Ha kellett, lemondtunk a világ legjobbjáról

Amikor még Magyarországon készültek a kézilabdázók a szerbiai világbajnokságra, Hajdu János kapitány azt mondta: a legjobb nyolc között Brazíliával szeretne összekerülni. Aki megnézte, hogyan lehet a csoportból továbbmenni, és ismerte az erőviszonyokat, gyorsan rájöhetett, ez csak kétféleképpen fordulhat elő: vagy megnyerjük a csoportunkat, miközben a brazilok harmadikok lesznek, vagy mi leszünk harmadikok és ők nyerik a saját csoportjukat, majd a tizenhat között értelemszerűen mindenki megnyeri a saját meccsét.

Ez bejött, de hogyan?

A magyar kézilabda-válogatott a harmadik helyen fejezte be a csoportküzdelmeket, az akkori értékelésünkben emlékeztettünk arra, hogy Hajdu János formaidőzítése, a terhelés visszavétele, a dinamika megnyerése egyszer már tökéletesen működött, mégpedig 2008-ban, a pekingi olimpián. Akkor Dél-Korea valamint az oroszok elleni súlyos csoportvereség után a románokat extázisban verte a magyar csapat 34-30-ra.

Úgy látszik, Hajdu nem változtatott a sikeres recepten, most is két gyengébb teljesítmény után jött az átütő játék, amit a tizenhat között a spanyolok bántak, akik ellenünk játszottak a legrosszabbul az egész tornán. Hajdu még a mérkőzés előtt azt mondta, egyszer nekik is lesz rossz napjuk, és végre nekünk is lesz egyszer jó napunk, ha ez a kettő egybeesik, akkor nem lehet baj.

Nyilván nem ennyire egyszerű a helyzet, de nekünk nem is kell megfejtenünk, mi zajlott a háttérben, két dolgot azonban feltétlenül érdemes megállapítani. Az első, amivel cikkünket kezdtük, azaz hogy Brazíliát akarta a legjobb nyolcban. Azt is előre lehetett látni, hogy a második helyes továbbjutásnál jobb a harmadik hely, mert a nyolcban előbbi esetben a végső győzelemre is esélyes franciák vagy Montenegró, utóbbi esetben a nekünk sokkal jobb brazilok jönnek.

Hajdu számtalanszor megfogalmazta, hogy a hatodik meccs a legfontosabb, mintha neki is nyűg lett volna az eleje, de hát a cseheken, Tunézián, Ausztrálián, Románián és Németországon is át kellett jutni azért, hogy egyáltalán elkezdődhessen a kieséses szakasz.

Megvan tehát a kívánt ellenfél, és mivel eddig ők sem játszottak rosszul – a szintén negyeddöntős szerbeket kettővel, a dánokat öttel verték -, meglehet, hogy nekik most lesz rossz napjuk, ha az eddigi logikából indulunk ki, nekünk pedig még a hétfőinél is jobb jöhet.

A magyar válogatott arra tökéletesen alkalmas, hogy riválisa játékát elbizonytalanítsa, hogy egy rosszabb, akár tíz percig tartó gólnélküliségre kényszerítse. Ha pedig ez megtörténik, onnan tehetünk egy nagy lépést a győzelem felé.

A védekezés mindennek az alapja

Bulath Anita beállítása tökéletes húzás volt a kapitánytól, és miután beállóból megsemmisültek az addig eredményes spanyolok, a lövőkre is több energia jutott. Rendezett, feszes, sokat ütköző volt a védekezés, amely mögött megfelelő volt a kapusteljesítmény, Kiss Éva hét bekapott gól után rögtön lement, amikor helyettese, Herr Orsolya elfáradt, visszajött, és jól teljesített.

A brazilok sok szempontból hasonlóak a spanyolokhoz, a stílusuk mindenképp, ők is képesek nagy hullámzásokra. A legutóbbi vb-n rendezőként sem jutottak be a négy közé, mert a mentálisan erősebb Spanyolország egy góllal kiejtette őket.

Játékukat ismerjük, hiszen az osztrák Hypóban hatan játszanak, a legjobbjuk, Amorim pedig a Győri ETO-ban.

Az eddigi statisztikák alapján tisztán látszik, Amorim húzóember (lásd az alábbi ábrán), felső lövést még nem hibázott, ahogy a bal alsóba is hatból hatszor vágta be. Kilenc méterről 27-ből 14-et lőtt be, betörésből ugyanakkor sokkal rosszabb az átlaga. Nyolc blokkolt lövése volt.

