2024. június 24. 21:00
Albánia
Spanyolország
Düsseldorf Arena III. forduló
2024. június 24. 21:00
Horvátország
Olaszország

Türelmet és szeretetet kér a női kéziválogatott új kapitánya

DSC9614
2021.09.13. 10:02
A tokiói olimpiát követően Elek Gábor helyét Golovin Vlagyimir veszi át a magyar női kézilabda-válogatott kispadján. Az ukrajnai Odesszában született, ám 1992 óta Magyarországon légióskodó, játékosból edzővé vált szakembert kérdezte az Index az elvárásokról, valamint feladatairól. A hazai szurkolóknak is üzent.

Az 51 éves szakember kinevezését augusztus 31-én jelentette be a Magyar Kézilabda Szövetség elnöksége, aki egyelőre utódja megtalálásáig az MTK női NB I-es csapatát is irányítja. A budapesti kék-fehérek otthonául szolgáló Elektromos Pályán beszélgettünk a válogatott új szövetségi kapitányával.

Golovin Vlagyimirt a szurkolók a 2018-as junior-vb-cím óta szeretnék a felnőttcsapat kispadján látni. Most jött el az ideje?
Valóban, már többször felmerült a nevem lehetséges szövetségi kapitányként, de egyrészt nem is kértek fel korábban, másrészt, azt hiszem, ez idáig korai lett volna elvállalnom ezt a megtisztelő feladatot. Most viszont úgy érzem, tökéletes pillanatban jött a felkérés, átgondoltam a dolgokat, megbeszéltem a családommal, mindenkitől teljes támogatást kaptam, ezért ahogyan ön fogalmazott, elérkezettnek láttam az időt, hogy belevágjak ebbe a kalandba.

Milyennek látja most a női kézilabda-válogatottat?
Az olimpiai szereplés, a Tokióban elért 7. hely összességében pozitív, főleg az utolsó három meccsen, a spanyolok, a svédek és a norvégok ellen mutatták meg a lányok, hogy van potenciál ebben a csapatban. Nem indult jól a torna, az első mérkőzéseken nehezen lendültünk játékba, de ebben annak is szerepe volt, hogy két meghatározó irányító esett ki, akiket nagyon nehéz lett volna pótolni.

És milyen lesz majd Golovin Vlagyimir irányítása alatt?
Szépen lassan fiatalítani kell a csapatot, az 1998–2000-es születésű korosztályból minél több tehetséget beépíteni. Persze ezt mondani könnyű, megvalósítani jóval nehezebb, mert ezek a játékosok még nincsenek készen. Részfeladatokat tudnak vállalni, de felnőtt szinten még nem stabil a teljesítményük, a rutint ugyanis meg kell szerezni hozzá.

Akkor kijelenthető, hogy létfontosságú eleme lesz a munkájának a 2018-as vb-győztes csapat tagjainak a válogatottba való beépítése?
Nézze, én nagyon szívesen beépítem őket, de ez nem rajtam, hanem csakis rajtuk múlik. 

Nevek alapján sehol nem osztogatnak válogatottsági meghívót, pláne nem felnőtt szinten.

Természetesen ha a név mögött teljesítmény is van, főleg olyan, amely a nemzeti együtteseben is kamatoztatható, akkor biztos, hogy velünk lesznek. De attól, hogy valaki az NB I-ben vagy az NB I/B-ben meccsenként lő 5-6 gólt, egyáltalán nem biztos, hogy ugyanarra képes címeres mezben is. Az ajtó mindenesetre nyitva áll, hiszen nálunk jelenleg sajnos nincsenek kimondottan világsztárok, viszont ha mindenki kihozza magából a maximumot, akkor egységesen, igazi csapatként bárki ellen fel tudjuk venni a harcot. Egyébként a junior-vb meghatározó játékosai mostanra már mindannyian tagjai a felnőttcsapatnak.

Milyen célokat fogalmazott meg önnel és a válogatottal kapcsolatban a szövetség?
2024 decemberéig szól a szerződésem, de a legfőbb cél egyértelműen a párizsi olimpiára való kijutás. Bízom benne, hogy megoldjuk, de az első időszakban a szép játék helyett az eredményességre kell majd törekednünk, egyik pillanatról a másikra új szakmai stábbal nehéz kiugró eredményeket elérni.

