Hatvanezres vax és 90 kilométeres sífutás

A svédországi Mora városában a norvég Jörgen Auckland nyerte a 89. Vasaloppetet, a híres 90 kilométeres Vasa-sífutóversenyt.

Ezzel egyidőben az olaszországi Val di Fiemme-ben a svéd Johan Olsson diadalát hozta az északi sí-világbajnokság férfi ötven kilométeres távja. Olsson világbajnoki győzelmét nagyobb hangorkán kísérte Mora-ban, mint Auckland elképesztő diadalát, mert a svédek azt gondolták, hogy az elmúlt három év Vasa-győztese, Jörgen Brink negyedszer is nyer. Nem tette meg. A magyar Lenkei Zsolt viszont végigment a pályán, életében először hat és fél óra alatt teljesítve azt.

Vasárnap hajnali fél négy. Csörög az óra, mennem kell. 55 perc múlva indul a busz Sälenbe, ahonnan reggel nyolc órakor rajtol el a 89. Vasaloppet csaknem tizenhatezer fős mezőnye.

Az irdatlan mennyiségű sífutóból mintegy százötven-kétszáz profi napok óta vaxolja léceit, a többiek, azaz a mezőny 99 százaléka amatőr. Van, aki idén hatvanadik alkalommal vág neki a 90 kilométernek, és van, aki először. Közéjük tartozik a Borlänge-ben élő és dolgozó Lenkei Zsolt, aki tájfutó-világbajnokságon volt már nyolcadik.

Ez azonban valami egészen más, ez a világ egyik legpatinásabb tömegsport-rendezvénye.

„Bár az idei versenyre tavaly márciusban tizenegy nap alatt elkelt mind a tizenhatezer induló hely, nekem szerencsém volt” – meséli Lenkei egy nappal a verseny előtt. „Többen lemondták az indulást, és az egyik visszalépő helye nekem jutott. Eddig 45 kilométer volt a leghosszabb táv, amelyet sífutóléccel megtettem, vasárnap a duplája jön. Magam is kíváncsi vagyok, mi sül ki ebből az egészből.”

Lenkei vaxokat mutogat, azt mondja, ezen múlik minden. Az egyik kis tubus 1800 svéd korona, közel hatvanezer forint. Az egész simán elfér a tenyeremben. Délután bent voltam a vasalóteremben, ahol több száz síléc várt kezelésre. A hangulat elképesztő volt, az árak úgyszintén. A versenyvax 1200 svéd koronáért, azaz közel negyvenezer forintért került fel a lécekre.

Az első Vasaloppetet 1922-ben rendezték. A versennyel I. Gusztáv (Gustav Vasa) svéd királyra emlékeznek, aki 1521-ben Norvégiába menekülve tette meg a távot. Nils „Mora-Nisse” Karlsson kilenc győzelmével a verseny eddigi legeredményesebb részvevője, ő a negyvenes években élte fénykorát. Az első viadal előtt, 1922. február 10-én, Anders Pers újságíró cikket írt a Vasa-futás ötletéről. 136 sífutó jelentkezett indulásra. Még abban az évben, március 19-én 119-en neki is vágtak a távnak, amelyet a leggyorsabb sífutó 7 óra 32 perc 49 másodperc alatt teljesített. A 90 kilométeres, hosszú távú verseny köré egyéb futamokkal tíznapos síünnepet szerveznek. Mora városának és a környékbeli településeknek tavalyi összbevétele 20 millió euró volt – ez az összeg az itt megforduló vendégek költése.

Vagyis az éttermek és a szállodák ennyi pénzt szednek be az ünnepi tíz napban. A futást amúgy a morai síklub és pár másik egyesület szervezi. A munkákat 99 százalékban önkéntesek látják el, így a verseny bevétele elképesztően magas. A nevezési díj csaknem 1400 svéd korona, azaz közel 45 ezer forint. Lenkei mellett említsük még meg dr. Cser Beatrix és Tóth László nevét. A vasárnapi klasszikus előtti előversenyeken ők is rajthoz álltak, mi több, teljesítették az önmaguk elé kitűzött célt.

De vissza a vasárnap pirkadathoz: fél ötre érek a megállóba, az egész város talpon van már. Egy idős svéd úr kérdezgeti, honnan jöttem. Mikor kiderül, hogy magyar vagyok, azonnal felrak egy VIP-autóbuszra. Idős svédek közé kerülök, de ettől a pillanattól kezdve – ki tudja, miért – fontos ember lettem. Pár órával később, reggel nyolckor a havas VIP-dombról nézem a rajtot. Elképesztő, ahogyan a tömeg nekivág. Elöl a legjobbak, mögöttük az amatőrök.

Pisztolylövést vártam, de csak felhúztak egy kötelet, ez volt az indítás. Azt mondják, azért nem lőnek, mert a hirtelen hangra egyszerre lódulna meg mindenki, és könnyen balesettel indulhatna a maratoni táv. Így inkább csendben csinálják, hogy senki meg ne hallja.

Hamar visszaterelnek bennünket a buszhoz, a start után öt perccel indulni kell, mert később lezárják az utakat. A jármű két helyen fékez még, mielőtt visszatérne Mora városába. A 11 és 39 kilométeres ellenőrzőpontnál szállok ki és követem az erdőben sikló, kígyózó mezőnyt.

Tizenegykor ismét a célnál vagyok, ahonnan hajnalban elindultam. A lelátó tele. A hangosbeszélő hergeli a népet, a megye legszebb lánya koszorút készít elő. Aztán nem sokkal a déli harangszó előtt minden megbolydul. Jönnek a versenyzők. Sprintbefutó 90 kilométer után. A norvég Jörgen Auckland letaszítja a másik Jörgent, Brinket a dobogó tetejéről. Utóbbi annyira elfárad, hogy az első háromba sem fér be, negyedik lesz. A nőknél is egy norvég nyer, Laila Kveli is koszorút kap, meg puszit, a közönség pedig nem mozdul. Órákkal később sem.

Tapsol az amatőröknek, a veteránoknak, azoknak, akik már több mint harminc alkalommal teljesítették a távot.

Fél három előtt nem sokkal az eszméletlen tömegben feltűnik az 1120-as rajtszám, Lenkei Zsolt viseli. Becsúszik, mosolyog, érmet kap, lábra szerelt chipet ad le. Málnaszörpöt iszik, majd utána nyilatkozik.

2014-ben március 2-án lesz a 90. Vasaloppet. Egy évvel később azonban megszakad a hagyomány. 2015-ben nem március első vasárnapján rendezik a versenyt. Ekkor ugyanis a szomszédos Falunban március elsején az északi sí-vb férfi 50 kilométeres királykategóriás küzdelmét bonyolítják le. Emiatt a Vasa egy hetes késést szenved.

Kérdezhetnék, miért nem a világbajnokság tér ki a nagy hagyományokkal bíró klasszikus viadal elől? Mert pénz beszél, a kutya, meg a tévétársaság ugat. Úgyhogy a Vasa csúszik, a svédek meg három héten keresztül egyfolytában a sífutás lázában égnek majd. Csak azt nem tudom, hogy ekkor megkapják-e a diákok a 21 napos iskolai szünetet a vb és a Vasaloppet miatt? Ha tippelhetnék erre, akár nagy tételben is kötnék az igenre fogadást. Meg arra is, hogy a következő tíz napban elkel a jövő évi Vasa mind a tizenhatezer helye.