Miért ennyire esélytelen McGregor Mayweather ellen?

Az amerikai Floyd Mayweather magyar idő szerint vasárnap hajnalban kezdődő bokszmeccse (nálunk a Sport1-en lehet nézni, a meccs nagyjából 5-kor kezdődik) az MMA-világbajnok ír Conor McGregorral szinte tökéletes párosítás, megvan benne a balhé, a generációs konfliktus, a stílusok közti ellentét, a hype, az ármány, a titok. Szinte minden, tényleg szinte minden;

Mégpedig azért, mert bár az elmúlt hetekben hiába dolgozott keményen még maga Mayweather is McGregor méltatásán, a bokszhoz értők - és ami talán még biztosabb indikátor: a fogadóirodák - között teljes a konszenzus azon a téren, hogy az írnek minimális esélye van a győzelemre.

De mivel ez az év/évtized/évszázad legjobban várt bunyója, ezért nem árt tisztázni néhány technikai kérdést: Pontosan miért is esélytelen McGregor? És ha mégis, akkor hogyan győzhet? Ebben a cikkben igyekszem válaszolni a meccs előtti legfontosabb kérdésekre.

McGregor házhoz megy a pofonért

McGregor helyzetére tökéletesen illik a kifejezés, hogy házhoz megy a pofonért. Az ír könnyűsúlyú világbajnok ugyanis elfogadta, hogy teljes mértékben a profi boksz szabályrendszere szerint mérkőzik meg az amerikai (visszavonult) bajnokkal. Azaz miközben Mayweathernek semmit nem kellett igazítania harmincéves rutinján, addig McGregornak, aki soha nem vívott még egyetlen profi meccset sem, hónapok alatt kellett begyakorolnia egy teljesen új mozgásrendszert, meccstaktikát.

Első pillantásra az ír előtt álló feladat nem tűnik olyan nagynak, hiszen MMA-karrierje során elsősorban az állóharcot erőltette, számos meccsen mutatta meg, milyen kiváló kombinációkat tud ütni, bal keze (fordított felállásban bunyózik, szóval ez neki a hátsó) meg egyenesen halálos.

Csakhogy óriási a különbség aközött, hogy valaki jól üt, meg hogy jól bokszol. Az MMA és a profi boksz között akkora különbségek vannak, hogy ezeket lehetetlen egy kis amatőr bokszolói háttérrel meg néhány hónapnyi rákészüléssel áthidalni - főleg, ha szem előtt tartjuk, hogy egy 20 éves profi múltra visszatekintő, sokszoros világbajnok szintjéhez kéne felnőni, akit még soha, senkinek nem sikerült megvernie, akit generációja legjobbjának tartanak.

A feladat nagyságát sokan, sokféle sporthasonlattal próbálták érzékeltetni, eggyel én is készültem. McGregor próbálkozása nagyjából olyan, mintha Nagy László gondolna egyet:

Magas vagyok, erős vagyok, jól célzok, kiváló a súlypontemelkedésem, még kiválóbb a labdaérzékem, hozzá vagyok szokva a tétmeccsek izgalmaihoz, fiatalkoromban amúgy is kipróbáltam...

azzal fogná magát és eligazolna a Veszprémből a Golden State Warriorsba.

Még az állásra való átállás is nehéz

De hogy a kosár-kézi-méretű szakadékot mindenki lássa, a BloodyElbow sporttudományos rovatának segítségével összeszedtem, mi is az öt, McGregor szempontjából döntő eltérés a boksz és az MMA között:

1. Az állás: már itt is alapvető különbség van, hiszen az MMA a rúgások és levitelek miatt szélesebb és néha mélyebb állásokkal operál (McGregor sokszor szinte már klasszikus karateállást vesz fel), a bokszolók lábai sokkal inkább vonalban helyezkednek el. Az állás azután kihat a testtartásra, az alapvető irányváltásokra - és végső soron az ütésekre is. Egy elsőkezes ütés teljesen másként működik, más izmokat dolgoztat meg az MMA-ban és a bokszban.

2. Az ütés: az MMA-ban a kiskesztyű miatt a találatok pusztítóbbak, és egy sor olyan ütés létezik, ami a bokszban tiltott, vagy egyszerűen használhatatlan - mondjuk a kiskesztyű felett betaláló csapott (overhand). Amellett bokszban sokkal több és komplexebb kombinációt szokás ütni, és maga az átlagos ütésszám is 2,5-szer nagyobb. Azaz az MMA-ról a tiszta bokszra való váltás teljesen más intenzitású és jellegű ütések begyakorlását igényli.

