Elemér
-1 °C
10 °C

Van a magyaroknak is full extrás játékosuk

02
2020.01.10. 18:33 Módosítva: 2020.01.11. 01:54
2013 óta a Pick Szeged kézilabdacsapatának vezetőedzője a spanyol Juan Carlos Pastor. Segítője, Marko Krivokapics, aki a tolmács is volt, csak annyit mondott, ha korábban találkoznak a szakemberrel, jobb játékos lehetett volna belőle, noha már akkor játszott a szerb válogatottban. Pastor nélkül nem lenne olyan a spanyol kézilabda, amilyen.

Ha a Kiel cseh edzője, Filip Jicha azt mondja az egyik időkérésénél, amit megörökítenek a közvetítésben, hogy a következő támadásnál játsszuk a jugo nevű figurát, akkor ön is tudja, hogy miről beszél?

Van jó néhány olyan eset, amikor tudjuk, hogyan nevezik az ellenfelek az egyik rájuk speciálisan jellemző figurát, és van olyan eset is, aminek nem ismerjük a nevét, de tudjuk azt, hogy mi fog következni. Például Duvnjak kinek fog passzolni, Reinkind milyen megoldást választ, hogyan teszik le a szélre a labdákat. A legapróbb részletekig kielemzünk egy-egy meccset, és elég sok mindent tudunk előre a másikról.

Ettől a meccset még le kell játszani, nem lehet megnyerni a videószobában. Sok mindent tudunk, és mégis mindig lesz egy csomó gól, ez a kézilabda szépsége, mert a váratlan húzás varázsa mindig benne van a játékban, és ezekre meg kell találni a megoldást.

Nem nagy titok, a rivális leggyengébb pontjait keresgélem, és megtámadom, mert előnyt szeretnék. Az ellenfél is a leggyengébb pontomat keresi, mert előnyt szeretne. Ha ezek megvannak, még mindig jó döntéseket kell hozni, és a fontos helyzetekben nem remeghet a játékos keze. Mindkét edző felkészül, mint egy sakkjátszmára, de azért ez egy igazi háború is. Menet közben is lehet, hogy olykor kell is változtatni, még ha nagy is a tempó.

Utazzunk vissza egy kicsit az időben: 2005. február 6-ára. Mi jut eszébe erről a napról? Emlékszik a legapróbb részletekre is?

A két évvel korábbi február 6. eseményeinek összerakása egy kicsit nehezebben menne, ez azért lényegesen egyszerűbb. Egy nagy meccs előtt mindig megvan a napi rutin: reggeli, videózás, értekezlet, séta, ebéd, emelkedő adrenalin. Pontosan emlékszem, melyik hotelben laktunk, milyen idő volt Tunéziában. Mindegyik nagy meccséről visz egy képet magával az ember, a nagyobbakról többet is. Csoportmeccsen kikaptunk a horvátoktól, a döntőben vissza akartunk vágni. 21 gólt lőttünk az első félidőben, minden gördülékeny volt, 21-13-ra vezettünk. Néhány fontosabb gólra is emlékszem természetesen, de negyvenet lőttünk, mindre nem. Juanin Garcia 11 gólt dobott. Arra is emlékszem, hogy 13 góllal vezetünk, 8-ra visszajöttek, akkor időt kellett kérnem, nehogy véletlenül baj legyen. Utána újra kényelmes előnyt építettünk fel.

A legfontosabb nap volt az életemben, mert nem sok kézilabda-világbajnok van. Spanyolország kétszer volt világbajnok, akkor először.

Hosszan nem tudtam ünnepelni, mert másnap már mentem a klubomba, Valladolidba, nagyon nem volt időm élvezni a sikert. Nem szoktam visszanézni a meccset, anélkül is rémlik, hogy több hajam volt. Fogadásból szabadultam meg tőle, de nem akkor. Megígértem, levágatom, ha olimpián érmet szerzek. Ez az érem 2008-ban Pekingben összejött, akkor is a horvátokat sikerült legyőzni a bronzért, előtte Izland felettünk volt az elődöntőben.

