Lehet-e a négyes BL-döntő fele magyar?

Fontos hétvégéje volt a magyar kézilabdának, mert a nemzetközi kupában még versenyben lévő három női csapat (Győr, FTC, Érd) mellett a két férfi (Veszprém, Szeged) is pályára lépett.

A nőknél hosszú idő után nem lesz a négy között egy magyar csapat sem:

• a Ferencváros csúnyán elbukott a KEK elődöntőjében
• az Érd az EHF-kupában nem került döntőbe, bár igazi bravúr lett volna, ha ez összejön

• A győriek gyengébb teljesítménye kissé váratlan

Ugyanakkor el kell ismerni, a Vardar jobb volt a sok sérülttel küzdő Győrnél, a dán Midtjylland sokkal jobb volt a Fradinál, amely már tavaly augusztusban csalódást okozott azzal, hogy nem jutott be a Bajnokok Ligája csoportkörébe sem.

Sok a hiányzó

A Győr a szezon elején azt még elviselte, hogy Lunde és Görbicz Anita gyermekvállalás miatt kiesett, azt viszont már nem, hogy Orbán mellett Amorim is hónapokra kiesett, míg a kapuban Grubisic nem tudott rendelkezésre egy tavaszi meccsen sem.

Ehhez jött még a balkezes német átlövő, Susann Müller váratlan formahanyatlása, akinek ugyan gyengébb riválisokkal szemben voltak jó meccsei a sorozatban, a Vardar Szkopje ellen azonban egy percre sem volt bevethető, így a jobb oldali átlövőjáték lényegében megszűnt. Úgy tűnik, leigazolása nem volt helyes döntés.

A másik balkezes átlövő, Planéta Szimonetta percekre sem volt képes megoldani a rá váró feladatot, és Hornyák Ágnes sem lendített a csapat játékán.

A másik oldalon az orosz Anna Szeny próbálkozott, de egyedül még nem tudott 7-8 gólig eljutni, mint a szkopjeieknél Penezic.

Ettől még a Vardart sokkal nagyobb csatára lehetett volna kényszeríteni, ha akadt volna valaki, aki a heteseket magabiztosan értékesíti az első meccsen. Ha nem öt marad ki, csak kettő, máris mínusz háromról lehetett volna a visszavágónak nekimenni, ami sokkal nagyobb nyomást jelentett volna az egyébként kitűnő erőkből álló macedónoknak.

Aggasztóbb a Ferencváros helyzete. Már taglaltuk egyszer, még a szezon elején, hogy a válogatottra nézve sem jelent jót, hogy a Fradi kulcsemberek mintha megtorpantak volna a fejlődésben.

A Fradi kétszer egymás után megnyerte a KEK-et (2011, 2012), most erre sansza nem volt. Már az első meccsen abszolút alárendelt szerepet játszott, nem is kerülhette el a 30-23-as vereséget. Ezzel a visszavágó lefutottá vált.

A csapat olykor elveszítette a rá jellemző karakteres rohanást, a gyors játékot, Szucsánszki Zita például csak egy akciógólt lőtt itthon.

A férfiaknál ugyan a Veszprém veszni hagyta a győzelmet, így is kifejezetten biztató eredményt ért el a 24-24-es döntetlennel a jövő heti visszavágóra. A PSG legalább egy világklasszis kapussal jobb a tavalyinál, Thierry Omeyer ugyanis egy éve még hiányzott a párizsiaktól, amikor kettős győzelemmel lépett túl rajta a magyar bajnok.

A Veszprémben Ilics ezúttal is kiemelkedő volt, de az igen fontos, hogy a 24 gólból 10-et a magyarok lőttek, Iváncsik Gergő négyet vállalt, Nagy László az élete formájában lévő Gulyás Péterhez hasonlóan hármat. Nagy tavaly kilencet lőtt idegenben, a szélsők ellenben nem villogtak ennyire. Mindkét szélső jobb volt külföldi riválisánál a csapaton belül, ha hosszú távon így maradna, igen fontos lenne a válogatott szempontjából.

Mikler Roland a kapuban sokkal többet tesz hozzá a csapathoz, amint amire szerződtetésekor számítani lehetett, és jövőre még jobb lehet, mert sokak szerint még messze nem érte el a maximumot.

Mikler Szegedről jött el, amely nagy meglepetésre, két góllal verte el a Kielt (31-29), a sorozat egyik favoritját. A Pick a legutóbbi körben kettős győzelemmel búcsúztatta a bombaerős Rhein Neckar Löwent, és igen örömteli, hogy ennyinél nem állt meg, a Bundesliga másik kiemelkedő tudású csapatát is felülmúlta.

A spanyolokkal világbajnoki címet szerző edző, Juan Carlos Pastor tavaly megnyerte az EHF-kupát, és akkor már sejteni lehetett, minden mozaikot igyekszik a helyére rakni. Most is volt mindenre válasza, jól forgatta a csapatot, a Kielt többnyire extra gólokra kényszerítették.

És akkor nevesítünk is. Ilyés fontos gólokat szerzett a szezonban kiemelkedő védőmunkája mellett, Balogh Zsolt és Ancsin Gábor között megtalálta a helyes időbeosztást. A Szeged idén még jobb lett, mert Källman képességeit kiaknázta védekezésben a spanyol szakember, Bombac kivételes szezont fut, Garcia Robledo is belejött, meccset befolyásoló erő, Zubaira mindig lehet számítani beállóban. A kapuban Sierra és Wyszomirski együtt pótolni képes Miklert. A kieli kapusok alig találkoztak a labdával.

Csapatjátékban jelentősen előrelépett a Szeged, látszik, mi miért történik - nincs indokolatlan cselezés -, és ehhez még hatalmas sebesség is párosul. A Kiel többnyire a meccsek végén szokta felőrölni ellenfeleit, erre most is megvolt az esélye, de valahonnan erőt merített a Pick, és az utolsó percekben visszafordított.

Ettől a visszavágó még elképesztően nehéz lesz, mert valahogy ott motoszkál mindenkiben, német csapatnak muszáj ott lennie a németországi négyes döntőben. Illetve még egyszer tudásának a 100 százalékát kellene adnia a Picknek.

Nem szabad technikai hibák utáni lerohanásos gólokat kapnia, ugyanakkor meg kellene őriznie a lendületet támadásban és az egész meccsen. Mindenesetre az biztató, hogy nem lefutott a meccs, és egyáltalán megmaradt az esély a továbbjutásra.

Előfordult a csoportban, hogy a Kiel csak kettővel nyert hazai pályán (La Rioja), de egy csoportmeccs hangulata egész más, mint egy kieséses párharcé. Canellast és Duvnjakot így is kivették a játékból, ami a védekezés feltétlen érdeme.

Ha a Szeged olyan játékra képes, mint a Löwennél, még az újabb páratlan bravúr sem zárható ki. Félelmetes lenne, ha két magyar játszhatna a május végi kölni négyes döntőben.