Ezért vonzzák a labdát a kézikapusok

„Ha vannak 10 ezren egy kézimeccsen, akkor 9996 ember gólokat szeretne látni és örülni, hiszen azért van ott a pálya mellett. 4 ember nem érdekelt abban, hogy sok gól legyen, a 4 kapus. Hát ez nem egy könnyű lélektani helyzet” - találóbban nem is lehetne érzékeltetni a kapusok lélektani helyzetét.

A gondolat Bakos Istváné, korábbi sokszoros magyar válogatott kapusé, aki a válogatott kapusedzője is volt, dolgozott együtt Pálinger Katalinnal és a norvég Katrine Lundével is Győrben.

Mivel vasárnap már az oroszok ellen játszunk a hazai rendezésű női Európa-bajnokságon, adott néhány szempontot, hogyan nézzük a meccseket.

Ha szélsőjátékos szélről beugrásakor a feje felett van a labdás keze és a kapus irányába ugrik, nagy a valószínűsége, hogy a rövid oldalra lövi a labdát vagy ejteni fog.

Ha a feje felett van a labda, majd leengedi a könyökét, akkor biztosan a hosszú sarkot célozza meg.

Ha a szélről beugró szélsőjátékos a hétméteres vonal irányába ugrik és a labdás kezét is ebbe az irányba tartja, legtöbbször a hosszú oldalt veszi célba.

Ilyenkor a kapusok gyakori hibája, hogy egy helyben maradnak és nem követik a beugró játékos labdás kezét, lemaradnak a hosszú oldal felé mozgó labdás kézről és láblendítéssel próbálják korrigálni a helyezkedési hibájukat. Így viszont a láb közötti terület gólveszélyessé válik. A lemaradás miatt nem tudják nagy felülettel, minél zártabban takarni a hosszú oldalt.

A kapusnak azonnal észre kell venni, ha a szélről beugrik valaki, és a kézfeje van elől, vagyis takarja a labdát. Ez esetben egy lépést rögtön hátra kell tennie, mert cunder jön. A pörgetett labdát pedig úgy lehet a leghatékonyabban hárítani, ha hátralép és a hosszú sarok felé vetődik a kapus.

A hetesnél jó eséllyel egy pillanatra oda néz a lövő játékos, ahová szeretné továbbítani a labdát. Komoly téthelyzetben, kevéssel a vége előtt azt a megoldást fogja választani, amit edzésen százezerszer is végrehajtott, vagyis a tutit lövi. Ekkor jön képbe a videózás, az előzetes elemzés, melyik az a sarok vagy épp láb közötti, esetleg derék melletti lövés, ami a lövő kedvence.

„Hogy a csarnokban mégsem kapcsolják le a világítást, és nem 0-0 lesz a végeredmény, mert mind a két csapat kapusa kivéd minden kapuralövést, annak nagyon egyszerű oka van: a sok elemzés és a jó felkészülés ellenére sem könnyű kivédeni a lövéseket."

Azért a szélsőket és a heteseket elemeztük ki jobban, mert akkor már nincs sánc, ami a kapus mozgását, helyezkedését megkönnyítheti. Az átlövőknek is vannak azonban kedvenc helyeik és sarkaik, és hiába tudja ezt a kapus, az átlövők mégis végre tudják hajtani, amit elterveztek és gólt szereznek kilenc vagy tíz méterről.

„ Nem hiszem, hogy kalkulál, az ellenfél fejével gondolkodik itt bárki is hosszú távon. Nincs idő arra, hogy ő tudja, hogy én tudom, melyik sarkot szeretem lőni, ezért meglepem és hirtelen változtatok. A váratlan megoldások ugyanakkor sokszor eredményesek.”

De mi késztet valaki arra, hogy 70-90-cel száguldó labdák elé álljon viszonylag védtelenül? Bakos így reagált erre.

„ Nagyon egyszerű: a sikerélmény elnyomja a fájdalmat. Még válogatott szinten is tele vannak kapusok kék és zöld foltokkal. De az, hogy a csapaton, egy-egy rontott támadás után, a védéseikkel segíteni tudnak, semmihez nem hasonlítható érzés. Aki hajlamos arra, hogy behunyja szemét, ha a közelébe jön a labda, sajnos nem alkalmas a feladatra. A higgadtság és az önmagunkba vetett hit nagyon fontos, de nem szabad elfelejteni, hogy ez végső soron egy játék.”