2013-ban érkezett Magyarországra, egy évvel azután, hogy a magyar válogatott negyedik lett az olimpián, utána még a legjobb nyolc között volt a csapat a vb-n. Hogyan látja, miért estünk vissza, és eközben miért tartja magát a legjobb nívón Spanyolország?

Magyarországon generációváltás volt, a fiatalokkal pedig dolgozni kell. A válogatottról annyit látok, hogy nem kapnak sok időt a kapitányok. Edző vagyok, jobban szeretem, ha az edzők időt kapnak a terveik megvalósítására. A konkrét kérdésre válaszolva: nagyon nehéz a negyeddöntőig eljutni, mert 10-12 csapat van Európában, amelyik folyamatosan oda vágyakozik. Ebből négy kiesik, nem érheti el a célját. A négyig eljutni még bonyolultabb, sok mindennek össze kell jönnie. A spanyoloknál volt egy terv, amire hagytak időt.

Egyéni képességekben mennyire maradtunk le?

A csapatomban játszó Bánhidi Bence most egy full extrás játékos, célszerű köréje építeni a játékot, az ő erősségeire. Gulyás István, Chema, Nagy László tudják ezt. Az is lehet, hogy Spanyolországban most egyszerűen jobb korosztályok jönnek, itt pedig kevésbé.

Mekkora a szerepe önnek abban, hogy Bánhidi Bence eljutott erre a szintre?

Nem csak én, az egész csapat és a klub segíti a munkáját. Egy jó csapat felfelé húz. Intelligens és okos játékos, ez egy óriási előny. Az első perctől elfogadta, amit kérek, gyorsan visszaadta, pontosan úgy, ahogy kértem. Egyébként már két vagy három évvel korábban szerettük volna leigazolni. Persze, van még így is miben javulnia, támadásban és védekezésben egyaránt. Kezdetben sok problémája volt védekezésben, nem tudott beilleszkedni.

Ha az összképet nézem, egy nem jó védőből egy jó védő lett. Őserő volt benne. Nekem csak az volt a dolgom, hogy ezt az erőt szabályozzuk. Esetlen volt, és a mozgásán javítani kellett, de tisztul a játéka hónapról hónapra.

Mára a csapatkapitány helyettese, van súlya és tekintélye az öltözőben, ami nem csak annak szól, hogy ő magyar a csapatban.

Van-e a fejében egy tízpontos lista, mi van meg szegedi irányító, Dean Bombacban, és mi nincs meg egy tehetséges magyar irányítóban?

Lékai Máté mindent tud, vezetni a csapatot, megjátszani a beállót, gyorsítani, lassítani, lőni. Ide akartuk hozni, mert más magyart nem tudtunk idehozni. Megpróbálkoztunk Nagy Kornéllal, de nem akart jönni. Pedig a magyar irányítók nem rosszak.

Szélsőposzton viszont hiány van, a Szeged és a Veszprém nyolc szélsője közül egyik sem magyar.

Nincs olyan magyar szélső, aki nekünk most segíteni tudna, de ez nem jelenti azt, hogy két év múlva is így lesz. Volt nálunk magyar szélső, Bóka Bendegúz azonban nem tudta elérni a szintet, amit szerettünk volna. Kívánom neki, a vb-n már lehengerlő legyen. Mindenki másként látja a kézilabdát, ennek megfelelően mindenki más profilokat keres a szélső posztra. Nálam fontos szempont volt, hogy védekezésben használni tudjam, kettesben is tudjon védekezni, emellett, ha az 5+1-es védekezést választom, akkor zavarót is játszani tudjon. Jonas Källman ilyen típus. A most Svédországba kölcsönadott Stefan Sunajkót és Bajus Brúnót figyeljük, és őket próbáljuk arra a szintre fejleszteni, hogy minél előbb itt lehessenek velünk. Van egy 2003-as születésű jobbszélső is, aki szép jövő előtt állhat. Rajtam nem fog múlni, hogy lehetőséget kapjanak.