3. A védekezés: Az MMA-ban nem csak azért ütnek relatíve keveset, mert közben rúgnak, gyürkőznek meg dobnak – illetve mindezek ellen védekeznek -, hanem óvatosságból is: a kiskesztyű mögött nehéz elbújni. Ezért az MMA-ban egy csomó olyan védelem működik a kézcsapdától a kinyújtott kézzel való kontrollig (ebben a hosszú végtagokkal megáldott McGregor ezekben igen jó), melyek a bokszban nem igazán működnek.

4. A kesztyű: A kesztyűk méretében való különbség egészen szubtilis dolgokban is megmutatkozik, például más lesz a biztonságos küzdőtáv, más az ütőtáv, más az ököl súlya, más az ököl érzése.

5. A taktika: Nem csak arról van szó, hogy teljesen más tempót és ritmust követel az ötször öt perc, mint a tizenkétszer három perc, hanem arról is, hogy más ütemben kell leamortizálni az ellenfelet, másként kell beosztani az erőt, másként kell gyűjteni a bíróknál a pontokat, azaz

Ez a szempont különösképp fontos akkor, ha valaki Mayweather ellen készül, aki elképesztő taktikus bunyós, mindig pontosan érzi, mennyit kell adnia és mennyit kell az ellenfelétől elvennie. A taktikát ki lehet dolgozni, de azért a rutin az, ami igazán számít.

Miben reménykedhet McGregor?

Azt még az ír rajongói sem tagadják, akárhogy is iparkodott, akármekkorát is fejlődött az edzőtábor alatt McGregor, tisztán technikailag nem nőhetett fel Mayweather szintjére. De hát a harc nem csak az iskolázásból áll, közbe szólhat egy csomó más tényező. Mint például:

A fiatalság ereje. Az ír 29 éves, épp belépett legaktívabb sportolói korszakába, ezzel szemben ellenfele már túl van a negyvenen. McGregor 3 centivel nagyobb, ütőtávja 5 centivel hosszabb, meg úgy általában erősebb is. A bokszban azonban a termet ugyanúgy nem perdöntő, mint ahogy az MMA-ban sem. Sőt, még a kor is relatív, hiszen a küzdősportokban az öregedést leginkább az határozza meg, karrierje során mennyi nagy ütést nyelt be. Ez a fajta öregedés igen sajnálatraméltó jelenség: egy ideig a bokszoló minden háborút túlél, átgyalogol az ütéseken, utána egyszer csak egy legyintéstől lemegy. Utána a következő meccsen is. Mayweather viszont – nem kis részben egészen kivételes védekezésének köszönhetően - nem járt úgy, mint Roy Jones Jr., elkerülte az igazán nagy veréseket. Ráadásul már négy évvel ezelőtt, a Saul Canelo Álvarez elleni meccs előtt is elhangzottak ugyanezek az érvek, aztán Mayweather simán megverte a feltörekvő mexikóit.

McGregor pszichológiai hadviselése. Mindkét bunyós előszeretettel él ellenfelei idegesítésével, de az ír külön szinten képvisel ebben a műfajban. Aktuális riválisainak gyalázása hiába átlátszó, hiába teátrális, mégis sikerült eddig majdnem mindenkinél elérnie, hogy mire szembekerülnek vele, addigra alig lássanak az idegtől. És bár Mayweather maga is óriási arccal szokta kiosztani ellenfeleit, a mérlegelés után arcába zúdított anyázástól még láthatóan ő is meglepődött. 

Egy MMA-s ellen nem működnek a piszkos technikák. Mayweather szereti a szabályosság határát súroló piszkos trükköket: alkarjával meg-megtámasztgatja ellenfelei fejét, gyakran menekül fogásba, nyomja le ellenfelei fejét. Kérdés azonban, mennyire tudja majd használni ezeket McGregor ellen, aki évek óta edz az ilyen technikák ellen.

Think outside the boksz! Sokan gondolják azt, hogy McGregor valamilyen meglepetéssel készül, valami olyan taktikával vagy technikával, ami szabályos, de mégsem ismert a bokszvilágban. Az egyik legjobb boksztechnikával rendelkező MMA-s, Jorge Masvidal azonban arra inti a McGregor-hívőket, hogy ne várjanak sokat az unortodox technikáktól: 

Az első néhány percben az MMA-s srácok néha meglepik a bokszolókat. Néha be is kapnak egyet-kettőt a hagyományos bokszhoz képest szokatlan ritmusban, a szokatlan szögekből érkező ütésekből. De azután ahogy felveszik a ritmust, megváltozik a leányzó fekvése. Rengetegszer láttam már, hogy megy ez, szóval Conornak alig adok esélyt.

