Az olimpiai bajnok kajakos kipakol: Megtűrt ember voltam a csoportban

A 2012-es londoni olimpián Dombi Rudolf és Kökény Roland kajakpáros aranyérmes lett, ezen a távon a sportágban mindaddig nem volt magyar aranyérmes, és nagyon úgy látszik, nem együtt fogják megvédeni az elsőségüket.

A hétvégi válogatón 850 méter után feladták a küzdelmet, ezzel nem jutottak ki az Európa-bajnokságra, a két és fél hét múlva következő második válogatóra már nem együtt készülnek – szétválasztásukról döntött az edzőjük -, így a világbajnokságra sincs esélyük együtt menni. Tavaly harmadikok lettek, megnyert bronznak értékelték az érmet.

„Beszélnem kell erről, ha most elmondhatom, ami a szívemet nyomja, az olyan, mintha újraélesztenének. Mérhetetlen fájdalom és csalódottság van bennem. Nyilván nem ilyen utolsó versenyt szerettem volna, bennem is megfordult, hogy utoljára mentünk akkor együtt, de hogy ezt egy sportportálról tudjam meg, arra azért nem készültem. Sok mindenre fel tud készülni az ember ebben a sportágban a sok megaláztatás után, mert nekem egyébként is mintha az egész pályám alatt jóval nagyobb lett volna a szembeszél, mint másoknak. Azt ugyanakkor fel nem foghatom, mivel érdemeltem ki azt, hogy így kezeljen Szilárdi Katalin edzőnő. Nekem ez az évem megy a kukába, ha most nem találok pár nap alatt egy párt magamnak. Ha sikerül, akkor ott leszek a válogatón, ha nem találok, és nem illünk össze azzal a fiatallal, aki klubon belül van, és ha nem lesz megfelelő a dinamikánk, akkor idén nem jutok ki sehová” - panaszkodott a 38 éves Kökény Roland.

A honvédos kajakos ugyanakkor nem szeretne örömet szerezni senkinek, ezért semmiképp se tesz le a folytatásról. Az olimpia után is azért folytatta, mert Dombival a vb-n kívül már mindent megnyertek.

Úgy gondolja, eddigi edzői sokszor lenyomták a víz alá, most is ott van ugyan, de nem adja fel.

Szótlanul meredt egy sms-re a telefonjában. Az üzenetet Dombi Rudolf írta. A volt társa kifejti, nem örül ennek az egésznek, előbb akart vele beszélni, minthogy a cikk megjelenik, sajnálja, hogy így történt.

A sportágban nincs igazi kultúrája a viszonyok lezárásának, a méltó búcsúztatásnak, Fábiánné például a 2008-as olimpia előtt szembesült vele, hogy a csoportja, ami a négyest alkotja, az utolsó pillanatban kiment alóla, és más készíti fel.

De vissza Kökényékhez. Szilárdi a versenyző által hivatkozott cikkben azt mondta, Kökény nagyon fegyelmezetten dolgozott, de azt sérelmezte, hogy már közvetlenül az olimpia után jelezte, hogy ő visszamegy korábbi edzőjéhez (Kiss Istvánhoz). Azt is szóba hozta, hogy Kökény egy új összetételű négyesben gondolkodott, erről azonban azt mondja az érintett: nem lesz ilyen.

„Igazából soha nem bíztam Szilárdi Katalinban, mindig úgy éreztem, hogy én csak egy megtűrt ember voltam, egy kívülálló a csoportjában. Ezért akartam mindenképp eljönni onnan az arany után. Miután megnyertük az olimpiát, boldogan vártam, hogy végre eljöhetek Katitól, nem kell őt látnom minden nap, hanem a saját edzőmet, akiben megbízom, akivel felkészülök. Neki Rudi volt a versenyzője, és bármily hihetetlen is, mi úgy beszéltünk egymással, hogy elmondtam Rudinak a véleményem, ő ezt továbbadta Katinak, hogy én ezt így gondolom. Én gondolkodom. Ennyi év tapasztalatával már talán vannak jó meglátásaim. Kati pedig üzent, miért nem jó, amit én gondolok, ő volt a főnök. Bennem akkor sem bízott, amikor már 2011-ben nyertünk egy válogatót Rudival, ha tehette volna, fájdalom nélkül lecserél, csak hogy mi jól kiegészítettük egymást” - nyomatékosította Kökény.

Az Esztergom színeiben versenyző bajnok eddig azért nem beszélt a rossz viszonyról, mert tartotta magát ahhoz, hogy a problémáikat közösen, együtt intézik el, nem pedig a sajtón keresztül.

„Most jött el az őszintén elmondani a helyzetet, mert mint számomra kiderült, már nem számolnak velem, de mindenért nem lehetek én a bűnbak, hiszen a tavalyi bronz is Kati szemében az én hibám. A sajtóban fájdalmasan egyoldalúan tálalták ezt az ügyet. Az olimpiai felkészülést egymásért vállaltuk Rudival, mert éreztük, sok van bennünk. A felkészülés alatt is volt, hogy egyszer otthagytam az edzőnket néhány napra, mert olyan hangnemben beszélt velem, amit egy tizenéves is kikér magának. Rudi tartotta bennem a lelket akkor, én pedig érte, a szövetségünkért megtettem, hogy tovább szenvedek. Nem volt ez barátság közöttünk, de egy erős kötelék volt, ami összeláncolt bennünket, és amit most szétrobbantott Kati.”

Azért is furcsállja ezt, mert a februári edzőtábor után azt hallotta magáról Szilárditól, jó formában van. Ha többet akart edzeni, mint az előírt, azt sem nézték jó szemmel.

A hol hibázott kérdésre ezt a választ adta.

„Mivel hallottam, hogy Rudi Boros Gergellyel képzeli el a jövőt, volt egy beszélgetésünk, amit vezetőedzőnk, Storcz Botond szervezett, és így utólag azt mondom, sajnálom, hogy akkor nem voltam bátrabb, akkor nem mondtam azt, nem leszek a harmadik egy házasságban. Gerivel a rövidebb távra, ötszázra készültek, ami nem szerencsés, hiszen az ezres ritmus más. Mindössze pár nappal a válogató előtt volt egy beszélgetésünk Szily Nórával, és ebben a még meg nem jelent interjúban azt mondta Rudi, nem szeretne két szék közül a pad alá esni. Akaratán kívül oda esett az első válogatón, mert vele sem nyert, és velem sem. ”

Kökény úgy látja, amikor Dombinak bekötött az alkarja és már nem tudta rendesen a lapátot fogni, ennek megfelelően húzni sem, és nem volt meg az elvárható sebesség, ő is visszavett a tempóból.

„Egyedül, tiszta erőből sem tudta volna a hajót célba vinni. Mert ez egy pároshajó” - állapította meg lemondóan Kökény, akinek Dombival egy álma volt az olimpia után: világbajnokságot nyerni. Ez már sosem teljesül.