Az edzéseken a maximumot kell nyújtani, fejben és gyorsaságban, hozzáállásban, koncentrálásban, mindenben. Ha lemaradsz, kiestél, elmegy melletted a csapat. 

Ha valaki megáll a fejlődésben, a csapatot fékezi be, én pedig erre nem lehetek tekintettel, nekem a csapat dinamikáját kell néznem. Nem elég fejlődni, az is fontos, milyen gyorsan teszi meg egy játékos. Nem elég megérteni, amit mondok, csinálnia is kell. Bodó Ricsi és Bánhidi Bence, nem is biztos, hogy érzékelték, mi van bennük, amikor idejöttek.

25 évesek, már eddig is sok minden kijött belőlük, és még mindig sok van bennük. Sokkal több magyarral terveztünk, de van, aki nem akart jönni, és volt, aki nem ütötte meg a nívót. Vannak olyanok, akiknél az alapok nem olyan jók, de gyorsan fejlődnek. Ha nincs jó alap, akkor is lehet azonban nagyokat lépni. Van, akinél jó alapok vannak, aztán utána nem tud feljebb lépni. Egy spanyol példa: Alberto Rocas nálam kezdett, nem volt különösebben ügyes. Nagyon akart, jó családból származott, szóval megtehette volna, hogy nem érdekli a sport, mert a megélhetését a családja biztosította volna. Ettől még rengeteget edzett, tudta, száz százalék kell tőle minden nap, csak akkor jöhet el az ideje. Ahogy a Valladolidnak egyre jobb lehetőségei voltak, már tudtunk külföldi szélsőket hozni, akik jobbak voltak és pontosabbak, mint akiket a klubunknál neveltünk, ezen a fejlődésen mentem keresztül Szegeden is.

Mind a négy Final Fourban szereplő csapatnak spanyol edzője volt az előző évben, mit gondol erről?

Jól dolgoznak, és vonzóvá teszik a kollégákat, de az olyan csapatok, mint a Montpellier, a Kiel és a Flensburg, a Vardar még így sem spanyol edzőt választott. Régebben a Balkán termelte ki a jó edzőket, aztán egy időben a skandináv szemlélet volt uralkodó. Amennyiben mi, spanyolok rosszul dolgoznánk, nem kapnánk lehetőséget. Nem hiszem, hogy a válogatott hírneve miatt alakult így, a klubokban megállták a helyüket a spanyolok.

Mit csinál május 31-én, amikor a Bajnokok Ligája döntője lesz? 

Biztosan Kölnben leszek, remélem nem a nézőtéren, hanem a kispadon. Rengeteg meccs van addig. Ahhoz, hogy harmincegyedikéről, a döntő napjáról beszélhessünk, sikerrel meg kell vívni az elődöntőt harmincadikán. És még addig is számtalan meccs van, jól kell játszani a csoportban is, és jó lenne megtartani ezt a második helyet a PSG előtt. Szép kihívás.

Mire a leginkább kíváncsi a négyes döntőből? A stresszhelyzetre? A máshoz nem fogható nyomásra?

Az EHF-kupában ezt már átéltem, de a Bajnokok Ligája négyes döntője nyilván más, mert két nap alatt nincs idő semmire. Abban a két napban az a kifizetődő, amit egész évben csináltál. Van egy rendszered, van egy filozófiád, abból kell meríteni, kicsit csiszolni rajta.

És olykor robotüzemmódba kapcsolni. Olyan ez, mint egy maraton. 35 kilométer után a maratoni futás már nem feltétlen az erőről, az állóképességről, hanem a fejről szól. Fejben kell erősnek lenni, és ameddig csak lehet, tiszta fejjel gondolkodni.

Önnek mit jelentene személyesen a négyes döntő?