A hypós Ana Rodrigues mutatói hajszállal jobbak Amoriménál, és ő az utóbbi időben több nehézséget okozott a győrinél.

Az eddig látottak alapján ők is a kapuban és középen jobbak, beállóból 14 gólt értek el - Piedade és Diniz a védekezés oszlopai is -, amihez 19 lövés kellett. (Mi összesen tízet, amiben Ausztrália is benne van)

• A kapushatékonyság 42-33 oda.

De ne is velük, magunkkal foglalkozzunk. Azt hallottuk a német meccs után, hogy a többieknek Görbicz mellé kell felnőniük, aki lassan egy évtized óta a világ élvonalához tartozik. Mégis inkább logikus lépés volt, hogy nem az alapirányítónk kezdett. Nem a térdsérülés játszott közre ebben, mert hiába lőtt tizenkét gólt a németeknek, a csapatjátékra mégsem volt jó hatással.

Az individuum, a zseniális kiismerhetetlenség a csapatjátékban inkább hátrányt jelent, mert például az átlövő Zácsik Szandra nem tudja, mikor kellene indulnia, és nem tudja, mikor jön a passz, vagy ha már érkezik a labda, késő, a védő már ott van a nyakán, és óhatatlanul ütközik vele.

Az elmúlt időszak valamennyi kapitányának a legnehezebb feladata volt, hogy a szárnyaló – alsó sarkokba 31 gólt elhelyező (lásd a fentebbi ábrát) – Görbiczet a csapat javára használja. A románok ellen nem húzta ki Hajdu lövőnek, a németek ellen már igen, a spanyolokkal szemben pedig a nyitott védekezés ellen alkalmazta az első félidőben, amikor testcseleivel, helyzetfelismerő képességével megint csak kitűnhetett.

A szakmai stáb most nagyszerűen megtalálta az arányokat, a spanyolok ellen 18 percet kapott. Csak a tényszerűségért: ez csak néggyel kevesebb, mint amennyit tavaly játszott a spanyolok ellen. A németek ellen ugyanakkor péntek este 43 percet volt a pályán (egygólos vereséget szenvedett a magyar válogatott).

A többiek is megkapták a lehetőséget, ugyanakkor a meccs legeredményesebb játékosa még így is az irányító lett pontos heteseivel, de eközben megvolt az összhang a csapatjátékban, megvolt a támadások sebessége, a többiek éltek, bátran vállalkoztak. Laurencz László is erre utalt az egyik értékelésében, hogy a két stílust – Görbiczét és a fradistákét - valahogy ötvözni kell a sikerességért, és ez most a legjobb pillanatban megtörtént.

Így pedig az is szembetűnő volt, mennyire hosszú a kispad, hiszen Szucsánszki Zitának az elején voltak jó lövései, Zácsik pedig az első és a második félidő végét nyomta meg. Triscsuk is hasznosan tudott beszállni a holtpontunk közelében, a szélsők álomszerű pontossággal lőttek, és még lehetne sorolni a jó egyéni teljesítményeket.

Hajdu Zácsik helyének a megtalálásáról is említést tett a csoportmeccsek alatt, de ide nyugodtan behelyettesíthetjük Tomori Zsuzsannát is, akik eddig még nem éreztek rá Görbicz passzaira, ezért is voltak gyengébbek, és ezért is volt jó húzás az elején Szucsánszkival kezdeni, aki ütempasszban jobban képes kiszolgálni a nagy lövőket azon egyszerű oknál fogva, hogy klubtársai, így lényegesen több idejük van együtt gyakorolni, egymás ritmusát, egymás gondolatait megismerni.

Görbicz a pont

Félreértés ne essék, Görbicz csapatösszetartó képességéről, utánozhatatlan lövéseiről egyetlen csapat sem mondhat le, de ma már egyedül képtelen meccset nyerni, ahogy a 12 gól ellenére sem sikerült neki a németek ellen.

Erre a variációs készségre nagy szükség lesz szerda este is. Most mintha áttört volna a gát a lányokban, felszabadultak lehetnek, az alapcél már teljesítve, bennük lehet a revansvágy a novemberi felkészülési tornán Szombathelyen elszenvedett vereségért.

A négyben pedig már oly mindegy, ki jön, és a szurkolók is elfelejtették már, hogy a románok és a németek ellen gyengébben ment a játék.

A meccset szerdán 17.30-tól kövesse az Indexen.