Ha az apja nem ver le 12 embert, nincs új NBA-csúcs

A cikket a sportügynök, Enes Trnovčević olvasta, és arról szólt, hogy egy észak-bosznia-hercegovinai városban, Tuzlában 12 (más források szerint 14) emberrel bánt el simán egy helyi rohamrendőr, Hariz Nurkić. A történet már ennyitől is elég szokatlan, Trnovčevićnek viszont az tűnt fel, hogy Nurkićot 210 centisként és 180 kilósként említették a lapban. Tudta, mit kell tennie: másnap már Tuzlában volt, ahol az volt az első kérdése a rohamrendőrhöz:

Volt, méghozzá az akkor még csak 14 éves Jusuf Nurkić, aki egészen addig sosem próbálkozott a kosárlabdával – hasonló problémája volt, mint az apjának, vagyis nem nagyon találtak a hatalmas lábára megfelelő méretű cipőt. 

Miután kiderült, hogy Nurkić nemcsak nagy, de tehetséges is, az ügynök egyből Szlovéniába vitte játszani, majd a Zlatorog Laškóból egy rövid kitérővel a horvát Cedevitához került – innen pedig már az NBA volt a következő nagy állomás 2014-ben.

Trnovčević végig hajthatatlan volt, az első pillanattól fogva azt mondta Nurkićnak, hogy NBA-játékost csinál belőle, amit a bosnyák elég kétkedve fogadott, hiszen egy edzésen sem járt korábban.

Éppen ezért nem is viselte jól sportkarrierje indulását. 14 éves koráig egy éjszakát sem töltött távol a családi háztól, ehhez képest elég nagy ugrás volt, hogy egy szomszédos országba kellett költöznie. „Fél évig szinte mindennap sírtam. Új iskolába kerültem, ahol új nyelvet kellett megtanulnom, és egy teljesen más világba beilleszkednem. Nehéz volt, de azért élveztem” – emlékezett vissza  – kissé ellentmondásosan – a kezdetekre egy 2017-es interjúban.

Az eléggé hihetetlen eredettörténet legtöbb részét egyébként megerősítette Nurkić, aki az NBC Sportsnak elárulta, hogy apja nem is 210 centis és 180 kilós volt 2009-ben, inkább olyan 205 centi és 204 kiló lehetett, az viszont igaz, hogy 12 emberrel bánt el egymaga. Ahogy az is igaz, hogy a sportügynök csak a fia felől érdeklődött, és valóban nem játszott korábban kosárlabdát a mára klasszissá érett center. Az eredeti sztoriból egyetlen részletet cáfolt: 2009-ben, 14 évesen még nem volt óriási termetű, csak az utána következő négy évben nőtt nagyot, meg sem állt 213 centiig és 123 kilóig.

Nurkićot redetileg a Chicago Bulls vitte el a 2014-es drafton a 16. választási joggal, de egyből elcserélték Denverbe, ahonnan 2017-ben került a Portlandhez a most 24 éves kosaras. Portlandben aztán jött is a nagy ugrás: a szezon második felét, 20 meccset töltött náluk 2017-ben, ezeken 15,2-es pontátlagot és 10,4 lepattanót hozott átlagosan 29,2 perc játékkal – mind a legtöbb volt pályafutását nézve, beleértve a horvát bajnokságot, az Adria-ligát és az Euroligát is.

Idén viszont a 2017-es, rövid portlandi időszakot is túlszárnyalhatja, a szezon feléhez érve ugyanis 14,7-es pont- és 10,5-ös lepattanóátlagnál jár. Portlandi formája pedig már felér a Bosnian Beast, vagyis Bosnyák Bestia becenévhez.

Nurkić rögtön január 1-én villant nagyot, azonnal rákapcsolt 2019-ben. A Sacramento Kings elleni meccsen hozta össze

Egészen pontosan 24-23-7-5-5-ös sorral zárt, vagyis pár mutatóban rendesen túlteljesített.

A korábban soha nem látott mutató egyébként csak hajszál híján lett meg Nurkićnak: a negyedik blokkot 52, az ötödiket 29 másodperccel a rendes játékidő lefújása előtt szerezte meg. Nagyot hajrázott tehát, de ha nincs hosszabbítás – aminek eléréséhez nem kicsit kellettek a bravúrjai –, nem lenne miről beszélni, hiszen az ötödik labdaszerzése abban lett meg.