Műkorcsolya magyar módra

A budapesti műkorcsolya és jégtánc Európa-bajnokság férfi egyéni indulója, Forgó Kristóf nem jutott a legjobb 24-be, ahogy tíz éve egyetlen magyar sem. Interjúnkban a nehézségekről és a csajozásról is többet megtudhat.

Miért az egyénit választottad? Miért nem a jégtánc vagy páros korcsolyázás? 

Kazincbarcikán kezdtem korcsolyázni, és ott csak egyénit tanítottak, nem volt jégtánc. Később igyekeztek elcsábítani, hogy próbáljuk ki, lehet egymás mellett is a kettőt. Kipróbáltam, és nehéz volt. Azt gondolja mindenki, hogy mivel a jégtáncban nem kell ugrálni és csak lépések vannak, könnyebb, de nem, ennek is megvannak a nehézségei. Kipróbáltam, de azért inkább az egyéni fekszik jobban. 

Mióta korcsolyázol? Hány éves korodban tanultad meg a dupla axelt? Melyik ugrást volt, ami a legnehezebben ment? 

4 évesen kezdtem Barcikán, komolyabban olyan 8 éves korom körül, amikor felköltöztünk Pestre. Kazincbarcikan csak telente tudtam korcsolyázni, mert nyitott volt a jégpálya.

A dupla axelt 14 éves koromban ugrottam meg először, azt hiszem. Vannak akik később, vannak akik kicsit hamarabb tanulják meg, a 14 éves kor már kicsit későinek számít. De annyira nem is koncentráltunk rá, szóval később is kezdtem gyakorolni, mint a többiek. 

Talán a lutz ment a legnehezebben. Belsős volt az ugrásom, ez egy szakmai hiba, külső ívről kell elugrani, és belsőről ugrottam. Ezt 17 évesen sikerült megváltoztatnom, amikor már azt mondta mindenki, hogy lehetetlen, de mégis sikerült. 

Mennyit edzel egy héten? 

Naponta két, másfél órás jeges edzésem van, és az iskolában délelőttönként több kortárs- és modern tánc órám. Egy OKJ-s kortárs moderntánc képzésre járok most, tavaly felvettek a fogorvosira is, de a versenyzés miatt halasztottam egy évet. 

Mekkora stábbal dolgozol együtt? 

Lassan két éve dolgozom a mostani edzőimmel, Kulcsár Zsófival és Tóth Zolival. Május közepén pedig Alekszej Vasziljevszki, egy orosz koreográfus rakta össze az idei kűrömet és rövid programomat is Prágában. Vasziljevszkivel régebb óta tartjuk a kapcsolatot, már 2008-2009 táján is dolgoztunk együtt. Pljuscsenko edzőjével, Alekszej Misinnel is edzőtáboroztam idén. Ez nagyon hasznos volt,  mert egész évben ugyanazokat halljuk Zsófiéktól, ők egy féle technikát tanítanak, a külföldi edzők viszont néha más dolgokat tartanak fontosnak, és máshogy tanítják az ugrásokat. 

A magyar koreográfusom mellett az iskolai tánctanáraim is segítenek, nekik is sokat köszönhetek. Van még egy szárazedzőm is, aki az erőnléti felkészítésemben segít, és sportpszichológushoz is járok. 

Hogyan látod magad a többiekhez képest? Miben vagy jó? 

A második pontszámban, az előadásban vagyok jobb a többiekhez képest, technikában még fejlődnöm kell, főleg a top korcsolyázókhoz képest, meg kell tanulnom a négy fordulatos ugrást és a tripla axelt is. Ezek még a hiányosságaim, de próbálom kompenzálni, tripla triplát ugrok, plusz egy másik nehéz triplát. 

Első éves senior versenyző vagy. Mikor éri meg otthagyni a juniorságot? 

