Nyolc ugrás repít a halhatatlanságba

A most hatvanegyedszer rendezett Négysáncverseny az évek során a legnagyobb síugróeseménnyé nőtte ki magát, önállóan is értékelik, miközben belesimul a hagyományos világkupa-sorozatba is a Németországban obertsdorfi és Garmisch-Partenkirchen-i, Ausztriában innsbrucki és bischofshofeni helyszíneken rendezett verseny.

Az amúgy is a koncentrációról és a pattanásig feszülő idegekről szóló síugrás csúcsra járatása, kilenc napból nyolcon ugranak úgy, hogy mind a négy részversenyen kieséses selejtezőt tartanak. A 1996/97-es szezonban bevezetett újítás szerint az 50 versenyzőt párokban indítják a selejtezőben, és közülük a 25 győztes, valamint rajtuk kívül a legjobb öt eredményt elérő ugró mehet tovább a döntőbe.

Severin Freund indul el az obertsdorfi sáncon

Fotó: Stanko Gruden

Újévi ugrással kezdődött

A kezdetekben persze még nem voltak ilyen speciális szabályok, elég volt párszor messzire ugrani. A Négysáncverseny kezdetei 1922-re nyúlnak vissza, Garmisch-Partenkirchenben már ekkortól rendeztek újévi síugróversenyt. A négyhelyszínes verseny ötlete azonban 1949-ig váratott magára, addig a német ugrók, mint második világháborús vesztesek, nem is indulhattak külföldi versenyeken. Ennek ellenére jó kapcsolatokat ápoltak az osztrák egyesületekkel, az innsbrucki sánchoz jártak át edzeni, innen jött az ötlet, hogy közös versenyt rendezzenek. 1952 májusában el is döntötték, hogy belevágnak.

Három helyszínről nem is volt vita, Garmisch, Innsbruck, Bischofshofen adott volt, csak a negyediken rágódtak kicsit. Azt hamar eldöntötték, hogy az egyenlőség jegyében két német és két osztrák helyszín legyen. Bár jobb sáncok és tapasztaltabb versenyszervezők máshol is voltak, Obertsdorf lett a befutó, mert a leérkező helynél már voltak kiépített lelátói. A profitmaximalizálás pedig már akkor is fontos szempont volt, minél több fizető nézőre volt szükségük.

Oberstdorf városka

Fotó: Alexander Hassenstein

Érdeklődőben már akkor sem volt hiány, a végül 1953. január elsején induló Négysáncverseny első, garmischi állomásán húszezren szurkoltak az ugróknak. Itt a norvég Asgeir Dølplads lett a történelmi győztes, míg a négy verseny alapján az összetettet az osztrák Sepp Bradl nyerte. A Négysáncverseny mindegyik részversenyén hirdetnek győztest, az összesítésben ma az ugrásokra adott pontokat adják össze, értelemszerűen a legmagasabb pontszámú nyer.

A verseny évről-évre egyre népszerűbb lett, de a szervezőknek sok nehézséggel kellett megküzdeniük, az NDK és NSZK nem baráti viszonya a síugróversenyeken is megjelent, az NDK-t nem akarták elismerni, de volt, hogy Ausztria és Németország között csak vízummal közlekedhettek a résztvevők. Ez sem volt akadály, mint ahogy az sem, amikor a szervezőknek azt kellett logisztikával bírniuk, hogy teherautókkal elég havat tudjanak szállítani a sáncokra. Mikor nem voltak hóágyúk, a meleg időben létfontosságú volt, hogy egyáltalán meg tudják tartani a versenyt. A hógyűjtésnek nem mindenki örült, volt, hogy az osztrák turisztikai szövetség ellenállásán bukott el az ötlet, hogy az egyik közeli völgyből szállítsanak havat Bischofshofenbe.

