Fellángolásunk volt, kapusunk nem

Hatalmas volt a tét a kézilabda-válogatott második középdöntős meccsén, mert egy győzelemmel nem lehettünk volna rosszabbak a hatodik helynél. Szlovéniának ugyanakkor az életben maradást jelentette a győzelem, és a második félidőben végig domináltak is, futottunk utánuk, kevés sikerrel.

Az első magyar támadásból Mocsai talpról lőtt gólt, az egyenlítés hetesből érkezett. A második szlovén támadásnál érződött, a magyar fal nem annyira kemény, mert az egykori Ciudad-játékos Zorman gólt lőtt a védők közt.

A tizedik percben a keménységünk túlzott volt - legalábbis a német bírók szerint -, mert Ilyés után Zubait is kiküldték, egyik sem volt igazán jogos, ráadásként eközben nem adták nekünk a labdát, pedig szlovénról ment ki.

A kettős hátrány után 3-6 volt, vagyis a forgatókönyv nem változott ezen a meccsen sem: hátrányból kell visszakapaszkodnunk. Előnyt kaptunk, Harsányi labdája viszont nem mehetett át Skof mellkasán. Ilyés a lábához pattintott, ez már sikeres is volt. Utána is jött egy előny, Császár nem találta meg ekkor a jó megoldást és a belemenés miatt elvették a labdát, és még kaptunk is egyet.

Akadozott a támadójáték, Zubai góljával közelebb jöttünk (5-7), de két gyors szlovén góllal hirtelen kialakult a legnagyobb különbség a 18. percre (5-9). A balkezes Niklavcic vitte a szlovéneket, Mikler tehetetlen volt vele szemben, 9-12-nél Mocsai Lajos időt kért a 24. percben és kapust is cserélt. A túloldalon Skof viszont nagyon érezte Harsányi szándékait, Iváncsik ziccerét is hatástalanította.

Az átmeneti pihenő után Putics és Iváncsik 11-12-re módosított. Előnyben voltunk, de megint kaptunk egyet, de Ancsin is kilőtte a felsőt, és a szünetre egy gól maradt a hátrány. A két válogatott vb-selejtezőjében, 2010-ben pontosan ennyi volt az állás (14-13), innen nyertünk 28-25-re.

A félidőben Skof 41 százalékkal fogta a magyar labdákat, míg nálunk ez a mutató hét százalékos volt. Ehhez képest hatalmas eredmény, hogy csak egy volt a különbség. A forulás után Ancsin hibázott, Császár gólt lőtt, a lefutó Putics ütközött, teljesen vétlen helyzet volt, de a német bírók kiállították. Jött is gyorsan három szlovén gól - a góllövőlista élmezőnyébe tartozó Gajic kettőt vágott be a szélről -, minden kezdődött elölről (14-18).

De nem ez lett a legnagyobb különbség, mert Zvizej a lerohanás végén Fazekas feje fölé dobta a labdát. Skof ellenben tartotta jó formáját, indultak újra Gajic fejezte be (14-20).

Krivokapics betörésből gólt szerzett, ekkor az a fal állt be a hatosra - Nagy-Ilyés-Schuch-Zubai -, amelyik az orosz lövőket is visszatartotta, de Ilyést azonnal kizavarták, mivel ez neki a harmadik büntetése volt, a 39. percben neki befejeződött a meccs.

Utána megnyitottuk a védekezést, kaptunk egy előnyt háromra csökkent a hátrány (20-23), Putics azonban ziccerben fejbelőtte Skofot. Mínusz kettő helyett mínusz négy lett, mert Zorman belépett a magyar védők közt. Putics utána már jobban figyelt, Krivokapics góljával csak kettő volt közte (25-27). Labdát szereztünk, Iváncsik befejezte. Ekkor már Prost volt a kapuban, a mumusunk kiszállt, de már ez sem segített, tökéletesen ismerték a magyar húzóemberek szokásait.

Mikler a legfontosabbkor megfogta második labdáját - az egész meccsen ennyi jutott neki -, az egyenlítés nem jött össze, Gajic viszont végigrohant a pályán (26-28). Beállóból jött az újabb gól, labdát adtunk el, hetesből bent volt a 26-30-at jelentő találat is. Császár hetese - ez volt az első büntetőnk - jó volt, Putics is sikeresen tört be, Gajic viszont a hetesből kipattanó a labdát a kapuba dobta (28-31).

Az utolsó négy perc magyar előnyben kezdődött, Putics pedig megint biztosan lőtte ki a hosszú alsót. A szlovánok hosszan támadtak, passzívnál nem figyeltünk, Zvizej kiharcolta a büntetőt. Mivel ez is bement (Gajic), a meccs elment. Fazekas bravúrja későn jött, szerencsénk sem volt.

Fellángolásra futotta, többre nem. A kitörés, a küszöb átlépése most sem. Ezt a küszöböt emlegették a játékosok a franciák legyőzése után, de igazolódott: a sorozatterhelést nem bírjuk.