Föltámadnak-e a kosárlabda németjei?

A Chicago Bulls már a múlt héten, péntek este megnyerte az alapszakaszt az NBA keleti főcsoportjában. Viszonylag kényelmes, laza játékkal 93-82-re győzte le a harmatgyenge Cleveland Cavalierst, aztán már tét nélkül, ráadásnak, vasárnap este 102-99-re az Orlando Magicet, kedd este a New York Knickst (103-90), az alapszakasz utolsó meccsén, szerda este pedig a New Jersey Netst (97-92). 62 győzelem, 20 vereség az alapszakaszban.

És még egy érdekes adat: a Chicago eddig minden esetben bajnokságot nyert, ha az alapszakaszt hatvannál több győzelemmel zárta. Még mielőtt a statisztikafetisiszták nagyösszegű fogadásokat kötnének: azt a Bullst, amelyik minden bajnokságot megnyert 60+-os alapszakasz után, bizonyos Michael Jordan vezette, és a sportág valaha volt legnagyobb csapatai között tartják számon. Bajnoki címet még elhamarkodott lenne jósolni ennek a fiatal Bullsnak, de talán ők kezdik a legjobb formában a rájátszást.

Miami Heat: két labdával van esély

Amíg a vetélytársak érezhetően elfáradtak a szezon végére, a Bulls mintha napról napra erősödne. A Miami még lendületesnek tűnik frissen gründolt szupersztárhármasával, LeBron Jamesszel, Dwyane Wade-del és Chris Bosh-sal, de Wade sérülései egyre gyakoribbak, a cseresor nulla, és a csapat egyáltalán nem stabil, sőt, kifejezetten sebezhető. A legerősebb ellenfelekkel - Lakers, Bulls, Mavericks, Celtics, Spurs - nem nagyon bírnak, 4 győzelem, 9 vereség a mérlegük velük szemben. Március elején belefutottak egy ötmeccses vereségsorozatba, gyakorlatilag minden komolyabb ellenfél végigpofozta őket. Igazolódni látszanak azok a szezon eleji aggodalmak is, miszerint Jamest csak akkor lehet két másik sztárral hatékonyan együtt játszatni, ha egyszerre két labda van a pályán.

Boston Celtics: lyukas védelem, kevés remény

A három évvel ezelőtti bajnok, tavalyi döntős Boston Celtics nagyon meglassult a végére, védelme közepén lyuk tátong, sem az állandóan sérült, nyugdíj előtt álló, 39 éves Shaq O'Neal, sem Jermaine O'Neal nem képes olyan fegyelmezett és kemény védekezésre, mint a szezon közepén elcserélt kezdőcenter, Kendrick Perkins. A februárig bombaformában irányító, de hetek óta sérülten játszó Rajon Rondo korábbi teljesítményének 30-40 százalékát hozza, és a nagy öregeket, Ray Allent (35 éves), Kevin Garnettet (34), Paul Pierce-t (33) láthatóan megviselte a hosszú alapszakasz. A bostoniak a kosárlabda németjei, soha nem adják föl, és a rájátszásban mindig föltámadnak, de erre most kevés jel utal.

Orlando Magic: komolytalan

Az Orlando Magic játéka továbbra is esetleges, sokkal hullámzóbb, mint a szezon elején. Utolsó tíz meccséből csak hatot hozott, a Bulls ellen pedig 1-3 (egy győzelem, három zakó) a mérlege. Senki sem sorolja őket a komoly esélyesek közé.

San Antonio Spurs: bravúr és roggyanás

A nyugati főcsoport győztesét, a San Antonio Spurst annál inkább. Annak ellenére, hogy az öregedő sztárok (Tim Duncan 34, Manu Ginobili 33 éves) leszálló ágban lévő csapataként elkönyvelt Spurstől senki nem várt igazán nagy eredményt, csodálatosan játszott az egész szezonban. Gregg Popovich esélyes az év edzője díjra. A négyszeres bajnok (1999, 2003, 2005, 2007) veterán csapat egészen február végéig bírta szusszal, azóta napról napra fáradtabbnak tűnik: mindhárom meghatározó játékosa, Tim Duncan, Manu Ginobili és Tony Parker összeszedett kisebb sérüléseket, március végére érezhetően megroggyantak. Decemberben, 25-3-as mérleggel, még arról beszéltek, hogy akár megdönthetik a Jordan-féle Bulls 72 győzelmes ligarekordját, februárra már nyilvánvaló volt, hogy erre esélyük sincs, március 21-én pedig még 13 vereséggel és 57 győzelemmel álltak, majd egy hatos vereségsorozat következett, ami még akkor is méltatlan egy bajnokesélyeshez, ha néhány sérülést is találunk az okok között.

A Spurs bajnoki esélyeit drámaian csökkenti, hogy Manu Ginobili az utolsó alapszakaszmeccsen, alig két perc játék után könyöksérülést szenvedett. Pedig Gregg Popovich a szezon végén, amikor csak lehetett, pihentette a sztárjait.