A rekorderek

Az elmúlt hat évtizedben mindig volt egy-egy kiemelkedő alakja a mezőnynek, németek, osztrákok, finnek és norvégok végeztek legtöbbször az első helyen. 1961-ben a német Helmut Recknagel lett az első háromszoros győztes. A következő triplázó az egymás utáni években nyerő norvég Bjørn Wirkola lett, aki a német Jens Weißfloggal együtt máig csúcstartó. Mindketten tíz részversenyt tudtak nyerni, Weißflog lett az első négyszeres négysáncos bajnok, akit végül öt összetett győzelemmel a finn Janne Ahonnen előzött meg 2008-ban az örökranglistán. A hatvan év alatt eddig egy győztes volt, aki mind a négy sáncon nyerni tudott ugyanazon a versenyen, 2002-ben Sven Hannawaldnak sikerült a Grand Slam.

Megállítja valaki Schlierenzauert?

Az elmúlt négy évben csak osztrák győztese volt a Négysáncnak, a már karrierje során mindent megnyerő címvédő Schlierenzauer jó formában érkezik, három világkupán is győzött idén, bár volt 25. is, állítása szerint teljesen felszabadultan fog versenyezni, mert tavalyi győzelmével teljesült gyerekkori álma. Idén egy fő célja van, túlszárnyalni Matti Nykänent. A finn karrierje során 46 győzelemig jutott, Schlierenzauer 43-nál jár, így akár már Négysáncversenyen sikerülhet a bravúr. „Ez sorozat a királykategória.

Gregor Schlierenzauer

Fotó: Stanko Gruden

Ha megnyered, megmutatja, mennyire vagy jó. A négy állomás nagy kihívás, mindennek passzolnia kell a sikerhez. Régre visszanyúló tradíciója van, nagyon sokan követik a helyszínen, nagyszerű a hangulat, és emiatt mindenki számára vonzó” - mondta Schlierenzauer.

A hangulat tényleg óriási, a 22-25 ezres stadionokban a német és osztrák kedvencek ugrásainál akkora az ováció, mintha valaki a Bajnokok Ligájában szerezné meg a győztes gólt. Az igazán elhivatott szurkolók pedig maguk is végigturnézzák a versenyzőkkel a négy helyszínt.

Az osztrák sáncokon Schlierenzauer mellett Andreas Koflerért őrjönghetnek a helyiek. Kofler is behúzott már az idei világkupákon két győzelmet, és a decemberi versenyeken stabil formát mutatott. Tavaly úgy lett harmadik, hogy három dobogója is volt a négy sáncon, de az utolsó ugrását elrontotta, csak 25. volt azzal Bischofshofenban. Ha most jó napja lesz, megelőzheti honfitársát.

Andreas Kofler

Fotó: Stanko Gruden

A németek a szintén két világkupa-győzelemmel álló Severin Freundban bíznak. A német ugró is kiegyensúlyozott formát mutat, a győzelmei mellett a hét versenyből négyszer a legjobb hat között volt. A sorozatterhelésnél ez a stabilitás dobogóra is elég lehet. Az oberstdorfi sánc neki hazai pályának számít, ha ott nyer, nagy lökést kaphat. A németek titkos favoritja még a 17 évesen az élmezőnybe robbanó Andreas Wellinger. Az első világkupa-sorozatában induló ugró egy második, harmadik és két ötödik helyet is begyűjtött. A verseny meglepetésembere lehet.

A négyszeres olimpiai bajnok Simon Ammant sohasem lehet leírni, még akkor sem, ha idén nem ment neki igazán, nagyjából hasonló a helyzet a tavalyi összetett világkupát megnyerő norvég Anders Bardallal is, akinek egy harmadik az idei legjobb helyezése, de ő is dobogós lehet, és ebben bízhat az osztrák Thomas Morgenstern is. A tavaly négy vk-t nyerő japán Daiki Ito eddig nem alkalmazkodott jól az új felszereléséhez, de ha összeállt a mozgása, ő is elöl lehet.

A 2001-es győztes Adam Malysz példája azonban azt mutatja, bárki felülírhatja a papírformát. A Négysánc előtti két vk-n nem szerepelt túl jól, a 11. és a 26. helyei alapján senki nem tartotta esélyesnek, hogy aztán egy harmadik, egy negyedik és két első hellyel megnyerje a klasszikust, az egy évvel korábban az összetett világkupában még csak 28. lengyel.

Kövesse az Indexet Facebookon is!

Követem!