BL-elődöntőben már voltam. 2007-ben a Flensburggal játszottuk az elődöntőt, a visszavágót Valladolidban. 12 másodperc volt hátra, egy góllal vezettünk, de kettővel kellett volna nyerni a döntőhöz. Megbeszéltünk egy támadást, végigvittük, hetest kaptunk. Két másodperc volt hátra, Parrondo elvállalta, elhibázta. Azóta üldözöm a BL-döntőt, nincs nagyobb, áhítatosabb, magasztosabb cél az életemben. Ott akarok egyszer lenni. (Itt az utolsó támadás, és Parrondo hetese, Beutler védése.)

Parrondo kimaradt hetese, elúszott a BL-döntő

Hányszor elemezte ki, mi történt tavaly a Vardar ellen a nyolc között? A Vardar az első meccs második félidejében sokkal jobb volt a csapatánál. Végül nemcsak bejutott a négyes döntőbe, hanem a Barcelonát és a Veszprémet verve a sorozat legjobbja lett. A visszavágón nem kis feszültség volt.

Megnéztem párszor. Elég is volt. Mindig arra lyukadok ki, nem tudtuk kontrollálni a meccset. Gyerekes hibákat követtünk el, amit könyörtelenül kihasznált az ellenfél. Hiba lenne azonban ezen rágódni.

Okosabbak lettünk azon a napon. Megtudtunk belőle sok információt a csapatról, magunkról. De nem engedhetjük meg magunknak, hogy ezen tépelődjünk még mindig. 

Ezeket a hibákat ki kell javítani, tanulva nyerni a legjobb kombináció. Erre a szezonra van egy jó tervem, hiszek benne.

Min múlik a nyolcból a négybe jutás? A második meccs utolsó 10 percének feszültségét lehet modellezni valahogy?

Két tökéletes meccs kell, ilyen egyszerű. A Párizs kiesett egy rossz meccsel vagy egy gyenge félidővel, és a Barcelona is belefutott ebbe a csapdába. Nekünk sem lehet még egyszer 10 perces rövidzárlatunk. Nem az utolsó 10 percen múlik, két tökéletes meccs kell.

Bántja az, hogy egyszer sem merült fel a neve, mint magyar kapitány? Miközben Szlovéniában ön volt az első számú jelölt, miután novemberben Veszelin Vujovicstól megváltak?

Először a klubomat és a családomat kérdezném meg, ők mit szólnának. Utána mehet tovább a beszélgetés. A szlovénokkal is ez történt, elakadtunk az első szinten. Egyáltalán nem haragszom azért, mert a magyar válogatottnál nem gondoltak rám. Minden esetben a legjobbat akarták a válogatottnak. Tisztelni kell ezeket a döntéseket, és a döntést hozó embereket. Kíváncsi vagyok a magyar válogatottra, meg is nézem őket a helyszínen az Európa-bajnokságon. A sérült Ricsinek nem, de Bencének, Rolinak szurkolni fogok.

FÉRFI KÉZILABDA-EB (január 9–26., Ausztria, Norvégia, Svédország)

  • A CSOPORTBEOSZTÁS
  • A CSOPORT (Graz): Horvátország, Fehéroroszország, Montenegró, Szerbia
  • B CSOPORT (Bécs): Csehország, Észak-Macedónia, Ausztria, Ukrajna
  • C CSOPORT (Trondheim): Spanyolország, Németország, Lettország, Hollandia
  • D CSOPORT (Trondheim): Franciaország, Norvégia, Portugália, Bosznia-Hercegovina
  • E CSOPORT (Malmö): Dánia, MAGYARORSZÁG, Izland, Oroszország
  • F CSOPORT (Göteborg): Svédország, Szlovénia, Svájc, Lengyelország
  • A csoportok első két helyezettje jut a középdöntőbe.

A MAGYAR VÁLOGATOTT CSOPORTMÉRKŐZÉSEI

  • Január 11. (szombat), 16.00: MAGYARORSZÁG–Oroszország (Sport1)
  • Január 13. (hétfő), 20.30: MAGYARORSZÁG–Dánia (Sport1)
  • Január 15. (szerda), 18.15: MAGYARORSZÁG–Izland (Sport1)

(Borítókép: Huszti István / Index)