San Franciscó-i példaképek: Steph Curry és Szoboszlai Dominik

Jó volt hétfőn San Franciscóban lenni! A híresen ködös városban végre kisütött a nap, még szebbnek tűnt a három oldalról tenger övezte metropolisz. Az utcákon dominált a kék-sárga szín. Győzelmi parádéra jött össze a közel százezer ember, hogy az észak-amerikai profi kosárlabda-bajnokság győztesét, a Golden State Warriorst ünnepelje.

Az esemény egybeesett a munkaszüneti nappal járó új állami ünneppel, a rabszolgaságot lezáró Juneteenthszel. A hivatalos program csak 11 óra után kezdődött, de a szurkolók már reggel hattól gyülekeztek a belvárosi Market Streeten. Nemcsak San Franciscóból és a környező városokból, de messzi államokból, mint Texas vagy Iowa is jöttek a kosárlabda szerelmesei.

Az utcán karneváli hangulat uralkodott masírozó zenekarral, kék-sárga konfettifelhőkkel és rengeteg boldog, felszabadult emberrel, aki csak jól akarta érezni magát. A frusztrált hétköznapokkal ellentétben ezúttal csak kedves, udvarias szót lehetett hallani. A műsor az öbölparti Embarcadero téren kezdődött, ahol az emelvényre szólították a klub tulajdonosát, Joe Lacobot, a vezetőedzőt, a játékosokat.

Az egybegyűltek előtt a polgármester asszony köszönte meg, hogy a Warriors a legnehezebb időkben is inspiráló erőként hatott a városra. Ezután a vezetők, játékosok rövid interjúban értékelték a bajnokságot. Az immár kilenc bajnoki aranygyűrűvel büszkélkedő Steve Kerr (öt játékosként, négy trénerként) a váratlan győzelmet annak tulajdonította, hogy sikeresen ötvözték a tapasztalt játékosokat a fiatal tehetségekkel.

Szerencsésnek mondta magát, hogy egy szupertehetséges, alázatos sztárnak, nevezetesen Stephen Currynek lehet az edzője. Ezután játékosok, vezetők családjaikkal együtt nyitott emeletes buszokról integettek azoknak a szurkolóknak, akik a nehéz időkben – például a 2019–2020-as idényben, amikor a Warriors a liga leggyengébb csapata volt – is kitartottak mellettük, nem sajnálták a pénzt a méregdrága belépőkre. (A döntőn a legolcsóbb jegy is 600 dollár volt…) A pálya szélén pedig akár már 25 ezer dollárért is helyet foglalhattak a tehetősek. Nem beszélve arról, hogy sokan repülő- és szállásköltséget is fizettek, hogy elutazzanak az ország másik végébe, Bostonba szurkolni.

Egy idő után leszálltak a játékosok a buszokról, és biztonsági őrök kíséretében kezet ráztak, szelfiztek a szerencsés rajongókkal.

Aki nem jutott el a Market Streetre, az a nagy televíziós csatornák (Fox, NBC, ABC, CBS) jóvoltából egyenes közvetítésben nézhette vagy rádión hallgathatta a bajnokok köszöntését.

Nem csoda, hétfőn itt minden a Warriorsról szólt.

A Warriors mint összetartó erő

De mire jó ez a nagy felhajtás a gazdasági válság, a száguldó infláció, a romló közbiztonság közepette? A több mint kétéves Covid-rémálom után végre kiszabadulhattunk, felhőtlenül örülhetünk valaminek – mondja Emma Kuehl ápolónő. – Amikor a hűség, a kitartás elavult értékké vált, jó arra gondolni, hogy Steph Curry, Draymond Green és Klay Thompson velünk maradt – jegyzi meg Cristin Corbin tanárnő.

Egyszerű a válasz. A Warriors sikere jót tett a helyi gazdaságnak. Az emberek kimozdultak otthonról, költötték a pénzt

– állítja Randy Scarpa vállalkozó.

De mindenki egyetért azzal, hogy a Warriors győzelme megerősített egy több évszázados igazságot: a sportnál, különösen a csapatsportnál nincs nagyobb összetartó, közösségformáló erő. Az ellentétek, legalábbis egy időre, San Franciscóban is elcsitultak. A kosaras fiúknak, a város hőseinek szurkolt republikánus és demokrata, konzervatív és liberális, fehér és színes bőrű, homo- és heteroszexuális, szegény és gazdag. Vagyis mi mindnyájan warriorsok vagyunk, amióta múlt csütörtökön csapatunk 4–2-es összesítéssel megnyerte a nagydöntőt a Boston Celtics ellen, és négy év után ismét bajnok lett.

