A vigaszdíj is elérhetetlen magasságban volt a női kéziseknek

A kézilabdázás történetében magyar válogatott először játszott az Elnök Kupáért. A puritánabb megfogalmazás: a 13. helyet elcsíphette volna az ennél sokkal komolyabb vágyakkal érkező csapat. A címvédő franciák abszolút éremesélyesek voltak, ők még nagyobbat égtek, a dánok elleni vereségük azt jelentette, nem kerülhetnek a legjobb 12 közé.

Az alsó ház első meccsein így a mieink Argentínát, míg a franciák döcögős kezdés után Afrika legjobbját, Angolát múlták felül. Franciaország az Európa-bajnoki aranyérmével már kijutott a tokiói olimpiára, a magyarok csak akkor jöhetnek vissza Japánba, ha az orosz, holland, norvég, svéd négyes ott lesz a legjobb hét között. Kedden nem alakultak kedvezően az eredmények.

A két válogatott az előző vb-n a 8 közé jutásért került egymás útjába, akkor 15 perc biztató játék után a franciák felőrölték a mienket, és Magyarország végül a 15. helyen végzett, annál mélyebben még egyszer sem voltunk. Sovány vigasz, ezen most mindenképp javítottunk.

Innen indultunk, amikor a ponyvatetős Park Dome Kumamotóban – itt lesznek az elődöntők és a döntő is –, a játékteret mobillelátókkal körülkerített pályán elkezdődött a magyar-francia.

Kim Rasmussen annak örült vasárnap, hogy az arcokra visszatért a vidámság, ez fontos dolog, enélkül nem lehet meccset, az viszont aggasztó, hogy az egy éve még legyőzött németek az elődöntőt ostromolják, igaz most éppen kikaptak a szerbektől. A tavaly még szintén biztosan vert spanyolokat ugyanettől a magasságtól egy kötelező győzelem választja el, a japánokon kell valahogy átlépniük.

A nemzetközi szövetség (IHF) egyiptomi elnöke, Haszan Musztafa mellett ott ült a díszpáholyban a japán királyi család tagja, ezért a mögötte lévő lelátóra csak a biztonságiak ülhettek, illetve a sajtó, de előtte elkérték a neveket, és gondosan elmagyarázták, mi a protokoll, mikor szabad mozogni, felállni.

Az első 10 perc végén 4-2-re vezettünk, a két szélsőre lehetett ismét számítani, vagyis Lukácsra Schatzlra, előbbi kettő, utóbbi egy gólt lőtt. Kiss Éva sok védéssel mutatkozott be a kapuban.

7-7-nél volt egyenlő, de onnan két magyar találat következett, Lukács egy kipattanóra remekül érkezett, összeszedte a labdát, és bevetődött vele, Szabó Laura pedig a kapus feje fölé lőtte a hetest.

A folytatásban ugyan elmentünk 12-9-re is – Tomori kapart össze egy labdát, Lukács pedig meg sem állt a kapuig -, akkor a franciák is rákapcsoltak, és Nze Minko egy, valamint Lacrabere duplája egyenlőt jelentett a félidőre. A magyar oldalon 27 lövésből jött össze a 12 gól, míg a franciáknál 12-ből. Kilenc méterről veszélytelenek voltunk.

Kár, hogy a fontosabb meccseken nem vettük elő ezt a fegyverünket.

A 38. percben 16-14-re vezettünk, Tomori gólt lőtt, hetest harcolt ki, Szabó azt is értékesítette, és Márton a szélről lőtte ki a hosszú felsőt.

A franciák a 41. percben vezettek először a meccsen, Lukács kiállítását használt ki kegyetlenül. Houette a szélről volt pontos, majd Flippes egy labdaszerzés után az üres kapuba lőtt (16-18) .Rasmussen időt kért, Schatzl két gólja pedig ismét egyenlőre alakította az állást.

Lacrabere hetese viszont a bal alsóba került, Lukács hibázott, Nocandy visszaszerzett egy már nálunk lévő labdát (18-20), az újabb magyar támadás pontatlan lett, Flippes háromra növelte a rivális előnyét.

Innen már csak az volt a kérdés, mekkora lesz a különbség a két csapat között. A második félidőben csak kilenc gólig jutott az enervált és erőtlen magyar csapat. Kovacsics lőtt még egy szép gólt kilenc méterről, így fejeztük be a vb-t. Ez sem átlövésből született, a játék egyik legfontosabb elemében mintha a pályán sem lettünk volna.

26-21 a végeredmény a franciáknak, a fordulás után nem volt esély, a 14. helyen fejeztük be.

2013-ban voltunk utoljára a legjobb nyolc között. Most ez volt a minimális terv.