Azt is érdemes észben tartani, hogy Mayweather pont a McGregor-ismeretlen miatt szinte biztos, hogy a szokottnál is óvatosabban fog kezdeni. Ráadásul az amerikait 20 éve próbálja mindenféle stílusú és vérmérsékletű bokszoló meglepni, de valahogy mégis minden meccse úgy alakul, ahogy ő eltervezi.

Megy a bal, megy a bal. Sokan hisznek abban, akármilyen hátrányba is kerül McGregor, egyszer csak elsül a legendás bal keze. Ezt a hitet erősíti az, hogy Mayweather előszeretettel szabadul a kötél mellől jobbhoroggal, amivel viszont pont megnyílhat a rés az ír balegyenese előtt. De kérdés, hogy egy ütés képes-e fordulatot hozni. Az tény, hogy az ír ütőereje komoly, de az is tény, hogy ezt az erőt eddig csak négyunciás kesztyűben mutatta meg. Ráadásul Mayweather legnagyobb erénye, hogy tökéletesen tudja semlegesíteni ellenfelei legerősebb fegyvereit. És ha mégis megütik – mint például Shane Mosley 2011-ben ezzel a lépésből eleresztett jobbcsapottal -, akkor is megőrzi a hidegvérét, és meg tudja akadályozni, hogy ellenfele kihasználja megingását.

Mayweathert nem érdeklik az epikus győzelmek

A boksz és az MMA közti különbségek szálazgatása, az érvek és ellenérvek mérlegelése közben azért nem szabad elfelejteni, hogy minden küzdősportnak végső soron ugyanaz a lényege: a harc. És a sporttörténelem (illetve a sporttal kapcsolatos közhelyeinket tápláló filmtörténet) tele van példákkal arra, hogy a harcban mindig ott bujkál a kiszámíthatatlanság, amit nem lehet előre modellezni, amit senki nem lát előre. És a bajnokok is azért lesznek bajnokok, mert nem engedik, hogy a kételyek maguk alá temessék őket, mert nem adják meg magukat, mert felállnak a földről, mert feldereng előttük mesterük tanítása, mert valahogy összekaparják a végső tartalékot, ami ahhoz a bizonyos végső, mindent eldöntő ütéshez kell.

Az amerikai bokszoló azért is számít a világ egyik legsikeresebb és egyben legutáltabb sportolójának, mert gyűlöli a kockázatot. Ő a harcosideál gyilkosa, aki nem küzdeni, hanem nyerni akar. Magasról tesz a nyílt sisakos küzdelemre, a közönségre, a füttyre, a fújolásra; kivédekezi, legyűri, lefárasztja, kipontozza ellenfeleit. Nem azt mondom, hogy bunyójában nincs meg a finesz, a szépség, de biztos, hogy nem fogja engedni, hogy véres adok-kapokba, netán Rocky-szerű feltámadástörténetbe forduljon a meccs.

A mértéktartó prognózisok nagyon egyhangúan vázolják fel a meccs lefolyását: Mayweather az első menetekben hagyja majd McGregort irányítani, aki viszont maga is igyekszik aktivitásra sarkallni az amerikait, hogy ő kontrázhasson. Próbálkozásaival talán el is viszi az első két-három menetet. Mayweather viszont ekkora már belövi magát, és testre is egyre többet talál, és a meccs felétől már ő lesz nyeregben. McGregor egyre jobban érzi, hogy találnia kéne a hátrány ledolgozásához, ezért egyre többet próbálkozik, egyre többet hibázik, egyre többet kap, és egyre jobban fárad. Lehet, hogy egy idő után nem bírja tovább, és KO lesz a vége, de az is lehet, hogy Mayweather nem akar semmit a véletlenre bízni, és bár sokszor elmondta, hogy ki akarja ütni McGregort ( az Ortiz elleni kétes értékű KO-ját leszámítva utoljára csaknem 10 éve sikerült idő előtt befejeznie egy meccset), mégis óvatosan végigütögeti a 12 menetet, elteszi a pénzt és behúzza az 50. győzelmet, amivel a statisztikákban megelőzi a 49-0-s mérleggel visszavonult Marcianot.

Egy tisztes vereség egyébként McGregor számára simán felér egy győzelemmel, hiszen utána elmondhatja, hogy pár hónapos felkészüléssel pariban volt minden idők legjobb bokszolójával. És hát mivel ez a meccs egy abszolút mesterkélt rivalizálásra épül, és nem egy leszámolás, hanem egy gondosan megkoreografált üzleti akció, ezért ki tudja, hátha kedvet kapnak a felek egy újabb, pár száz millió dolláros bőr lehúzására. Elvégre mindketten nagy elbúcsúzók és nagy visszatérők: Mayweathernek ez lesz a harmadik visszavonulása a profi boksztól, és McGregor kétszer is elhintette már, hogy kiszáll az MMA-ból.