Michael Jordan tegnap óta halhatatlan

Minden idők legjobb kosárlabdázója hazatért, Michael Jordant hétfőn beválasztották az NBA Hírességek Csarnokába, amelyet a Sport Illustrated szakírója szerint egyszerűen a legendás játékosról kellene elnevezni. Aki látta játszani a brooklyni születésű dobóhátvédet, egyetért a fenti megállapítással. Jordan az NBA (és a sportág) történetének legzseniálisabb játékosa volt, talán nem is létezik olyan cím, amit ne zsebelt volna be legalább egyszer pályafutása során

Középiskolás korában még kitették a csapatból, mert túl alacsonynak találták, így nem maradt más számára, mint háromszor annyit edzeni, mint a többiek. Utolsó évesként már nemcsak játszott a Laney csapatában, de már középiskolásként tripla-duplát átlagolt (29,2 pont, 11,6 lepattanó, 10,1 gólpassz), így egyenes út vezetett a North Carolina egyetemi csapatába.

A legjobb újonc cím birtokosaként küldte a helyére az 1982-es egyetemi bajnokságot eldöntő tempódobást, a Georgetown elleni győztes kosárról később azt mondta, fordulópontot jelentett az életében. Az UNC-ről draftolta a Chicago Bulls egy évvel a diplomaosztó előtt, de két NBA-szezonja után Jordan visszatért az iskolapadba, és a kosarak dobálása közben befejezte egyetemi tanulmányait, majd mintegy mellékesen olimpiai bajnoki címet szerzett a Team USA tagjaként.

Első NBA-éveiben már kiemelkedő átlagokat hozott, a 87-es szezont 3000 ponttal zárta, amit csaknem 50 százalékos dobáspontossággal ért el, de a Bulls – ha be is jutott a rájátszásba – sikereire még várni kellett. 1990-ben kezdett alakulni a csapat, ekkor Scottie Pipen, Horace Grant és Phil Jackson edző érkezésével már konferenciadöntőt játszottak, Jordan pedig folytatta szárnyalását: 34 pontos mezőnyátlagot hozott össze 54 százalékos pontossággal.

91-ben már nem is volt ellenfele a Chicagónak, a zsinórban második MVP-díját bezsebelő Jordan vezetésével átgázoltak a mezőnyön, sőt a következő két bajnoki címet is megszerezték. Jordan az összes ellenfelét (az idők során Clyde Drexler, Charles Barkley és a hírhedt detroiti Bad Boys is hiába próbálta felvenni a harcot vele) legyőzte, a Dream Team tagjaként 92-ben olimpiát nyert, vitán felül a csúcson volt, amikor 1993-ban bejelentette, nincs már mit bizonyítania, abbahagyja a kosárlabdázást.

Elhunyt édesapja álmát beteljesítve baseballjátékos lett, annak viszont meglehetősen rossz, nem is ragadt meg a legjobbak között, a Chicago White Sox farmcsapataiban bohóckodott, mielőtt visszatért volna a Bullshoz, hogy újra zsinórban három bajnoki címet szerezzen. 1996-ban (Dennis Rodmannel a fedélzeten) a Chicago mindenkori rekordot állított fel 72-10-es szezonjával, a csapata lassítás nélkül gázolt át az NBA mezőnyén.

1999-ben újra visszavonult, de a Washington Wizzard tulajdonosaként az NBA környékén maradt, majd 2001-ben (látva barátja, Mario Lemieux hihetetlen visszatérését a Pittsburgh Penguins hokicsapatába), 38 évesen beszállt még két szezonra a bűnrossz Wizzardsba is. 2003 áprilisában játszott utoljára, visszavonulása után Erwin Magic Johnson azt mondta róla, „Van Michael Jordan, aztán tőle messze lemaradva jövünk mi, többiek.”

Kövesse az Indexet Facebookon is!

Követem!