Los Angeles Lakers: Bynum térdén múlik

A nyugati második, címvédő Los Angeles Lakersnek több apatikus, szétesett periódusa is volt a szezonban, a legutóbbi két bajnokság győztesétől ez nem feltétlenül meglepő. Kobe Bryant, Pau Gasol, Ron Artest és Lamar Odom több fontosnak gondolt alapszakaszmeccsen is motiválatlannak tűnt, de a februári All Star gála után mindenki fölpörgött, még az újra és újra lesérülő, a szezont térdműtéttel kezdő, és most sem százszázalékos center, Andrew Bynum is bajnoki formát mutatott. Egy többszörös címvédő mindig esélyes, amíg versenyben van, és Phil Jackson edző már sokszor megmutatta, hogy mit is ér a tapasztalat, a playoff-rutin, és hogy az alapszakasz langyos alibizásából hogyan lehet bajnoki klassziskosárlabdára váltani néhány nap alatt. De vajon mire véljük a Lakers alapszakaszvégi hullámvölgyét? Öt vereség egymás után, amikor már San Antonio is utolérhető lett volna. Fáradtság? Tartalékolás? Trükk?

A legaggasztóbb fordulat épp az utolsó előtti, San Antonio elleni összecsapáson következett be: Andrew Bynum rálépett egy ellenfél lábára, térde megbicsaklott, a 23 éves, 213 centis és 130 kilós center összerogyott, és a földön maradt. Úgy tűnik, egy erősebb húzódással megúszta. Nem túlzás azt állítani, hogy a Lakers bajnoki címe Bynum térdétől függ. A fiatal, de annál sérülékenyebb center 2008-ban még egy januári alapszakaszmeccsen ficamította ki a térdét, műtötték, nem is játszott az rájátszásban, a középen lyukas védelmű, gyengébben lepattanozó Lakerst a döntőben megették a Boston agresszívabb, erősebb magas emberei. 2009 februárjában élete legjobb formáját mutatta, amikor újabb térdsérülés következett, a rájátszásra éppen vissza tudott térni, ha nem is volt teljes értékű, fontos szerepe volt abban, hogy a Lakers végül bajnok lett. 2010-ben a rájátszás első körében sérült meg Bynum térde. Hősiesen végigküzdötte magát a bajnoki címig, de sokszor sánított le fájdalmas arccal a pályáról, a meccsek között folyadékot kellett leszívni a sérült térdből. És itt van 2011, és egy héttel a rájátszás előtt Bynum térde megsérül. Milyen meglepő! Egyelőre úgy tűnik, a megviselt szalagok megúszták a mostani esetet, és a húzódást rendbe tudja hozni az orvoscsapat annyira, hogy a center már a rájátszás első szériájában is pályán lehessen a New Orleans ellen.

Chicago Bulls: Jordan óta először

Ebben a mezőnyben biztosan a Bulls a legfiatalabb, legdinamikusabb csapat. A legtöbb szakíró, elemző Derrick Rose-t, a Chicago 22 éves irányítóját tartja az alapszakasz legjobb játékosának, jó eséllyel ő kapja majd májusban a kosárlabdázás Nobel- és Oscar-díját, az MVP címet. Tom Thibodeau, az elsőéves vezetőedző pedig az év edzője cím esélyese a már említett Gregg Popovichcsal (San Antonio Spurs) erős versenyben.

Tizenkét év kellett ahhoz, hogy Michael Jordan második visszavonulása (1998) után újra nagy csapatot építsenek Chicagóban. Mert ez a Bulls nagy csapat lesz, abban szinte minden elemző egyetért. A meghatározó játékosok még pályafutásuk elején tartanak, Joakim Noah 25, Luol Deng 26, Taj Gibson 26, Ronnie Brewer 26, Ömer Asik 25 éves, a jobbak közül egyedül Carlos Boozer közelíti a harmincat, de még neki is lehet három-négy erős éve a ligában, ez a csapatmag meg akár hat-hét vagy akár tíz évig is csúcsközelben maradhat.

A 2008-ban draftolt Derrick Rose-nak pedig simán lehet tíz vagy még több éve a világ legjobbjai között.

Abban is egyetért mindenki, aki egy kicsit is ismeri a profi kosárlabdát, hogy a chicagói csoda legfontosabb tényezője Rose mellett Tom Thibodeau, az újonc vezetőedző. Már évek óta a védekezőtaktikák legnagyobb mesterének tartják, Doc Rivers mögött ő dolgozta ki, a 2008-as bajnok Boston Celtics tökéletes védőmunkáját. Már gyakorlatilag segédedzőként sztár lett, ami ritka eset az NBA-ben. (Az utolsó segédedzősztár, éppen a Jordan-féle Bulls támadójátékának stratégája, Tex Winter volt. A 2008-ban visszavonult, 89 éves szakembert éppen az elmúlt hetekben választották be a Naismith Basketball Hall of Fame-be.)

A sportkommentátorok legpusztítóbb NBA-közhelye, hogy "a rájátszás egész más sport". Mint tudjuk, a közhelyekben vannak a legnagyobb igazságok, úgyhogy ezzel kívánunk mindenkinek jó szurkolást. Szombattól playoff-kosárlabdázás.