni, mintha egy csapathajóra készül. Ez is hozzásegítette, hogy nem tűnik annyira merevnek a hajóban.

„Azt sajnálom csak, hogy ezer méteren nem lesz lehetőségem a vb-n elindulni - így idén ez volt az első és utolsó ezer méterem -, mert az időrend nem engedi meg. Egyszerűen nem fér bele, olyan gyorsan követik egymást a döntők. Én pedig ötszázon szeretnék ott lenni, még ha szívemnek oly kedves is az ezer. Ha másnak monoton, nekem szórakoztató. Pláne így, hogy ültem a naplementében vasárnap este, és két aranyon csillant meg a napfény a nyakamban. Na, de nem is folytatom, mert még a végén így a telefonban is elérzékenyülök. De hát ilyen vagyok, nem tudok kibújni a bőrömből.”