A tavalyi szezonban még a juniorra koncentráltam, csak junior versenyeken indultam, és a junior világbajnokság volt a fő cél. Igazából hogyha valaki korán ér be, és már korán megtanulja az összes triplát, akkor érdemes felnőttben indulni. Én későn érőnek tartom magam, nem tanulom meg túl korán az ugrásokat, de amit megtanulok később, azt biztosan tudom, úgyhogy még sokat fogok fejlődni. Vannak nálam fiatalabbak is, de azért még fiatalnak számítok a mezőnyben, sokan már több mint 10 éve ott vannak a pályán, például a francia Joubert, vagy Verner, ők itt voltak a 2004-es Európa bajnokságon is. 

Mennyire fáradtál el a verseny előtti felkészülésben? Jó formában érzed magad?

Fárasztó volt. Versenyedzések voltak egész héten, ezeket végignézik a bírók és a specialisták is, itt mindig a maximumon kell teljesíteni. De felkészültnek érzem magam. Nem annyira izgulok, mint amennyire szerintem kéne, magamhoz képest persze, de jól kezelem a helyzetet, és nem érzem azt, hogy lehúzna ez a tét. 

Szerinted milyen esélyeid vannak? Mi a kitűzött cél idén?

Szeretnék hibátlan rövid programot futni, ha ez sikerül, akkor kis szerencsével bejutok az első 24-be, ami elég nagy eredmény lenne, főleg mert több mint 10 éve nem jutott be magyar férfi az első 24 közé, úgyhogy ideje lenne valakinek (a csütörtöki rövid programban a tripla flipnél hibázott, ezért nem kapott elég pontszámot a legjobb 24 kerüléshez). 

(A rövid program csak két perc 50 másodperc, rövidebb mint a kűr, a kötelező elemek vannak benne, és kevesebb az ugrás. Jobban meg van kötve, hogy mit lehet csinálni, kell benne kombinációt ugrani, lépésből ugrást, és egy axel-típusú ugrást). 

Miért ilyen nehéz a bejutás? Ennyire nem jó a mezőny itthon, vagy ennyire erős a technikai szint, amit meg kell ütni? 

Biztos, hogy elég erős a mezőny, a férfiaknál egyre erősebb évről évre. Igazából nem sok férfi korcsolyázó volt itthon az utóbbi tíz évben, nem volt erős az utánpótlás. Most már sokat javult a helyzet. 

A összmezőnyben mennyire számít erősnek a programod? Sokat vállaltál be? 

Már futottam versenyen ezt a rövid programot, ezekkel az ugrásokkal, és volt, amikor hibátlanul le tudtam futni, úgyhogy képes vagyok rá. Ha ez sikerül, akkor szerintem elég jó technikai pontszámot fogok kapni. Én nem a top korcsolyázókkal veszem fel a versenyt, hanem inkább a versenyzők második felével, ott szerintem elég erősnek számít a rövidem.

Te választottad a zenét. Miért pont ezt? 

Igazából sose találok normális zenét, ami tetszik is, mindig csak megfog valami, amit meghallok innen-onnan. Utána egyeztetnem kell az edzőimmel, ők elmondják a véleményüket, és utána a koreográfusnak is meg kell mutatnom. Az idei zenémet az iskolában hallottam, és gondoltam, hogy jó lesz a rövid programhoz, aztán ugyanettől az előadótól választottunk kűrzenét is.

Hogyan viseled, hogy pontozásos sportág? Mennyire vagy kibékülve ezzel? 

Már megszoktam ezt, és könnyen túl tudom tenni magam rajta. Gyakran nem igazságos a pontozás, de ez ilyen, így kell szeretni ez a sportot. 

Itthon a korcsolyázást sokan nem tartják túl férfias sportnak. Nehéz így csajozni? 

Szerintem ez csak elsőre tűnik valamiféle “balett a jégen” dolognak, de nem erről szól igazából, hanem az ugrásokróll és a technikai részről. Ismerkedéskor inkább csak érdekes beszédtémát vet fel, ha megemlítem, hogy korcsolyázó vagyok.