Kezd összeállni a kép, miért buktak el a kézisnők
A női kézilabda-válogatott egy bravúrral - a dánok legyőzése -, kétszer viszont valós tudásától jelentősen elmaradva (Montenegró és Lengyelország) esett ki a vb-n, így esélye sem volt arra, hogy a legjobb nyolc között a riói olimpiai részvételért harcoljon.
- Németh András szövetségi kapitány lemondásakor azt emelte ki, nem neki való a válogatott munka.
- Pálinger Katalin csapatmenedzser azt fejtegette, hogy motivációban múltak felül bennünket a lengyelek a legfontosabb meccsen.
Köstner Vilmos másodedző a Hajdú Bihari Naplónak nyilatkozva arról beszélt, hogy „egy ilyen hosszú tornán fontos, hogy
jó közösséget alkosson a csapat. Ezen a területen, illetve a regeneráción lehetett volna mást csinálnunk.
A motivációs bázis sem volt a legmegfelelőbb, annak ellenére sem, hogy pszichológus szakember is foglalkozott a játékosokkal.”
Tomori Zsuzsa és Görbicz Anita sérülése is közrejátszott a kudarcban nyilván, de egyre szembetűnőbb, ez a szakmai stáb alkalmatlan volt a feladat megoldására.
Ráadásul Németh már a tavalyi Eb-n is érezhette volna – a minimális célt teljesítve hatodik lett a csapat -, hogy nem neki való a kapitánykodás, és akkor másvalaki megpróbálhatta volna.
Köstner amúgy nem kertelt, úgy érzi, ez a kudarc élete végéig elkíséri.
A női kézilabda kétszer egymás után hiányzik olimpiáról. A férfiak januárban vágnak neki, az Eb-ről két társulat mehet az áprilisi selejtezőre. Talant Dujsebajev kapitány szerint 14 százalék az esély a riói részvételre.