30 millióból jutnának ki az olimpiára

Egy lelkes cégvezető-snowboardos egy éve kitalálta, ha már ő nem juthat ki az olimpiára, megteremti ehhez a feltételeket két magyar versenyzőnek.

"Egy álmot valósítok meg" - írta nemrég egy olvasói e-mail feladója. Szilágyi Ferenc elhatározta, ha már neki nem sikerülhet, megpróbál két magyar snowboardost kijuttatni a vancouveri olimpiára.

Az 1994 óta snowboardozó Szilágyi tavaly még úgy gondolta, utoljára nekivág, szlalomban megpróbálja kvalifikálni magát az Európa-kupa élvonalába, esetleg a 2010-es téli olimpiára. De kiderült számára, ez lehetetlen.

"Nem úgy fejlődtem, ami biztató lett volna. Családom van, összeomlott volna az egzisztenciám, ha rááldozom erre a célra a szükséges időt és energiát."

A Gamaxcom nevű IT-cég ügyvezetőjeként dolgozó Szilágyi ekkor döntött úgy, másnak megteremti a lehetőséget, a feltételeket, hogy ott lehessen Vancouverben. Úgy véli, az alpin szakágban, vagyis a szlalomban lehet a legkisebb befektetéssel a legmesszebb jutni, ezért ezen a vonalon indultak el.

"Ez nem olyan divatos, mnt a freestyle, húszból ha egy snowboardos választja ezt. Az utolsó szamurájok sportja ez. Ha egy ilyen snowboardos feltűnik a pályákon, csend lesz. A jeges palyán is éles fordulókkal, nagy sebességgel fekszik a havon a rider. A szponzorok sem tolonganak annyira, és erre a szakágra lehet azt is mondani, hogy beszorult az alpesi sí árnyékába."

Szilágyi szerint Magyarorországon még nehezebb a helyzet, mert a szövetség források hiányában gyakorlatilag az utazási iroda funkcióját tölti be. Állítja, ez az edzésszemléleten is tetten érhető: a pénzszűke mitt a tartós gyakorlás helyett a rövid távú, nagyon intenzív, napi sokórás havas edzést kényszerülnek csinálni a magyar snowboardosok. Ezzel szemben Szilágyi szerint az elitbe kerüléshez legalább 120 napot csúszással kell tölteni, de legfeljebb naponta három órát szabad a lejtőkön lenni.

"Nem kell napi tíz órát edzeni. Ebben a sportágban a koncentráció a fontos. Az a 30-50 másodperc számít, amíg leérünk a lejtőn. Ehhez nem érdemes fáradtan edzeni, nem is kell mindennap snowboardozni."

Ehhez akarták megteremteni a feltételeket, és mivel nem a szövetség, hanem - a világranglista-helyezések alapján - a versenyző magának szerzi az olimpiai indulás jogát, önálló csapatot hoztak létre. Egyévi szervezés után szeptemberben jött létre a Hungarian Snowboarding. Kft.-ként működő csapat, amelyben ketten, Harmat Rózsa és Kiss Miklós versenyeznek. Osztrák edzőt is szerződtettek melléjük, és az aktuális Világkupa-élmenők szállítójától szerzik be a snowboardot is.

"Az olimpiáig tudjuk finanszírozni a csapatot. Addig harmincmillió forintot költünk Harmat Rózsáék versenyeztetésére. Rózsa vállalta, hogy a szükséges 150 napot eltölti a snowboarddal, mi pedig gyakorlatilag sportállást biztosítunk neki."

A Gamaxcom mellett a Qualysoft Kft. szállt be a finanszírozásba, a Sixt autókölcsönző az utaztatásban segít, míg a Dankine felszerelések forgalamzója első szóra segített.

Szilágyi szerint máris bíztatóak az eredmények, Harmat nemrég 22. lett a Copper Mountain-i North American Cupon és 18. az innsbrucki FIS-versenyen. Az olimpiához a versenyeken szerezhető FIS-pontok alapján összeálló világranglista legjobb harminca között kellene lenni. Erre nem nagyon lenne esélyük a magyaroknak, viszont nemzetenként csak 2-2 versenyző juthat ki a játékokra, így kiesik előlük sok osztrák és svájci snowboardos.

"Az erő velünk van. Ha a hollandok világkupagyőzteseket tudtak adni ennek a sprotágnak, nem lehet azzal védekezni, hogy nálunk nincsenek hegyek."