Önnek vannak különleges tervei?
Egybevágnak a szövetségével: Párizs. De odáig is vannak feladatok, stabilizálni szeretném az együttest, illetve minimalizálni azokat a hullámvölgyeket meccseken belül, amik akár az eredményre is rányomhatják a bélyegüket. Jelenleg sajnos nem tartozunk a világelithez, korábban már nyilatkoztam, hogy nagyjából a 10. helyre rangsorolnám most a válogatottat. Jó lenne ezen a képzeletbeli listámon is egyre több csapatot megelőzni. Az mindenképpen könnyíti a munkámat, hogy a legtöbb játékossal, akik a keretet alkotják, dolgoztam már együtt korábban.

Decemberben világbajnokság, mire lehet képes a magyar csapat?
A sorsolásra ezúttal nem panaszkodhatunk, jó csoportba és jó ágra kerültünk. Ezt persze a pályán is bizonyítanunk kell majd, de Pálinger Katalin, az MKSZ alelnöke már kimondta: a legjobb nyolcba kerülés a cél. Reális képet viszont inkább majd a torna előtt láthatunk, addig még sok minden történhet, ami befolyásolhatja az erőviszonyokat.

Egyeztetett bármiről elődjével, Elek Gáborral?
Sokat beszélünk Gáborral, bár ő lezárta ezt a fejezetet az életében és a Ferencvárossal a bajnokságban, emellett a Bajnokok Ligájában is fontos feladatok várnak rá. 

Biztos vagyok benne, hogy a válogatott egyik legnagyobb szurkolója lesz, és természetesen amiben szükséges, kikérem a véleményét, folyamatos közöttünk a párbeszéd.

Neki is megvoltak az elképzelései, nekem is megvannak, de szerintem jó az út, amin már vele is elindult a csapat.

Drasztikus változások várhatóak a keretben, vagy a mostani összetételen csak finomhangolni kell majd?
Ahogy az imént mondtam, elindult valami, amit mindenképpen folytatni kell. 

Nem lenne szerencsés egy teljesen új csapattal nekivágni az előttünk álló megmérettetéseknek, aztán majd imádkozni, hogy működjön.

A legutóbbi Európa-bajnokság jó példa erre, ahol 10.-ek lettünk, és kilenc új játékos volt a keretben… Látszott a játékosokon, hogy zavarban vannak, és amit igazából tudnak, azt nem voltak képesek kihozni magukból. Biztosan lesznek hiányposztok, ahol akár kényszerből is, de hozzá kell majd nyúlni a fiatalokhoz, viszont ahol stabilak vagyunk, azon kár lenne változtatni.

A szakmai stáb összetételéről lehet már tudni valamit?
Körvonalazódik már, nagyon nagy változásokat ezen a téren sem szeretnék eszközölni, de úgy állapodtunk meg a Magyar Kézilabda Szövetséggel, hogy ha megvan a végleges összeállítás, akkor lesz egy hivatalos bejelentés, így neveket egyelőre nem mondanék.

A kéziválogatottakkal kapcsolatban – legyen az női vagy férfi –, mindig hatalmasak a szurkolók elvárásai. Meg tud majd birkózni ezzel a kihívással?
Magyarországon imádják a kézilabdát, ami egyrészt nagyszerű dolog, másrészt viszont az emberek abban a hitben élnek, azokat az eredményeket várják, amiket a csapataink nagyjából 20 évvel ezelőtt értek el… Érmeket, csúcsteljesítményt remélnek minden világversenyen, pont ezért nagyobb a csalódás is, ha esetleg egy Eb vagy vb nem sikerül. A drukkereknek is meg kell érteniük, hogy azok az idők sajnos elmúltak; természetesen minden erőnkkel azon dolgozunk majd, hogy minél előbb visszahozzuk őket, és örömet okozzunk nekik. De ha felesleges terhet tesznek a játékosok vállára, azzal senki sem jár jól.

Mit üzen a kézilabda-szerető magyar embereknek?
Nagyon köszönöm a bizalmukat és a szeretetüket, amivel kitüntetnek, a kinevezésem óta újra megszólítanak az utcán, és a támogatásukról biztosítanak – utoljára hasonlóra a vb-aranyat követően volt példa. 

Viszont arra kérek mindenkit, hogy ezt a támogatást a játékosok kapják meg helyettem, mert ők a mi lányaink, és meghálálják a szeretetet.

Legyenek türelmesek, kapkodni hasmenéskor kell, gyorsan csak egerek születnek… Tudom azt is, hogy általában minden új edző időt kér, aztán semmi nem történik, de azon leszünk, hogy ha nem is az első meccseken, de az első világversenyen már láthatóak legyenek azok a pozitív változások, amelyeket mindenki elvár a csapattól.

(Borítókép: Kaszás Tamás / Index)