Az út nem volt könnyű. Stephen Curry a mérkőzés után örömkönnyek között jelentette ki, hogy ez volt a legnehezebb, ugyanakkor a legértékesebb győzelem. Nem sok esélyt adtak arra, hogy a 2019-et követő mélypont után valaha is felkapaszkodjon a Warriors. A kommentátorok véleménye után a közvélemény halálos ítélete is megszületett: a Warriors kiégett, kiöregedett, le lehet írni őket. A szappanoperába hajló televíziós közvetítésben mesterséges drámákat kreáltak, ellentéteket szítottak, szerették szembeállítani a mindössze 188 centis, csupán hármasokat dobáló Curryt a korábbi nagyokkal. Az idei bámulatos visszatérés nyomán azonban még az ellendrukkerek is elismerik kivételes tehetségét.

A Chase Center mint új városközpont

2019-ben adták át San Franciscóban a csapat új otthonát, az 1,4 milliárd dollárból felépített Chase Centert, így sikerült a szomszédos Oaklandből visszaszerezni San Francisco városának a Warriorst. A nagy várakozás keserű élménybe torkollott. A közönség sokáig nem élvezhette a modern arénát, hiszen a Covid miatt zárt ajtók mögött játszottak a csapatok.

Úgy tűnik, hogy a járvány elmúltával bejöttek a számítások. A Chase Center nemcsak izgalmas sportesemények, koncertek helyszíne, hanem új városközpont is lett. A turisztikai nevezetesség, a Fishermen’s Wharf lepusztulóban van, a belvárosi Union Square és környéke szellemvárossá alakult, miután sorra zárnak be a veszteséges nagyáruházak, a belváros többi részét pedig ellepték a hajléktalanok. Menekülésképpen fedezte fel a lakosság a Mission-öböl menti Chase Centert és környékét, ahol győzelmi bulikat tartanak, ahol péntekenként szabadtéri koncertek, előadások fogadják a közönséget. Az éttermek megtelnek, a food truckok ellátják a piknikezőket. Biztonságos, szép környezetben lehet élvezni a hétvégét az orvosi egyetem új campusának szomszédságában. A központnak már nevet is adtak: Thrive City, azaz Virágzó város.

Közéleti tevékenység, politikai aktivitás

Visszatérő dilemma, hogy a gazdag klubok, milliomos sportolók miként vegyenek részt a közéletben, netán a politikában. Steve Kerr, a Warriors edzője nem rejti véka alá lesújtó véleményét a laza fegyvertartási törvényekről. Az is köztudomású, hogy a győzelem után még a pályán volt Steph Curry, amikor a volt elnök, Barack Obama telefonon gratulált neki. Ugyanez a Curry kétszer is visszautasította a bajnoknak kijáró fehér házi fogadást Donald Trump elnöksége idején.

A profi kosárlabda talán a leginkább „fekete sport”, hiszen a játékosok nagy többsége színes bőrű. Így még nagyobb figyelem irányul feléjük, miként reagálnak az afrikai–amerikai polgárjogi problémákra, rendőri túlkapásokra. Az igaz, hogy a San Francisco 49ers futballistája, Colin Kaepernick indította el a himnusz alatti térdelést mint a tiltakozás formáját 2016-ban, és a mozgalom csak ideiglenesen érintette a kosárlabdaligát. A 2020-as, George Floyd melletti tüntetéshullám közepette a kosárlabdázók is letérdeltek, de mivel zárt ajtók mögött játszottak, akciójuknak nem volt nagy visszhangja. El is halt a gesztus. Az NBA vezetősége elvárja, hogy minden játékos állva tisztelegjen a himnusz alatt, a zászlók előtt. Az más kérdés, hogy egyesek már a himnusz alatt is bemelegítő mozgásokat végeznek. Európai szemmel furcsának tűnik, hogy a zászlókat a hadsereg képviselői hozzák be az arénába, de a Pentagon kiváló toborzóhelyszínnek tartja a kosárlabda-mérkőzéseket.

A liga arra biztatja a klubokat, hogy kiüresedett gesztusok helyett inkább hatékonyan, anyagilag is támogassák a szegény, elmaradott fekete kisebbséget. A Golden State Warriors is ezt teszi. Steph Currynek és feleségének Eat, Learn, Play alapítványa a pandémia idején 16 millió élelmiszercsomaggal látta el azokat a gyerekeket, akik az állami iskolák bezárása után nem jutottak rendszeres étkezéshez.

A mai sztárok legtöbbjének a kosárlabda jelentette a szegénységből való kitörés lehetőségét. Személyes példákkal, a fegyelem, szorgalom, kitartás hangsúlyozásával ösztönözhetik a kallódó, céltalan gyerekeket, a videójátékok rabjait.

Hát, ez nagyon igaz…

A szerző San Franciscóban élő magyar újságíró.

(Borítókép:  Steph Curry a Golden State Warriors győzelmi parádéján 2022. június 20-án San Franciscóban. Fotó: Thearon W. Henderson / Getty Images)