Megvan a norvég titok, ezért hagytak le

„Az edzőnket lenyűgözte, milyen elkötelezettek egészen kis kortól a magyarok a kézilabdához. Egy nyári táborra túljelentkezés volt, ami Norvégiában elképzelhetetlen. Azt tapasztalta, hogy a kötődés és a motiváció a profiktól sem pártol el, de sajnos az is hamar kiderült, hogy rosszul csinálunk valamit. Heti tíz edzéssel nem lehet ugyanis végigcsinálni egy teljes évet, mert a végére tompák, kizsigereltek lesznek a játékosok. Böhn ezért levett az adagokból, legalábbis azokból, amelyeket közösen kell végrehajtaniuk. Ehelyett az egyéni képzésre fektette a hangsúlyt”, számolt be tapasztalatairól Kelecsényi Ernő, a győri elnök.

Ennek két előnye is van, részint nincsenek összezárva a játékosok, ezzel konfliktusok is kisebb számban jöhetnek elő. Másrészt kialakul bennük egy idő után a labdaéhség, nagyobb kedvvel mennek edzésre.

A norvégok nem szeretik a súlyzós edzéseket, inkább úgy szeretik mozgatni az izomcsoportokat, hogy egy játékos a saját súlyával tegye meg. Fekvőtámasz, húzódzkodás, függeszkedés, satöbbi.

„A kézilabdánál szükséges valamennyi izomcsoport megmozgatására van gyakorlata Eriknek, ezt egyénileg, akár otthon is meg lehet csinálni. Azt látjuk, valamint az eredményekből is az tűnik ki, hogy nem lazsálnak a játékosok, hanem végrehajtják azt, amit az edző kér tőlük. Talán az is jól esik neki, hogy megbízik bennük, és nincsenek állandó kontroll alatt” – magyarázta az elnök.

Az egész norvég kézilabda alapját egy Bip nevű teszt képezi, ami a sípszó miatt kapta ezt az elnevezést. Böhn ebben tapasztalta a legnagyobb lemaradást, ezen kell leginkább javítani: előbb klub majd válogatott szinten.

A módszer lényege. A pályán keresztbe kell futni a sípszó után húsz métert, és mindaddig futni fordulás után előre, amíg az újabb sípszó nem következik. Három perc után jöhet egy kisebb pihenő, majd újabb sípszó, de már csak két perc, majd pihenő, másfél perc, satöbbi.

Egy átlagos norvég játékos egy átlagos magyarnál harmincöttel több hosszt képes teljesíteni a teszten. Győrben egy hónap alatt előreléptek, tehát a különbség eltüntetése nem irreális. Itt a válasz arra, miért működnek jól a norvég lerohanások, miért nyertek az olimpia után Európa- és világbajnokságot.

Ez a lábmunka a hosszú távú dinamika – velünk ellentétben a sorozat hetedik meccsre sem fásultak, hanem épp ellenkezőleg - valamint a védekezés alapja is. Illetve ennek a dinamikának kell megmaradnia az utolsó tíz percre, amikor új meccs kezdődik.

„A láb mindig kéznél van” – összegzett Kelecsényi.